Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

559 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 560 írása biztosítja, hogy tanácsaink valóban választott szervek legyenek és ez az intézkedés is választójogunk további demokratizálását bizonyítja. A törvényjavaslat XII. fejezete a tanácstagok visszahívását szabályozza. Eddig ez a kérdés sem volt gyakorlatilag tisztázott. A visszahívásra vonatkozó eljárás újra kidomborítja a Hazafias Népfront szerepét, amennyiben a javaslat értelmében a visszahívás kezdeményezése a Népfront kezében van, a döntés pedig a tanácstag választóit illeti meg. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok tagjainak választásáról szóló törvény elfogadása nagyjelentőségű lépés lesz népi államunk fejlődése útján. Ez a törvény dolgozó népünk nagy lelkesedését váltja ki, s pártunk és kormányunk iránti bizalmát növeli. Dolgozó népünk e törvény alapján újabb jogokat kap, s bizonyosak lehetünk abban, hogy ez alkalommal is a jogok kiterjesztésére munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk egyaránt a haza iránti kötelességének pontos teljesítésével fog válaszolni. Mindezek alapján kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pesta László képviselőtársunk. PESTA LASZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Hazafias Népfront nagy nemzeti mozgalma egyre szélesebb tömegeket vonz magához. Mint üde szél suhan végig a nemzeti élet vizein, a magyar tájakon és milliókat mozgósít az előttünk álló nagy feladatok végrehajtására. Mi ennek a hatalmas mozgalomnak a visszhangja vagyunk az országgyűlésben és ezt különösen érezni lehetett a most napirenden lévő törvényjavaslatok bizottsági és plenáris tárgyalásán. A viták a nemzet akaratának számtalan színárnyalatát juttatták és juttatják kifejezésre: helyeslést és bírálatot, elismerést és igényeket, amelyeket a közérdek diktál. És láttuk, milyen visszhangra találnak a törvényjavaslatok által felvetett kérdések munkásokban, parasztokban, papokban, szakszervezeti vezetőkben, tanácsfunkcionáriusokban 1

— a legkülönbözőbb foglalkozású magyar emberekben. Az itteni hozzászólások egészéből mindenesetre megállapítható, amit különben már a városok és falvak, Budapest és a vidék Hazafias Népfront-gyűlései is megmutattak, hogy az új javaslatok és általában a Hazafias Népfront szellemének a törvényalkotásban jelentkező érvényesülése a nemzet egészének örömével és tetszésével találkozik. A nemzet akaratát hajtjuk végre, a Hazafias Népfront mozgalmának hűséges visszhangja vagyunk, amikor Alkotmányunk szellemében az eddiginél még szélesebb alapokra helyezzük a nép és az államhatalom, a nép és a tanácsok kapcsolatait. Az örömnek és a tetszésnek ehhez a kifejezéséhez a magam szerény szavával is szeretnék hozzájárulni és érzem, hogy «nemcsak a magam nevében beszélek, hanem a pártonkívüli- értelmiségiek nagy tömegének véleményét is kifejezem, akik immár tíz éve dolgoznak a magyar demokratikus fejlődés épületén és az eddigi szép eredmények továbbfejlesztését látják a most tárgyalás alatt álló javaslatokban. Es igyekszem kifejezni olyan értelmiségiek véleményét is, akik eddig talán valami okból visszahúzódtak a közéletben való részvételtől és most a Hazafias Népfrontban megtalálták a lehetőséget, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében és megtalálták a szervezetet, amelyben véleményeiket, javaslataikat, kritikájukat vagy elismerésüket kifejezésre juttathatják. A Hazafias Népfrontról sok emberrel beszélgettem — képviselőtársaim valószínűleg hasonlóképpen voltak vele, — és igen sokkal találkoztam az értelmiségieknek mindkét válfajából: azokkal, akik velünk együtt dolgoztak és azokkal, akik nézték a nép államáénak nagy építkezését, de nem képességeik, nem tanultságuk, nem magyarságukhoz méltó erővel vettek részt a munkában. Amazokban — a velünk együtt dolgozókban — az új fejlődés, az új előrelépés határtalan örömét találtam. Emezekben — akik mintha kissé tartózkodóbbak, visszahúzódók lettek volna ;— a felszabadulást eddigi hangulatukból és az elhatározottságot, hogy a Hazafias Népfront nagy nemzeti mozgalmán keresztül szolgálni fogják országunk fejlődését, népünk felemelkedését. Hogy ilymódon új, eddig csak részben, vagy legalább is alig kihasznált energiák kapcsolódnak be népi államunk építésének, megerősítésének nagy munkájába — ez egymaga is hatalmas eredménye a Hazafias Népfront mozgalmának. Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a pártonkívüli értelmiségi tömegek megértik, hogy itt valóban nem kiegészítésről, átalakítás- « ról, hanem egészében új Hazafias Népfront megalakulásáról van szó. Olyan mozgalomról, amely nem pártok, vagy szervezetek csoportosulása, hanem milliók hazafias összefogásának és közös munkálkodásának ad keretet és megadja a millióknak a lehetőséget, hogy elgondolásaikat, akaratukat a politikai és társadalmi életben érvényesíthessék. Olyan mozgalom, amely nem kiemelt, kiválasztott csoportoknak a szervezete, hanem nyitva áll minden hazafias egyesülés, minden hazáját szerető és hazája felemelkedését munkálni kívánó ember számára. Nemzeti összefogás, amelyben részt venni minden magyar ember számára tisztesség és becsület, hazaszeretet és nemzeti érzés dolga. A Hazafias Népfront mozgalma minden eddig elhangzott hivatalos megnyilatkozásnál határozottabban kifejezésre juttatja az értelmiség, a szakértelem megbecsülését, és ez is egyik oka annak, hogy az értelmiségi tömegek az egész országban lelkesedéssel támogatják a mozgalmat. Résztvesznek a helyi bizottságok, az előkészítő bizottságok munkájában és a Népfront körül kialakuló széleskörű politikai és társadalmi tevékenységben. Értelmiségünk már eddig is erőteljesen és mély meggyőződéssel támogatta a békemozgal- v mat. Híres tudósaink, íróink, művészeink, főpapjaink a nemzetközi béketábor első vonalában harcolnak a háborús uszítás ellen, a háborús fenyegetések ellen. A Hazafias Népfront most megadja számukra a lehetőséget, hogy ezt a te-