Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-12
477 Az országgyűlés 12. ülése 1954. évi .szeptember hó 21-én, kedden. 478 tanya. Fejér, Pest, Bács-Kiskun és Komárom megyék lakossága hősies munkával védte az árvízveszélytől a dunai gátakat. A védekezés gyors megszervezésére, a veszély elhárítására a párt, az árvízvédelmi kormánybiztosság, a tanácsok, az árvízveszélyben lévő vidékek lakossága, derék honvédeink, if íúsá^unk, a Szovjetunió katonái hősies erőfeszítéseket tettek és így sikerült megakadályozni a gátszakadásokat, ígv mentettünk meg a.Duna mentén mintegy 700.000 katasztrális hold árterületet. A védekezésre a kormánynak hatalmas erőket kellett mozgósítani; több mint 50,000 embert. renp*et°g gép°t, teherautók ezreit kellett a ve s-'élyeztet'^tt területekre irányítani, hogy megakadályozzuk a fenyegető, óriási méretű katasztrófát. A Duna mentén több mint 500 kilométeres szakaszon kellett a védekezést szinte rövid órák alatt megszervezni. A legnagyobb károk Győr-Sopron megvé ben voltak, ahol a hősies küzdelem ellenére mindegy 68.000 katasztrális holdat öntött el a megáradt Duna. A házak ezrei sérültek me* T másfélezer családi ház omlott össze. Hatalmas kart okozott az árvíz terményben és állatokban, lakóházakban és énül etekben, vasúti közlekedésben és közutakban. Közel háromnegvedmilliárd forint az a nemzeti veszteség, amelyet a pusztító árvíz idézett elő. A védekezés megmutatta pártunk, kormányunk, dolgozó népünk egységét, de megmutatkozott ez az egység az árvízsúitotta lakosság megsegítésében is. Amilyen erővel összefogott az ország a nemzeti katasztrófa, a fenyegető ár víz elhárítása érdekében.- u<*vanolvan erővel ffótt Össze a károk helyreállításáért, az árvízkárosultak megsegítéséért. Az árvízsűitotta lakossá« m Q pse wí t áo ére országos mozealom indult. Dobozó népünk minden rétepre' szívesen adta forin+iait az árvízkárosultaknak. Néhánv VwiföVií ország is nyúitott segítséget az. árvízsúitotta lakosság részére. A kormány nevében köszönetet innndoV nrnd^z^kn^k, akik az árvíz nknzt.a kárek helyreá^ít^sában segítséget nyúitottak. A minisztertanács elhatározta, hogy az árvíz elleni vielem h^ c, i°s munkájában résztvevők kitüntetésére emlékérmet ad ki. A konn-mv és az árvízsúitotta vidék lakossá"^ rnost naoy erőfeszítéseket tesz a helyn••'' lít^so^ért azért, hogv méct a tél V»eállta «ílőtl minéltöbb családi otthon elkészüljön. Az árvízsújtotta vidék megsegítésére indult országos mozgalom újból megmutatta a oárt, a kormány és a nérj összeforrottságát. Több mint 60 millió forintot adtak a dolgozók az árvízsúj totta vidék lakosságának megsegítésére. / Tisztelt Országgyűlés! Az új kormányprogram, de különösen pártunk harmadik kongr°ssz'sa azt a feladatot állította elénk, hogy a népgazdaság erőinek átcsoportosításával, a nehézipari beruházások csökkentésével biztosítsuk a mezőgazdaság és a lakosság szükségleteit ellátó iparágaknak gyorsabb ütemű fejlesztését Ez azt vonia maga után', hogy már ebben az évben lényegesen kevesebbet fordítunk nehézipari beruházásokra, a nehézipar fejlesztésére. Arra törekedtünk, hogy a munka jobb megszervezésével, a gépek jobb kihasználásával emeljük a meglévő üzemek kapacitását. A beruházások, de különösen a nehézipari beruházások csökkentése javította a vásárlóerő és az árualapok egyensúlyát. Több mint ötszázmi lhó formt értékű építőanyagot és egyéb fogyasztási cikket szabadítottunk fel idén a br házasok csökkentésé által, nem beszélve arrói a jelentős számú munkaerőről, amelyet a népgazdaság más területein, mindenekelőtt a mező- , gazdaságban folyó építkezéseknél tudunk felhasználni. Számos nagyjelentőségű beruházást átmenetileg leállítottunk, vagy lényegesen lassúbb ütemben építünk, mert az ország gazdasági ereje és teljesítőképessége nem bírja el a túlzott iparfeilesztés idején tervezett, vagy már építés alatt álló nehézipari, vagy más nagy beruházások gyors befejezését. Ha mi az eredeti ütemben folytatnék tovább az elkezdett nagyberuházások építését, lényegében tovább folytatnék a túlzott iparosítást és nem jutna elegendő erőnk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a dolgozó nép életszínvonalának emelésére. Bármennyire hasznos lenne a Sztá r m Vasmű, Tiszapalkonya, vagy a Budapesti Földalatti Vasút eredeti határidőre való befejezése, mégis lassúbb ütemben kell ezeket ékítenünk, mert csak addig tudunk tovább nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. Ezek az intézkedések szükségesek ahhoz, hogy rendbehozznk répgazdaságunkat és a nagyberuházásokból felszabaduló munkaerőt és anyagot, téglát, cementet és vasat a mezőgazdaság és a lakosság jobb ellátását szolgáló szükségleti cikkeket gyártó iparágak fejlesztésére, valamint a lakásépítés fokozására fordíthassuk. Sok szó esik, tisztelt Országgyűlés mostanában közvéleményünkben, de különösen Budapesten a racionalizálásról. Sokan nem látják világosan a folvamatban lévő intézkedések értelmét, gazdasági Összefüggéseit. Ezért a kormány fontosnak taríja a dolgozók tájékoztatását a rac'm nalizálás céljáról és végrehajtásáról. Mi, tisztelt Országgyűlés, évek óta újból és újból megállapítottuk, hogy az állami munkában, gazdasági életünkben hatalmas méreteket öltött, elharapózott a bürokrácia, az aktatologatás, a felesleges papírmunka; Széles dolgozó tegek az üzemekben, a falvakban, nap mint nap felvetik, hogy indokolatlannak látják, feleslegesnek tartják azokat a nagy adminisztrációs apparátusokat, amelyek a gazdasági életben, az áPami vezetésben az erős központosítás következtében kialakultak. A gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák, az aránytalanságok tükröződnek vissza a felduzzadt államanoarátusban, a gyárak nagy adminisztrációs létszámában s nem utolsósorban az erősen megnövekedett tanácsi apparátusokban is. A túlméretezett minisztériumok, országos jellegű hivatalok elvonták a feladatokat a helyi végrehajtó szervektől, vállalatoktól, intézményektől. Mindent központi big akartak elintézni, irányítani, sokszor arra hivatkozva, hogy »-az alsóbb szervek gyengék«, »nincsenek megfelelő káderekkel ellátva-« és »a minisztériumok, vagy más központi hivatalok
