Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

563 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 564 A felszabadulás utáni jogfejlődésünknek jelentős állomása volt, amikor a választójogi korhatárt 18 esztendőre lehetett leszállítani. Amikor Nyugaton, a kapitalista országokban 21 és 25 év körül van a korhatár, sőt ennél magasabb korhatárral is találkozunk Svédországban, mi jogos büszkeséggel mutathatunk rá, hogy hazánkban már a 18 éves fiatalokat is részesítjük nemcsak a választás, hanem a választhatóság jogában is, és büszkén mondjuk el azt is, hogy fiatalságunk már eddig is méltónak bizonyult a jogok gyakorlására. Míg például Svájcban ma sincs választójoga a nőknek, a mi asszonyaink és leányaink nemcsak a családi életben, nemcsak a termelésben, hanem a közéletben, a politikában, az állami életben és a tanácsokban is egyenrangú munkát végeznek a férfiakkal. Most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatunk természetesen szintén a 18 éves korhatáron és a nők teljesjogúságán alapul. Míg nyugaton minden új választójogi rendszer szűkíti a választók körét és megnehezíti a népakarat kifejezését és érvényre jutását, addig nálunk évről évre újabb és újabb százezreket vezetünk be a választójog szabad gyakorlásába és minden módon arra törekszünk, hogy a tömegek akarata minél tökéletesebben és minél teljesebben jusson kifejezésre a tanácsokban éppen úgy, mint a legfelsőbb állami szervben, az országgyűlésen. A tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslat megvalósítja azt az elvet, hogy a nép önmagát választja a tanácsokba és ez a javaslat egyik legjellegzetesebb demokratikus vonása. Ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten minden ötszáz lélekre fog esni egy kerületi tanácstag, a falvakban pedig már 40—50—60 lélekre egy-egy községi tanácstag, könnyű megérteni, hogy a tanácsi képviselet most már valóban a legközvetlenebb s a tanácsok az elképzelhető legszélesebb tömegbázist kapják meg. S minthogy a választók nemcsak szavaznak, hanem visszahívási joggal felruházva, ellenőrzik is a megválasztott tanácstagok munkáját, elmondhatjuk, hogy a dolgozó nép most valóban sajátmagát fogja kormányozni a falvakban és a városokban. A jelölés a legtisztább demokratikus módszerrel, a néptől indul ki. Nem felülről és nem kívülről, hanem a körzeten belül jelölnek, s a körzet lakói végeredményben olyan jelöltekre fognak szavazni — vagy olyan jelöltektől vonják meg bizalmukat, akik a körzetben élnek, vagy dolgoznak s akiket a körzet népe alkalmasnak ítél érdekei képviseletére. Budapesten megtörténhetik, hogy egy-egy nagy ház, vagy egy-két ház, a falvakban esetleg 40—50 lelket számláló szomszédság állít jelöltet s meg is tudja választani a maga jelöltjét a tanácsba. A jelölést és a választást maga a nép végzi saját szervei útján, a demokrácia elveinek teljes érvényesülése mellett. A nép adja a bizalmat és a tanácsi mandátumot s később visszavonhatja bizalmát a tanácstagtól, aki alkalmatlan vagy méltatlan a tisztsége betöltésére. A visszahívás kérdésében megint a népi szerveké a kezdeményezés joga és I a javaslat fölött a tanács által összehívott nyilvános gyűlés dönt. A legmélyebb értelemben vett demokratizmus érvényesül abban is, hogyha a tanácsi mandátum akár haláleset, akár visszahívás, akár bármilyen egyéb okból megüresedik, a törvény ismét a nép kezébe adja a jogot, hogy a nép a maga új jelöltjét küldje a tanácsba. Nincsenek póttagok, mint ahogy hallottuk az előadó beszédéből is és nincs kooptálás. A póttag a lajstromos választási rendszer~szükségszerű tartozéka, azonban — tisztelet az összes póttagoknak! — ahol mellőzni lehet, mellőzni kell, és ezt teszszük most a tanácsi választási javaslatban. A i avaslat úgy rendelkezik, hogy a megüresedett mandátumokat minden esetben pótválasztással kell betölteni. Ezzel a rendszerrel kirekesztjük a tanácsok életéből a korábbi, valljuk meg, helytelen gyakorlatot, amelyben jutalomként kiosztott póttaghelyek birtokosai végül valamilyen úton-módon valóságos tanácstagokká váltak, olyan kerületekben, ahol őket nemigen ismerte senki, ők sem ismertek senkit és esetleg emiatt rossz munkát végezhettek, a rossz munkájuk pedig elégedetlenséget szült. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalás alatt álló javaslat megítélésem szerint jogrendszerünk értékes és maradandó alkotása lesz. Biztosítja az egész nemzet tevékeny, állandó és közvetlen közreműködését a tanácsok munkájában. Közelebb viszi az ügyintézést a tömegekhez és gondoskodik róla, hogy az ügyek intézői a községi és városi tanácsokban a tömegek állandó ellenőrzése alatt végezzék közérdekű munkájukat. Megvalósítja azt az elvet, hogy a lakosság valóban a maga jelöltjeit küldje a tanácsokba és azokon keresztül kormányozza önmagát. Nemcsak a választás jogát, hanem a választás teljes lebonyolítását is a népnek, a népi szerveknek a kezébe adja. Minden rendelkezését a tiszta demokratizmus szelleme hatja át és kiszélesíti a tanácsok tömegkapcsolatait. Módszereivel biztosítja annak a lehetőségét, hogy a lakosság valamennyi rétege képviseletet nyerjen a tanácsokban. Biztosítékot nyújt, hogy a munkások és parasztok mellett az értelmiségiek és a kisemberek is beküldhessék választottjaikat a tanácsokba. Eszköz lesz a nemzet kezében, amelynek segítségével a Hazafias Népfront programját és szellemét bevihetjük a városi és a községi tanácsokba. Az új törvény segítségével tovább fejleszthetjük a nemzeti erők összefogásának mozgalmát és a hazafias érzésű milliók közös erőfeszítésével, közös munkájával szolgálhatjuk majd a nagy célokat, népünk további felemelkedését, jólétének fokozódását, országunk gazdagodását, erősödését és a békét. A törvényjavaslatot, szocialista fejlődésünk újabb eszközét örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Mislóczki Mátyás képviselőtársunk. MISLÓCZKI MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban főleg egy kérdéssel, a