Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

333 • Az országgyűlés 8. ülése 1954. évi június 17-én, csütörtökön. 334 — elsősorban sinekben — a kohászat már teljesíti a tervet. Ezt a legnagyobb örömmel vettük tudomásul és reméljük, hogy a továbbiakban is ez lesz a helyzet. A szén meg nem felelő minősége és a széntartalékok hiánya is hozzájárul nehézségeink fokozásához. Ezen a nehézipari minisztériumnak feltétlenül segítenie kell, mert enélkül az őszi és téli forgalomban komoly zavarok következhetnek be. Az őszi csúcsforgalomnak eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy különösen az év utolsó negyedében, a mezőgazdasági termékeknek szállítása olyan nagy mértékben veszi igénybe a vasút, de minden közlekedési ág teljesítőképességét, hogy az ipar termékeinek és nyersanyagának maradéktalan elszállításához nem minden esetben lehet szállítóeszközt biztosítani. A minisztertanács el is rendelte, hogy az év harmadik negyedében el kell szállítani mindazokat a nagytömegű és tárolásra alkalmas anyagokat, amelyek az év utolsó hónapjaiban kerülnek felhasználásra, hogy ezzel biztosítható legyen a mezőgazdasági szállítások zavartalansága és hogy ne legyen fennakadás az ipari, az építőipari termelésben sem. A nehézipari, kohó- és gépipari, valamint a földmívelésügyi minisztériumok ennek fontosságát megértették, az előszállításokat be is ütemezték, de az építésügyi minisztérium termelési és létszámnehézségekre való hivatkozással &z előszállítások elől elzárkózik és ezzel okozója lehet annak, hogy az építőipar termelésében az őszi csúcsforgalom idején zavarok állhatnak be. Szükséges, hogy az építésügyi minisztérium a saját munkájának és a közlekedés zavartalanságának elősegítése érdekében az előszállítási kötelezettségeknek maradéktalanul tegyen eleget. Amikor a vasút előtt álló feladatok megvalósítása érdekében igen nagy erőfeszítéseket teszünk, bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a vasutas dolgozók nem feledkeznek meg arról sem, hogy a mezőgazdaságot a szállítási igények maradéktalan kielégítésén túlmenően a gépállomások és állami gazdaságok műszaki és számviteli patronálásával is támogassák. A vasutas dolgozók által ezidőszerint patronált 85 termelőszövetkezet, 41 gépállomás és 11 állami gazdaság saját tapasztalatom szerint is máris jótékonyan érzi a részére nyújtott műszaki, számviteli és kulturális segítség előnyeit. A tárca többi szektorai is megfelelően kiveszik részüket a mezőgazdaság ezirányú megsegítéséből. Tisztelt Országgyűlés! A vasút mellett a közlekedés legjelentősebb szektora a gépjárműközlekedés. Az ország szocialista átalakítása és az egyre növekvő szállítási igények kielégítése el sem képzelhető a gépjárműközlekedés növekedése, a közúti közlekedés helyes és jó megszervezése nélkül. Teherautóközlekedésünk fejlődésére egyetlen adattal mutathatok rá a legszemléltetőbben: a gépkocsival szállított áruk súlya az 1938. évinek a negyvenszeresére nőtt. Ugvanakkor a gépkocsik száma alig éri el az 1938. évinek ötszörösét. A szállítási igények komoly hányada marad kielégítetlenül és a szűk fuvarkapacitás miatti szállítási nehézségek lehetőséget nyújtanak a visszaélésekre is. A közlekedés dolgozói ezen a területen is sokat tehetnek a szállítások jobb megszervezésével, a raksúly jobb kihasználásával, a gépkocsik karbantartásának megjavításával, a javítások meggyorsításával. A gépjármű közlekedés dolgozói részéről nem is hiányzik a lelkesedés, hogy az eddiginél jobb eredményeket elérve, maradéktalanul biztosítsák a szállítási igények kielégítését. Ebben azonban nagy mértékben akadályozza a gépkocsiközlekedési vállalatok munkáját az alkatrészhiány, amely miatt a meglévő és a szállítási feladatok ellátásához aránytalanul kis gépkocsiparkunk jelentős része is állandóan üzemen kívül áll. Az alkatrészhiány mellett a gumiabroncsellátottság meg nem felelő volta és a gumiabroncs minőségének romlása jelent komoly nehézségeket. A kohó- és gépipari, valamint a nehézipari minisztériumnak ezen a téren is segíteniök kell a közlekedésnek, és az Országos Tervhivatalnak is felül kell vizsgálnia a készáruknál és alkatrészeknél mutatkozó aránytalanságokat. Alkatrészeknél nemcsak a mennyiségben, hanem a minőségben is rendkívül nagy a lemaradás s emiatt a csökkentett mennyiségű alkatrész is sokkal gyorsabban használódik el. Egész közlekedésünkre jellemző például az az állandóan ismétlődő panasz, amit a Folyamszabályozó Vállalat dolgozói hangoztatnak, hogy amíg évekkel ezelőtt egyes gyakrabban használt alkatrészek pótlására háromhavonként volt szükség, most ugyanazokat néhány héten belül cserélni kell. Ez természetesen növeli az állásidőket, csökkenti a kapacitás kihasználásának lehetőségét, növeli az önköltséget és fékezi a dolgozók versenylendületét. A közúti közlekedés terén egyébként a közlekedésügyi tárcán kívül más tárcáknak és szerveknek is igen sok a tennivalójuk, hiszen az állami fuvarkapacitás negyedrészénél alig van több a közhasználatú közlekedési vállalatok kezében. És bár tárcánk területén is igen sok javítani való van még, a más tárcák irányítása alatt dolgozó közületi fuvareszközök és a célfuvarozási vállalatok fuvareszközeinek kihasználása gyengébb, s ezért komoly intézkedéseket kell foganatosítanunk. Fokozni kell a közúti fuvarozás szervezettségét, meg kell teremtenünk az egységes irányítás lehetőségét. A közlekedésügyi minisztérium már gondoskodott arról, hogy általában a mezőgazdaság, de elsősorban a termelőszövetkezetek fuvarigényei minél teljesebb mértékben kielégítést nyerjenek. Igen nagy fejlődést láthatunk az autóbusz-közlekedés elért eredményeinek vizsgálatánál. A távolsági autóbuszállomány ma közel négyszerese az 1938. évinek és vonalhálózata mintegy háromszorosára fejlődött. Az elmúlt év végére már 2256 helységet, az ország helységeinek több mint 67 százalékát kapcsoltuk be az autóbuszforgalomba. Az autóbuszközlekedés vonalán is mindenekelőtt az alkatrész- és gumiabroncsellátás kérdéseit kell megoldani, de a jelentkező indokolt új igények miatt elkerülhetetlenül szükséges az autóbuszállomány szaporítása elsősorban Buda-