Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

421 Az országgyűlés 10. ülése 1954. Azonban ügyészeink is a Legfőbb Ügyészségtől a járási ügyészségekig — mint bíráink — mindig tartsák szem előtt, hogy a szocializmus törvényei pártosak, a dolgozó nép törvényei, melyek éppen ezért az objektív anyagi igazságot keresik és feladatuk az egész nemzet ügyének, államának védelme. A törvényesség nem egy levegőben lógó, osztályok felett álló misztikus valami, hanem a munkás-paraszt szövetség alapjaira épült népi demokratikus állam törvényessége, melyet nem kell félteni a pártbizottságoktól, a különböző állami szervektől, hanem velük a legszorosabb együttműködésben kell biztosítani. Fejlesszék ügyészeink és bíráink szakadatlanul tudásukat, támaszkodjanak jobban a népre, hogy a nép is egyre inkább őrséget álljon a törvényesség felett. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk III. kongreszszusán Rákosi Mátyás elvtárs a következőket mondotta: »Népgazdaságunkban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével, ami azt jelenti, hogy a szocializmus alaptörvénye mind következetesebben és átfogóbban érvényesül társadalmunkban.« A párt és a kormány az egész nemzettel öszszeforrva akarja ezt. A harc azonban a szocializmus gazdasági alaptörvényének megvalósításáért a továbbéleződő osztályharc viszonyai között folyik. Az ellenség nem alszik. Kártevésen töri a fejét, megkísérli a lakosság nem eléggé öntudatos elemeit is rábírni erre, a munkafegyelem és az állampolgári fegyelem lazítására, bűnös pazarlásra, a nép vagyonának, a szocialista és a szövetkezeti tulajdonnak megkárosítására. Vannak, akik mély demokratizmustól áthatott új jogszabályainkat is félreértik és azt hiszik: szabad a vásár! Az egész nemzetnek fel kell e hibák, e bűnök ellen vennie a harcot. Miután a törvényjavaslat munkánk sikeres folytatásához igen nagy segítséget nyújt igazságügyi szerveinknek és az egész dolgozó népnek, ezért pártom és a magam nevében örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? KÁDAS ISTVÁN jegyző: Nagy János képviselőtársunk. NAGY JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A büntetőperrendtartás módosítására benyújtott törvényjavaslat jelentős intézkedéseket tartalmaz szocialista törvényességünk megszilárdítása érdekében. Felhasználva a Szovjetunió ez irányú tapasztalatait, a kormányprogrammnak és mai életünk követelményeinek megfelelően alkotó módon továbbfejleszti az 1951. évi III. törvényben foglalt büntetőperrendtartást. A jelenleg érvényes büntetőeljárási jog már új jogalkotásunk egyike, amely a gyakorlat során bevált, s megfelelt az iránta támasztott követelményeknek. Mégis néhány rendelkezés, különösen azok, amelyek a terhelt személyével és a büntetőeljárás során gyakorolható bogainak biztosításával kapcsolatosak, nem voltak eléggé körülhatároltak, és ezért egyes esetekben alkalmat évi június hó 19-én, szombaton. 422 szolgáltattak olyan hibák megszületésére, mint amelyeket pártunk Központi Vezetősége 1953 júniusi határozata és a kormányprogramra a szocialista törvényesség megsértése terén az igazságszolgáltatással és a nyomozószervekkel szemben megállapított. Mint a javaslatból kitűnik, a módosítás egyik fő feladatának tekinti az állampolgárok jogainak fokozottabb védelmét. Ebből a célból pontosabban körülhatárolja a terhelt személyével szemben alkalmazható kényszereszközöket, s a terhelt és az eljárásban részvevők jogainak olyan meghatározását adja, amely eleve alkalmas biztosítani e jogok érvényesülését és a törvénytelen intézkedések elkerülését. Ilyen szempontból figyelmet érdemel, hogy a módosítás megszünteti a büntetőparancs és az előállítás rendszerét. A büntetőparancs sértette a büntetőeljárásban olyan fontos közvetlenség elvét, az előállítás pedig a tárgyalás alapos előkészítéséhez fűződő fontos érdeket. Hatályos jogunkban a terhelt kizárólagos fellebbezése esetén — vádlói fellebbezés hiányában is — helye van a büntetésnek a terhelt rovására való súlyosbításnak. Ez a rendelkezés igen sok esetben vezetett a másodfokú bíróságnál a büntetés súlyosbítására, s ezért a terhelteket gátolta, visszariaszvUta a fellebbezési jogukkal való éléstől Olyan esetekben is inkább elszenvedték az elsőfokú bíróság döntését, amikor bensőjükben nem voltak az ítéletben megnyugodva, s ez természetesen csökkentette a nevelő hatást, nemcsak a terheltnél, de a környezetében élőknél is. Csak helyeselni lehet, hogy a novella ezt kiküszöböli és a büntetés súlyosbítását csupán akkor teszi lehetővé, ha az ügyész is jelentet* be fellebbezést. A javasolt módosítás nemcsak a terhelt, hanem egyéb a perben résztvevő személyek, tanúk, szakértők, a sértett és a többiek számára is fokozottabban biztosítani kívvinja jogaik érvényesítését. Lényegesen kibővíti a magánfél és a sértett jogait és lehetővé teszi, hogy ezek a tárgyalás során a perrel kapcsolatban általában indítványokat tehessenek. "• Érvényes szabályaink szerint a tanú és a szakértő a vallomástétel megtagadása esetén elzárással volt büntethető. Ez a rendelkezés sértette azt az elvet, amely szerint az állampolgárok szabadságának korlátozására csak bűncselekmény, vagy az előzetes letartóztatás meghatározott eseteiben kerülhet sor. Ezért a novella, a közreműködést megtagadó tanúkkal és szakértőkkel szemben csak a pénzbírság alkalmazását teszi lehetővé. A benyújtott módosító törvényjavaslat nagy előnye, hogy növeli a járásbíróságok hatásköréi és szerepét. Közlebb viszi a bíráskodást a néphez és a cselekmény színhelyéhez. Ez sok szempontból biztosabbá teszi az ítélkezést és ilyen módon növeli annak nevelő hatását is. Tisztelt Országgyűlés! Büntetőperrendtartásunk továbbfejlesztését tárgyalva önkénytelenül is felmerül, hogy midőn mi szüntelenül növeljük és erősítjük az állampolgárok jogait, addig a kapitalista országokban — melyeknek vezetői nem szűnnek meg az »emberi jogokról-