Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-12

495 Az országgyűlés 12. ülése 1954. évi szeptember hó 21-én, kedden. 4Ö6 Valóban jogos az a tömeges kívánság, hogy az összeférhetetlenség néhány jellemző esetét könnyebb eligazodás végett foglaljuk írásba. A népi demokrácia ne nyisson ajtót, kaput saját ellenségeinek. Ezért javaslom, hogy kötelezzük az Elnöki Tanácsot részletes összeférhetetlenségi szabályok megállapítására. Ennek megfelelően javaslom a 29. § módosítását: »szabályokat« szó előtt a »-részletes-« szóval való kiegészítést. Befejezésül még nyomatékosabban kívánom hangsúlyozni a munkásosztály szerepét és felelősségét a tanácstörvény végrehajtásában, és azt a meggyőződésemet fejezem ki, hogy munkásosztályunk habozás nélkül, szívesen vállalja ezt a felelősséget. Vállalja, mert erősíteni kívánja saját hatalmát és a legmesszebbmenőén egyetért pártunk politikájával, amely a munkás-paraszt szövetség erősítésében és minden dolgozó réteg összefogásában jelöli ki a szocializmus építésének egyetlen járható útját. A benyújtott törvényjavaslatot az elmondottak alapján elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A tanácskozás közben szót kért Bódi Jánosné képviselőtársunk. A szót megadom. BÓDI JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Előttem felszóialt képviselőtársaim mind az előadói beszédben, mind a hozzászólásokban részletesen ismertették az országunkban elért hatalmas, történelmi jelentőségű eredményeket, valamint a Hazafias Népfront megnövekedett szerepét és az új tanácstörvényjavaslat jelentőségét az új szakaszban. Meg vagyok győződve róla. hogy mindegyik képviselőtársam ezeket a tényeket a konkrét bizonyítékok százaival és ezreivel tudnák bizonyítani, és meg tudnák erősíteni. Én rövid felszólalásomban azzal kívánok foglalkozni, mit kell tennünk, hogy a törvényjavaslat ne csak papírformában legyen meg, hanem a gyakorlatban is megvalósuljon. Az új szakasz óta hatalmas eredményeket mk el. Ha végigpillantunk a felszabadulás óta elért eredményeinken, azt látjuk, hogy ezekben nem kis szerepet játszott a Függetlenségi Népfront. Gondoljunk a választások sikereire, vagy arra, hogy ahány esetben pártunk országos feladatokra mozgósította dolgozóinkat, a dolgozó nép hatalmas tömegei minden esetben felsorakoztak pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja mögé. A Magyar Dolgozók Pártja szívós, kemény harcai nyomán bizonyította be dolgozóink előtt, liogy minden időben a dolgozók érdekeiért harcol. Az új szakaszban választói körzetemben is egyre jobban kibontakoznak az alulról jövő dcményezések és egyre jobban mutatkoznak az eredmények közügyek intézésében. így több község fordult felénk azzal, hogy az elmúlt években legelőjüket állami kezelésbe, illetőié;* az erdőgazdaságok kezelésébe vették. Az volt a kérésük, Hogy adják vissza, mert a legelőre szükségük lenne az állattenyésztés fokozottabb növelésének biztosítása érdekében. Ipolytarnóc és Nógrádsipek község dolgozói meg is kapták sérelmezett legelőjüket. Vannak viszont dolgok, amelyek hónapok hosszú során át vita tárgyai és nehezen intéződnek el. Felsorolhatnék ilyeneket járásom területén is. Ilyen például Piliny községben, ahol csaknem egy éve, amikor útépítés történt, a föld egyrésze használhatatlanná vált. A dolgozók azt kérik tőlünk, vizsgáljuk ki a dolgot és adjuk meg a művelési ágváltozást. Ennek jogosultságát a megyei tanácsi szervek el is isménk, tudomásul is veszik, csupán a kiszállás, az elmtézés megy nehezen- Vagy ehhez hasonló eset van Nógráasipek községben. Amikor az elmúlt év december 19-én kint voltam, az egyik képviselői fogadónapon a dolgozók, 13 család nevében kérték egy bizonyos út megnyitását, amely régebben megvolt és valamilyen oknál fogva lezárták. Meg kell mondanom, ez pénzbe sem kerül, csupán azon múlik, hogy a megyei tanácsi szervek ülnek rajta intézkedés helyett. Amikor a járási tanácsnál az egyik szakembert megkérdeztem, hogy mi van a sipeki üggyel, azt mondta: »Elvtársnő, az ügy elméletben el van intézve!« (Derültség.) Erre azt feleltem: »Mi az elméletet itt is a gyakorlattal szorosan összekapcsolva értelmezzük és maguknak is ezt kell tenniök !«' Most már a megyei tanácsnál ígéretet kaptam, hogy napirenden lesz ez a kérdés, ha csak úgy nem járok vele, mint számtalan esetben történt, amelyeket itt sorolhatnék a tisztelt Országgyűlés előtt. A hozzászólásokban szó volt az egyéni sérelmek orvoslásáról is. Magam is tapasztalom, hogy sokszor elég nehezen, vontatottan halad a dolgozók felvetett ügyeinek, sérelmeinek elintézése. Nem mentesek ettől a hibától tanácsi szerveink, nem mentesek egyes üzemek, de meg kell mondanom, egyes minisztériumok sem. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy több esetben a képviselőknek, például nekem sem válaszolnak. Bizonyara ehhez hasonló esetet nem csak én tapasztaltam. A kohó- és. gépipari minisztérium egy körülbelül öt és fél hónapja, de lehet, hogy hoszszabb ideje elküldött ajánlott levelemre nem válaszolt, holott hét akta is van már a kezemben, amely arról tanúskodik, hogy minden lehetőt megtettem az ügy elintézése érdekében. Mi küzdünk a papírmunkák ellen, a bürokratizmus ellen, önhibánkon kívül mégis arra kényszerítenek bennünket, hogy bürokratákká váljunk, gyűjtsük az aktákat. A dolgozó nép, amikor felveti előttünk jogos sérelmeit, természetesen abban a tudatban veti fel ezeket, hogy el is intéződnek. Mint mondottam, öt és fél hónapja figyelmeztettem a minisztériumot egy ügyben. Hangsúlyozom, egyéni érdekről van szó, de ez az illető dolgozó életének egyik legfőbb problémája. A minisztérium nem is felelt áthelyezési kérelmére és kénytelen volt önkényesen távozni az üzemből, de szociális helyzete kényszerítette rá. Még csak választ sem. kaptam ebben az ügyben, de a jövőben tiszteletemet teszem az illetékes minisztériumban. Szükséges, hogy a többi minisztériumok osztályvezetői, sőt a miniszter elvtársak is nagyobb segítségükre legyenek a gyakorlatban a képviselőknek mind a közügyek intézésében, mind akkor, ha a dolgozók apró, felvetett problémáiban járnak el és kérnek tőlük segítséget. Vegyék figyelembe, hogy csak a végső szükségben kérjük segítségüket.