Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

36.3 Az országgyűlés 9. ülése 1954. évi június hó 18-án, pénteken. 366 sen javult a magyar művek kiadásának aránya és az igényeknek megfelelően emelkedett a klasszikusok példányszáma. 1952-ben átlag pél­dányszámuk volt 7000, 1953-ban az átlagpéldány­szám elérte a 10.000-et, 1954-ben pedig el fogja érni a 15.000-et. A kezdetben 30.000 példányban megindított Olcsó Könyvtár-sorozatot a nagy ér­deklődés miatt fel kellett emelni 50.000 pél­dányra. A Jókai-sorozat példányszámát is az utóbbi időben 25.000-re fel kellett emelni. Az ed­digi gyakorlattól eltérően, utánnyomás formá­jában, sokkal nagyobb számban jelentek meg mai íróink sikeres alkotásai. Több író régebbi mü­veinek újrakiadását is tervbevették. A külföldi irodalom kiadásánál nagy gondot kell fordítani arra, hogy a legjobb művek jelen­jenek meg. Már megindult az Orosz Remekírók sorozata és rövidesen megindul a Világirodalmi Klasszikusok sorozata is. A példányszám eme­lésével és az olcsó sorozatok megindításával, fő­leg a szépirodalöm terén sikerült az árakat csök­kenteni. A népművelési minisztérium feladata főleg a szépirodalom és az ifjúsági irodalom pa­pírkereteinek emelése. Erre a célra évi ezer tonna szükséges. Meg kell javítani a könyvter­jesztést általában, de elsősorban a falu felé irá­nyuló könyvterjesztést. Csökkenteni kell a köny­vek árát. Befejezésül összefoglalva, szeretnék hangot adni annak a megállapításnak, hogy az elmúlt év során, különösen a kormányprogramm meg­jelenése utáni időszakban, jelentős előrehaladást tettünk mind a tömegkulturális munkában, mind a művészetek egyes ágaiban. A feladatokat vilá­gosan megszabják pártunk központi vezetőségé­nek határozatai, köztük az irodalom és az okta­tásügy kérdéseivel foglalkozó határozatok, vala­mint kormányunk célkitűzései. Ezek értelmében tovább kell folytatnunk kultúrforradalmunk megbízható, eleven lendü­letű szervezését. Ezzel együtt még több, elvileg szilárd alapokon álló, de tapintatos segítséget kell adni a művészek alkotó munkájához. Enjiek ér­dekében minden eszközzel erősítenünk kell a népünket szolgáló minden alkotó munka szabad­ságát. Az alkotás kérdéseinek egészséges megol­dásával biztosítanunk kell az egyes művészeti szövetségek nagyobb felelősségét. Támogatni kell minden pozitív kezdeményezésüket, hogy ele­ven, szabad levegőjű vitafórumokká váljanak, s a szocialista realizmus szilárd elvi alapján állva, legyenek kultúránk nemzeti egységének kovács­műhelyei. (Elnök: NAGYISTÓK JÓZSEF — 11.42) Következetesen fel kell vetni kulturális éle­tünknek a kormányprogramm szellemével el­lentétes, attól elhajló, torz jelenségeit és szilár­dan, de nevelő módon kell biztosítani kiküszöbö­lésüket. Minden lehetséges eszközzel — adminisz­tratív és alkotói módon egyaránt — biztosítani kell a burzsoá kultúrszemét kiszorítását. Még nagyobb léptekkel kell tovább haladnunk kultú­ránk demokratizálásának és kulturális életünk decentralizálásának útján, hogy népünket egyre több és magasabb színvonalú kultúrával láthas­suk el. Tovább kell erősíteni kultúránk nemzeti jellegét, eszmei-művészi színvonalának állandó emelését. Biztosítanunk kell a párt- és kormány­határozatok nyomán kielemzett feladatok kö­vetkezetes végrehajtását. Ha a hatalmasan megnőtt kultúrigényeket máról holnapra nem is elégíthetjük ki maradék­talanul, ezeknek a főfeladatoknak a megvalósí­tásához az 1954. évi költségvetés mégis bizto­sítja a lehetőségeket. Éppen ezért a költségvetés célkitűzéseivel egyetértek és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? ZENTAI JÓZSEF jegyző: Nagy Dániel kép­viselőtársunk. NAGY DÁNIEL: Tisztelt Országgyűlés! A bel- és külkereskedelmi minisztérium költségve­tése tükrözi azokat a hatalmas változásokat, ame­lyek a párt és kormány új programmja óta a lakosság ellátásában bekövetkeztek, továbbá azo­kat a feladatokat, amelyek a bel- és külkereske­delem előtt állnak. A külkereskedelem forgalma a felszabadulás óta jelentős mértékben növeke­dett, s gyökeresen különbözik a háború előtti külkereskedelemtől. A felszabadulás tette lehe­tővé, hogy olyan külkereskedelmet folytathas­sunk, amely a magyar nép érdekeinek a legjob­ban megfelel, elősegíti népgazdaságunk fejlődé­sét, védi hazánk függetlenségét. A népi demokrácia győzelmével bekapcso­lódtunk az új, szocialista világpiac rendszerébe. Az iparosítás, első ötéves tervünk végrehajtása igen nagy feladatot rótt a külkereskedelemre. A megnövekedett feladatokat általában sikerrel hajtottuk végre. Jelentősen megváltozott kivi­teli forgalmunk összetétele, különösen megnőtt a gépipari, a finommechanikai és a híradástech­nikai cikkek kivitele. Kivitelünk mintegy 80 százalékkal magasabb, mint az 1949. évben volt. Az ipari kivitel növe­kedését azonban nem követte a termelés szüksé­ges megszervezése, s ezért sorozatosan előfor­dult, hogy egyes üzemek elhanyagolták export­kötelezettségeik teljesítését. A szállítási határ­időket nem tartották be és nem az előírt minő­ségű árut termelték. Egyes cikkekjpinőségrom­lása azzal járt, hogy a gyártott áruk csak jelen­tős javítás után voltak átvehetők. Például a Duna Cipőgyár ez év áprilisában exportra gyártott ci­pőinek csak 52 százaléka felelt meg az előírások­nak. Az utóbbi években nem szorgalmaztuk az élelmiszeripari és a könnyűipari termelés fej­lesztéséhez szükséges nyersanyagok, továbbá a mezőgazdasági termelést szolgáló gépek és anya­gok behozatalát. Ugyancsak keveset foglalkoz­tunk olyan fogyasztási cikkek behozatalával, amelyek hazai előállítása nem lehetséges, vagy a hazai termelés a szükségletet nem fedezi. Emel­lett kiviteli tervünkben a könnyűipari termékek jelentős helyet foglaltak el. Mindez a belső el­látás helyzetét megnehezítette. Az új szakasz gazdaságpolitikájának célki­tűzései külkereskedelmi forgalmunkban is érvé­nyesülnek. Az ipar és a mezőgazdaság közötti aránytalanság felszámolása érdekében a külke­reskedelemnek elő kell segítenie a mezőgazda­ság gyorsütemű fejlődését. Ehhez növelni kell a műtrágya, a növényvédőszerek és a mezőgazda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom