Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-10
419 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19-én, szombaton. 420 krácia, a humanizmus és haladás terén messze magunk mögött hagyjuk az úgynevezett »szabad világ«-ot. A hatalmon levő imperialista körök annak bizonyságául, amit a nagy Sztálin mondott, hogy a burzsoázia már régen elvetette a szabadságjogok és a demokrácia zászlaját — különösen az Egyesült Államokban — egész államapparátusukat egyre nyíltabban állítják háborús céljaik szolgálatába. Az Egyesült Államok rendőrsége az utóbbi 8 év alatt több mint 5 millió amerikai állampolgárt tartóztatott le. Az amerikai boszorkányüldözők terrorjától befolyásoltan, hisztérikus félelemmel eltelve ítélkeznek a bírák a demokrácia és a béke hívei felett. A legkisebb engedetlenség részükről elegendő ahhoz, hogy a megbízhatatlanok közé sorolják őket. Számos amerikai bíró, védőügyvéd és tanú, akiket bebörtönöztek, vagy a halálba üldöztek, vádolja a hivatalos körök égbekiáltó tirannizmusát. Ilyen körülmények között nem is különös, hogy amikor Steve Nelson, a spanyol polgárháború egykori amerikai hőse ellen a pennsylvaniai bíróság vad hajszát indított, nem kapott védőügyvédet, pedig több százat felkért erre. Vagy nem megdöbbentő-e, hogy a bíróság a nagy énekes és békeharcos Paul Robesont ítélte el azért, mert peekskilli szabadtéri hangversenyét fasiszta csőcselék támadta meg? A bíróság szerint a vádlott Robeson tudta, hogy a hangverseny meghirdetése egyeseknél izgalmat okoz, tehát nem MacCarthy emberei, hanem Robeson okozta a zavargást azzal, hogy nem állt el a hangverseny megtartásától. Az Egyesült Államokban a bíróságok azonban kevésnek bizonyulnak az uralmon levő körök terrorjának végrehajtására. A lincselés, a Ku-Klux-Klan, a szövetségi nyomozó iroda, a különböző amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok, a hűségvizsgáló bizottságok, az igazságszérum, és a hazugságleleplező gépek alkalmazása mind olyan eszközök, melyek borzalmat keltenek minden becsületes emberben fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül és csak az imperializmus mély embertelenségére vallanak. Minderre már csak a koronát teszi fel Eisenhower elnöknek az a minapi bejelentése, hogy a telefonba beszerelt vagy másképpen elrejtett lehallgató készülék útján szerzett értesülések bizonyítékként fognak szerepelni a bírósági eljárásnál. Ha mindezeket összehasonlítjuk a mi szocialista joggyakorlatunkkal, a mi büntető- és polgári perrendtartásunkkal, mint szappanbuborék foszlik szét a szabad világról terjesztett legenda. Mi, a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor országa gyors lépésekkel megyünk előre a jólét és a jogrend útján, az óceánon túl azonban az erőszak hívei visszafelé forgatják a történelem kerekét. Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt a kormányprogramm ismertetése kapcsán a többi között azt mondta Nagy Imre elvtárs: »... rövid időn belül el kell érni, hogy igazságügyi szerveink a nép államának, a törvényességnek, a jogrendnek szilárd támaszai és egyben biztosítékai legyenek. Fokozottabban védelmezzék dolgozó népünk érdekeit, éberebben őrködjenek államunk biztonsága felett és a néppel összeforrva, erőteljesebben harcoljanak demokratikus rendünk megátalkodott ellenségei ellen, akikkel szemben a törvényesség teljes szigorát kell alkalmazni.« Ügy gondolom, hogy az egy év alatti fejlődés eredményei ebből a szempontból figyelemreméltóak. Bíróságaink, ügyészségeink, rendőrségünk, tanácsaink alapjában véve szilárd támaszai és biztosítékai a törvényességnek. Biztató sikereket értek el a dolgozó nép védelme és az ellenség leleplezése terén egyaránt. Munkájukat a párt, a kormány politikája, a nép iránti szeretet és hűség eszméje hatja át. Ez sikereik magyarázata. Feltétlen elismerés illeti a felsorolt szervek vezetőit és beosztottjait, akik példás odaadással, erejüket nem kímélve dolgoznak, hogy az új szakasz ragyogó politikai és gazdasági célkitűzéseit a szocialista jogszolgáltatás terén és eszközeivel is segítsék megvalósítani. Távolról sem tartunk azonban még ott, komoly eredményeink ellenére sem, hogy már mindent rendbenlevőnek találjunk ezen a téren. Számos bíránk félreérti az új szakasz politikájából fakadó feladatát. Bizonytalanok az elkövetett bűncselekmények megítélésében, helyenként szigorúbban ítélnek, mint kellene, általában azonban a társadalomra súlyos veszélyességű esetekben is liberálisak. Több bíróságnál valami újfajta elméletet faragtak arról, hogy a munkás dolgozik, tehát pénze van, a kulák leszegényedett, tehát vád esetén az előbbivel szemben pénzfőbüntetést szabnak ki, az osztályidegennél mellőzik a pénzfőbüntetést, sőt esetleg az egész büntetést is. Kisembereket csekély bűncselekmény esetén is évekre eltiltanak a közügyek intézésétől. Nagyszámú az ügyek elnapolása, az ítélet végrehajtásának felfüggesztése, különösen ott, ahol kemény szigorra van szükség, szemünk fényének, a társadalmi tulajdonnak fosztogatására vetemedettekkel szemben. Népünk látja és értékeli bíróságainknál a fejlődést, de azt kéri, szüntessék meg az ingadozást, bíráskodjanak bátran, szigorúan, de igazságosan, hagyjanak fel a liberalizmussal, népi demokratikus államunk szocialista törvényességének biztos talajára állva. A hibákon lehet és kell segíteni. Az igazságügyminisztérium nyújtson több segítséget'bíráinknak egészen a járásokig, melyek —• mint látjuk — kulcspontot jelentenek. Sugározzon magából több elvi szilárdságot, hogy ezt lent tapasztalják. Legyen éberebb, lásson előre és figyelmeztessen az ellenség várható támadásának fő irányára, nem utolsó sorban egyes magáról megfeledkezett ügyvédeket is emlékeztessen arra, hogy nálunk a munkásosztály van hatalmon, — és a dolgok mindjárt jobban fognak menni. Az a harc, amelyet a törvényesség és az állami fegyelem megszilárdításáért folytatunk, mely együtt jár a szocializmus építését gátló különböző bűncselekmények, korrupciók, spekulációk felfedésével és üldözésével, fiatal ügyészi szerveink képességét is próbára teszi. Ügyészeink ezt a próbát derekasan állják. Ügyészségeink, aránylag rövid működésük ellenére bebizonyították, hogy valóban legfőbb őrei a törvényességnek.