Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

559 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 560 írása biztosítja, hogy tanácsaink valóban válasz­tott szervek legyenek és ez az intézkedés is vá­lasztójogunk további demokratizálását bizo­nyítja. A törvényjavaslat XII. fejezete a tanácsta­gok visszahívását szabályozza. Eddig ez a kérdés sem volt gyakorlatilag tisztázott. A visszahí­vásra vonatkozó eljárás újra kidomborítja a Ha­zafias Népfront szerepét, amennyiben a javas­lat értelmében a visszahívás kezdeményezése a Népfront kezében van, a döntés pedig a tanács­tag választóit illeti meg. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok tagjainak választásáról szóló törvény elfogadása nagyje­lentőségű lépés lesz népi államunk fejlődése út­ján. Ez a törvény dolgozó népünk nagy lelke­sedését váltja ki, s pártunk és kormányunk iránti bizalmát növeli. Dolgozó népünk e tör­vény alapján újabb jogokat kap, s bizonyo­sak lehetünk abban, hogy ez alkalommal is a jogok kiterjesztésére munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk egyaránt a haza iránti kötelességének pontos teljesítésével fog válaszolni. Mindezek alapján kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pesta László képviselőtársunk. PESTA LASZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Hazafias Népfront nagy nemzeti mozgalma egyre szélesebb tömegeket vonz magához. Mint üde szél suhan végig a nemzeti élet vizein, a magyar tájakon és milliókat mozgósít az előttünk álló nagy feladatok végrehajtására. Mi ennek a ha­talmas mozgalomnak a visszhangja vagyunk az országgyűlésben és ezt különösen érezni lehetett a most napirenden lévő törvényjavaslatok bizott­sági és plenáris tárgyalásán. A viták a nemzet akaratának számtalan színárnyalatát juttatták és juttatják kifejezésre: helyeslést és bírálatot, el­ismerést és igényeket, amelyeket a közérdek diktál. És láttuk, milyen visszhangra találnak a törvényjavaslatok által felvetett kérdések munkásokban, parasztokban, papokban, szak­szervezeti vezetőkben, tanácsfunkcionáriusokban 1 — a legkülönbözőbb foglalkozású magyar embe­rekben. Az itteni hozzászólások egészéből minden­esetre megállapítható, amit különben már a vá­rosok és falvak, Budapest és a vidék Hazafias Népfront-gyűlései is megmutattak, hogy az új javaslatok és általában a Hazafias Népfront szel­lemének a törvényalkotásban jelentkező érvé­nyesülése a nemzet egészének örömével és tetszé­sével találkozik. A nemzet akaratát hajtjuk végre, a Hazafias Népfront mozgalmának hűsé­ges visszhangja vagyunk, amikor Alkotmányunk szellemében az eddiginél még szélesebb alapokra helyezzük a nép és az államhatalom, a nép és a tanácsok kapcsolatait. Az örömnek és a tetszésnek ehhez a kifeje­zéséhez a magam szerény szavával is szeretnék hozzájárulni és érzem, hogy «nemcsak a magam nevében beszélek, hanem a pártonkívüli- értel­miségiek nagy tömegének véleményét is kife­jezem, akik immár tíz éve dolgoznak a magyar demokratikus fejlődés épületén és az eddigi szép eredmények továbbfejlesztését látják a most tár­gyalás alatt álló javaslatokban. Es igyekszem ki­fejezni olyan értelmiségiek véleményét is, akik eddig talán valami okból visszahúzódtak a köz­életben való részvételtől és most a Hazafias Nép­frontban megtalálták a lehetőséget, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében és megtalálták a szervezetet, amelyben véleményeiket, javasla­taikat, kritikájukat vagy elismerésüket kifeje­zésre juttathatják. A Hazafias Népfrontról sok emberrel beszélgettem — képviselőtársaim való­színűleg hasonlóképpen voltak vele, — és igen sokkal találkoztam az értelmiségieknek mind­két válfajából: azokkal, akik velünk együtt dol­goztak és azokkal, akik nézték a nép államáé­nak nagy építkezését, de nem képességeik, nem tanultságuk, nem magyarságukhoz méltó erő­vel vettek részt a munkában. Amazokban — a velünk együtt dolgozókban — az új fejlődés, az új előrelépés határtalan örömét találtam. Emezekben — akik mintha kissé tartózkodób­bak, visszahúzódók lettek volna ;— a felsza­badulást eddigi hangulatukból és az elhatáro­zottságot, hogy a Hazafias Népfront nagy nem­zeti mozgalmán keresztül szolgálni fogják or­szágunk fejlődését, népünk felemelkedését. Hogy ilymódon új, eddig csak részben, vagy legalább is alig kihasznált energiák kapcsolódnak be népi államunk építésének, megerősítésének nagy munkájába — ez egymaga is hatalmas eredmé­nye a Hazafias Népfront mozgalmának. Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a pártonkívüli értelmiségi tömegek megértik, hogy itt valóban nem kiegészítésről, átalakítás- « ról, hanem egészében új Hazafias Népfront meg­alakulásáról van szó. Olyan mozgalomról, amely nem pártok, vagy szervezetek csoportosulása, hanem milliók hazafias összefogásának és közös munkálkodásának ad keretet és megadja a mil­lióknak a lehetőséget, hogy elgondolásaikat, aka­ratukat a politikai és társadalmi életben érvé­nyesíthessék. Olyan mozgalom, amely nem ki­emelt, kiválasztott csoportoknak a szervezete, hanem nyitva áll minden hazafias egyesülés, minden hazáját szerető és hazája felemelkedé­sét munkálni kívánó ember számára. Nemzeti összefogás, amelyben részt venni minden ma­gyar ember számára tisztesség és becsület, haza­szeretet és nemzeti érzés dolga. A Hazafias Népfront mozgalma minden ed­dig elhangzott hivatalos megnyilatkozásnál ha­tározottabban kifejezésre juttatja az értelmiség, a szakértelem megbecsülését, és ez is egyik oka annak, hogy az értelmiségi tömegek az egész országban lelkesedéssel támogatják a mozgal­mat. Résztvesznek a helyi bizottságok, az elő­készítő bizottságok munkájában és a Népfront körül kialakuló széleskörű politikai és társadalmi tevékenységben. Értelmiségünk már eddig is erőteljesen és mély meggyőződéssel támogatta a békemozgal- v mat. Híres tudósaink, íróink, művészeink, fő­papjaink a nemzetközi béketábor első vonalá­ban harcolnak a háborús uszítás ellen, a hábo­rús fenyegetések ellen. A Hazafias Népfront most megadja számukra a lehetőséget, hogy ezt a te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom