Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

329 Az országgyűlés 8. ülése 1954. évi június 17-én, csütörtökön. 330 könnyűipar többi ágaira is, mert ennek hiányában a jelenlegi bérezés olyan, hogy sokszor kifizetőbb, többet keres a munkás, ha sokat és roszszabbat termel, mintha valamivel kevesebbet és jó minőséget. A magyar dolgozó népnek pedig sok és jóminőségű fogyasztási cikkekre van szüksége, éppen ezért ezzel a kérdéssel igen behatóan kell foglalkoznunk. A könnyűiparban az anyagtakarékosság azért is különösen fontos, mert igen sok importnyersanyaggal dolgozunk. Az igazgatási és a különféle költségeknél is van még sok lazaság. Például a pestmegyei könnyűipari üzemek közel 40 százaléka lépte túl ezt a költséget az első negyedévben. A könnyűipari minisztérium költségvetése az előző költségvetéshez képest azt a változást tartalmazza, hogy a helyiipari minisztérium megszüntetésével a könnyűipari minisztérium irányítása alá kerültek a fogyasztók közvetlen igényeit kielégítő helyiipari vállalatok, szövetkezetek és a kisipar. A fogyasztási cikkeket gyártó állami iparnak és a helyiiparnak közös vezetésbe való összevonása nagy lehetőségeket nyújt arra, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében a két termelő ágazat munkáját a minisztérium jobban összehangolja. A költségvetés gondot fordít arra, hogy biztosítsa a könnyűipari üzemek műszaki fejlődését, az ipari kutatást. így a kutatóintézetek részére fordított kiadások az előző évi 11 516.000 forintról 14,435.000 forintra növekedtek. A költségvetésben közel 57 százalékkal emelkednek azok a kiadások, amelyeket a könnyűipari minisztériumhoz tartozó iskolák, tanfolyamok, ipari technikumok és a dolgozók technikumainak fenntartására fordítanak. Ezzel biztosítja a költségvetés azt, hogy a könnyűipari minisztériumhoz tartozó műszaki középkáderképzés az üzemek ilyen szükségleteit kielégítse. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről úgy látom, hogy az előterjesztett költségvetés előirányzatai elősegítik és gazdaságilag alátámasztják azokat a nagy feladatokat, amelyek a kormányprogramm végrehajtásában a könnyűiparra hárulnak. Az előterjesztett költségvetéssel egyetértek és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? BOROS GERGELY jegyző: Miszner Gyula képviselőtársunk. MISZNER GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés vitájában a közlekedés- és posta ügyi minisztérium költségvetésével kívánok bővebben foglalkozni. A magyar közlekedés sokévtizedes nagyszerű eredményeinek sorában az 1953/54-es telet az egyik legnagyszerűbb teljesítményként fogják emlegetni. Annak ellenére, hogy a téli közlekedés zavartalan lebonyolítására való felkészülésben komoly hiányosságok voltak, hős vasutasaink, mozdonyvezetőink és fűtőink, nagyszerű gépkocsizóink, bátor pilótáink, fáradhatatlan villamosvezetőink, pályamunkásaink és a javítóműhelyek dolgozóinak helytállása eredményeként az emberemlékezet óta leghosszabb, leghidegebb és leghavasabb télben is sikerült biztosítani, hogy a budapesti dolgozók asztaláról nem hiányzott a kenyér egyetlen napra sem. Ha zökkenőkkel is, de sikerült ellátni a dolgozókat és legfontosabb üzemeinket tüzelővel és üzemanyaggal, s a dolgozókat a munkahelyükre szállítani. A posta dolgozóinak helytállása biztosította, hogy az ország idegrendszerében, a hírközlésben nem voltak bénító zavarok. A közlekedés dolgozóinak heroikus munkájában egyemberként vett részt — mindenhol, ahol erre szükség volt — az egész ország dolgozó népe, az üzemek munkásai, dolgozó parasztjaink, honvédeink és államvédelmi szerveink, akiknek vállvetett munkája eredményeként mindenhol a legrövidebb idő alatt sikerült eltávolítani a vasút és a közutak forgalmát egyaránt megbénító hóakadályokat, és ezzel biztosítottuk, hogy városaink és falvaink ne maradjanak elzárva hoszszabb időn keresztül. Külön emeli ennek a helytállásnak értékét az, hogy a szén- és üzemanyagellátásban, de a javításhoz szükséges anyagokkal való ellátottság területén is komoly lemaradások voltak. Közlekedésünk dolgozói megértették a párt által eléjük tűzött feladat fontosságát és egymást követő munkahőstettek ezreivel bizonyítottak be: érdemesek a párt, az egész dolgozó nép bizalmára, megbecsülésére. Százával voltak olyan mozdonyvezetők, fűtők, fékezők, jegykezelők, akik a nagy hidegben végzett áldozatkész munkájuk közben megbetegedett dolgozótársuk helyére álltak, — bár maguk is már több napot töltöttek távol otthonuktól, családjuktól — dacolva hideggel, hófúvással. Ezrével voltak olyan gépkocsivezetők, akik 24— 48 órás útjuk után, amikor maguk is részt vettek a hóeltakarítás munkájában, telephelyükre érkezve, a legnagyobb gonddal ápolták, hozták rendbe a gondjaikra bízott gépkocsikat, még mielőtt a maguk kényelmére, pihenésére gondoltak volna. Köszönet érte a közlekedés minden dolgozójának. (Taps.) De alighogy engedni kezdett a tél, új feladatok megoldása várt dolgozóinkra. Pótolni kellett az időjárás okozta lemaradást. El kellett szállítani mindazt a nyersanyagot éo készterméket, amelynek elszállítását a rendkívüli tél megakadályozta. Ennek a feladatnak teljesítésében hatalmas emelőerő volt a pártunk III. kongreszszusa tiszteletére rendezett széleskörű munkaverseny, amely a közlekedési dolgozók széles tömegeit ragadta magával. Ebben a versenyszakaszban a versenymozgalomnak egy eddig ismeretlen új formája tűnt fel: a vasúti csomópontok egymásközti versenye. A közlekedés dolgozói munkájának újabb elismerését bizonyította, hogy a miskolci vasúti csomópont dolgozóit a kongresszus elnöksége zászlóval tüntette ki, a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat, a Betonútépítő Vállalat és a Posta-Központi Távíró Hivatal dolgozói pedig elismerő oklevelet kaptak. A párt legmagasabb fórumának elismerése nemcsak a kitüntetett vállalatok, hanem a közlekedés, a közlekedésépítés és a posta minden dolgozóját serkenti a verseny lendületének további fokozására, amely nélkül el sem képzelhető azoknak a minden eddiginél nagyobb feladatoknak a megoldása, amelyeket a kormány-