Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-2

•21 Az országgyűlés 2. ülése 1953, évi július hó 4-én, szombaton. 2 s győződve, az egész munkásosztály nevében mond­hatom, hogy ha eddig is szeretettel és odaadással álltunk pártunk és kormányunk mögött, teljes erőnk­kel segítettük fáradozásaiban népünk jólétének emeléséért, most a bejelentett intézkedések nyomán még forróbb lesz ez a szeretet és odaadás és az eddiginél is erőteljesebben fogjuk segíteni célkitű­zéseinek megvalósításában. A magam részéről csak a legteljesebb mérték­ben helyeselhetem a kormánynak azokat az ipar és a mezőgazdaság területén hozott intézkedéseit, amelyekről itt Nagy Imre elvtárs beszámolt. Nagy Imre elvtárs az intézkedések első csoport­iában a gazdaság területén szükségessé vált intéz­kedéseket ismertette. Csak egyetérthetünk azzal, hogv gondosan számotvetve a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal, olvan célokat tűzzünk magunk elé, amelveket ezek alapján meg is valósíthatunk. Ezért a magam részéről helyeslem, hogy a ne­hézipart az eddiginél lassúbb ütemben fejlesszük. A nehézipar fejlesztésének eddigi üteme túlságosan megterhelte munkásosztályunkat és úgy gondolom, hogv aláásta a nehézipar anyagi bázisainak erősí­tését is. A beszámoló megállapította, hogy a fej'ő­dés ilyen üteme mellett nem fordítottunk elég gon­dot a szükségleti cikkek gyártására, hogv az ilven gyorsütemű fejlesztés biztosítás;) érdekében olyan terheket raktunk a munkásosztály vállára, amelyek következtében vásárlóképessége az utóbbi hónapok­ban csökkent. Ez nemcsak azt jelenti, hogv a dol­gozók életszínvonala csökkent, azt is jelenti, hogy a könnyűipar — amely pedig a népgazdaság egyik legfontosabb akkumulációs forrása — visszamaradt fejlődésében. Az ipar és a mezőgazdaság irányában a'k-il­mazott gazdasági politikánk megváltoztatását azért helveslem, mert az új gazdaságpolitika eredménve­ként a mezőgazdaságot kiemeljük viszonylag elma­radott állapotából. A mezőgazdaság termelésének növelésével az ipar több nyersanyagot, a lakosság több élelmezési cikket kap majd. De mindenekelőtt azért helyeslem új gazdaság­politikánkat — amelynek lényege az iparcikkek ter­melésének növelése és a'mezőgazdaság fejlesztése, mert ez még inkább megszilárdítja népi demokra­tikus rendünk alapját, a munkásság és parasztság szövetségét. A magyar dolgozó parasztság a felszabadulás óta szüntelenül érezhette a munkásosztály támoga­tását. A földosztástól kezdve a földosztás eredmé­nyeinek megsemmisítésére indított reakciós táma­dás visszaverésén keresztül hatalmas anvagi áldo­zatokkal segítette a parasztságot, hogy fejleszthesse gazdaságát. A parasztságnak, akár egyénileg gazdálkodik, akár a szövetkezeti gazdálkodás út­jára lépett, munkája megkönnyítéséhez, a termés­hozam növeléséhez génekre, növényvédő és talaj­javító szerekre van szüksége. A munkásosztály nagy feladatai megoldásá­ban, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a paraszti munka nehézségeinek és a paraszti munka eredményei bizonytalanságának megszüntetéséárt folyó harcban az eddiginél fokozottabb mértékben akarja és fogja segíteni szövetségesét, az egész ma­gyar dolgozó parasztságot. Különösen megkapott a beszámolónak az a része, hogy az új gazdaságpolitika alapelve a la­kosság életszínvonalának állandó emelése. Ennek az alapelvnek érvényesítését már az elmúlt napok­ban végrehajtott árcsökkentésben tapasztalhattuk, tapasztalhatjuk a lakásépítkezések és az üzem­egészségügyi intézkedések céljaira fordított beruhá­zások felemelésében. Én azonban most nem erről akarok beszélni, hanem alá akarom támasztani azt a megállapítást, hogy feltétlenül érvényt kell szerezni a Munka Tör­vénykönyvében foglalt előírásoknak. Ezeket az elő­írásokat ezideig igen sok helyen megengedhetetle­nül semmibe vették. Ez abban nyilvánul meg, hogy nagyon sok üzemben nem tartják be az egészségügyi előíráso­kat, a munkavédelmi intézkedéseket pedig nem hajt­ják végre, helytelenül — a dolgozók egészségének és biztonságának rovására — akarnak takarékos-, kodni. Sok helyen a rossz munkaszervezésből szár­mazó hibákat és hiányokat a termelésben túlóráz­tatással, vasárnapi rohammunkával pótolják és ezzel megfosztják a munkásokat megérdemelt és a törvény által biztosított pihenőjüktől. Ez bűnös és tűrhetetlen nemtörődömségre vall •a dolgozók egészségét és biztonságát illetően. Ennek az is oka, hogy a szakszervezetek, ame­lyeknek egyik legfőbb feladata éppen az, hogy az intézkedések betartását ellenőrizzék, sok esetben maguk sem figyeltek fel a dolgozók jogos pana­szaira. De azt is meg kell mondani, hogy gyakran a gazdasági vezetők ellenállásán megtört a munka­védelmi intézkedések betartására irányuló törekvés. Éppen ezért meg, lehet állapítani, hogy a kor­mánynak, az előbb ismertetett intézkedései a szak­szervezetek számára is fordulatot jelentenek. Le­hetővé válik általuk, hogy a szakszervezetek sokkal jobban teljesíthessék feladatukat, jobban őrködhes­senek a munkavédelmi előírások betartásán. De ezek a lehetőségek csak úgy válhatnak valósággá, ha a szakszervezetek is megjavítják munkájukat és valóban tevékenységük központjába helyezik a dol­gozókról való gondoskodást. Sőt, továbbmegyek. A rendeletek betartása és betartatása munkánknak csak' egy része. Fontos feladatunk azt is megvizs­gálni, hogy a rendeletek és előírások mennyiben megfelelőek és amennyiben már nem felelnek meg, javasolni kell azok módosítását. A beszámolóban bejelentett intézkedések egy másik csoportja az értelmiség problémáival való foglalkozás. Én itt csak a műszaki értelmiségről kívánok néhány szót szólni. A műszaki értelmiség az üzemek vezérkara, az ő odaadó és áldozatkész munkája nélkül nem- ér­hettük volna el az eddigi hatalmas eredményeket. Munkásosztályunk szereti és megbecsüli azo­kat a műszaki értelmiségieket, akik ódaadással szolgálják a dolgozó nép ügyét és segítik őket — .és a jövőben még inkább segíteni fogják — felada­taik megoldásában, mert ezzel saját munkájukat segítik elő. Világos előttünk, hogy a termelési feladatok csakis a munkások és a műszaki értelmiségiek jó együttműködése alapján oldhatók meg. A kormány mosta»i intézkedései biztosítják a munkások és a műszaki értelmiségiek közötti kap­csolat további megjavítását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom