Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-2
29 országgyűlés 2. ülése 1953. A kormány most ismertetett intézkedései óriási lehetőséget rejtenek magukban a munkásosztály számára. De ennek a lehetőségnek a valóraváltása, az életszínvonal állandó fokozód ásía a jobb termelőmunkától függ. Valóban úgy áll a dolog — ahogy Nag)' Imre elvtárs beszámolójában hangsúlyozta —, hogy a kormány által megszabott feladatok megvalósításának kulcsa a munkásosztály kezébe van letéve. A magyar munkások nagyon jól megértik, hogy életszívonaluik állandó növelése csak úgy lehetséges, ha megteremtik ennek anyagi alapjait. Ha több eleimet akarnak fogyasztani, akkor több élelmet kell termelni. Ha meg akarjuk javítani ruházati cikkekkel való ellátottságunkat, akkor több és jobb ruházati cikket. íceíl termelni. Ezért világos, ha azt akarjuk, hogy a kormány intézkedései megvalósuljanak, akkor ezt dolgozóinknak a tervek maradéktalan teljesítésével kell biztosítaniuk. A terv teljesítésének pedig főfeltételei: a munka és technológiai fegyelem betartása, az anyaggal és szerszámmal való takarékoskodás, a munkaverseny további kiszélesítése. Ha eddig éles harcot folytattunk az üzemekben a munkafegyelem megszilárdításáért, akkor ezentúl még 'féltőbb gojidÜaJ fogunk Őrködni a rmunk a és a technológiai fegyelem betartásán. Most, amikor tudjuk, hogy a jövőért dolgozva, a jelen megjavításáért dolgozunk, még fokozottabban fogunk fellépni mindenki ellen, aki tétlenkedéssel, vagy lustasággal, a munkafegyelem bármilyen vonatkozású megbontásával akadályozza a tervek teljesítését. Ha eddig drága volt minden gramm anyag, amelyet a termelésbe vihettünk, most százszorosan drága. Ezért még fokozattabban kell gondoskodnunk a rendelkezésre álló anyag leggazdaságosabb és a lehető legteljesebb felhasználásáról. Ha eddig a munkaverseny jellemezte termelő mimikánkat, most még inkább ampák kell jellemeznie. Jól tudjuk, vannak még közöttünk, akiket nem fűt lelkesedés a dolgozó nép ügye iránt, vannak még sorainkban olyanok, akik ellenségei a dolgozóknak és akik ki is akarják majd használni az elmaradottak hiszékenységét és tájékozatlanságát. Mi az. eddigieknél is nagyobb figyelemmel fogunk foglalkozni az elmaradókkal és igyekszünk megjavítani munkájukat. De az eddigieknél is keményebben fogunk fellépni azokkal szemiben, iakÜk tudatosan kárt okoznak és meg akarják gátolni a 'kormány helyes intézkedéseinek megvalósítását. Meg vagyok róla győződve, hogy munkásosztályunk a kormánynak a dolgozók jóléte emelésére irányuló intézkedéseit kitörő örömmel fogadja és új lendülettel fog hozzá a szocializmust építő munkához. (Nagy taps.) ELNÖK: Nagy Dániel képviselőtársunké a szó. • NAGY. DANIEL: Tisztelt Országgyűlés! A párt és a kormány programmját Nagy Imre elvtárs ismertette előttünk. Ennek a programmnak a dolgozó parasztsággal, a mezőgazdasággal faglalkozó részéhez kívánok hozzászólni. Dolgozó népünk és ezen belül dolgozó parasztságunk nagy érdeklődéssel és figyelemmel fordul az országgyűlés mai ülése felé. Számos olyan kéréui július hó 4-én, szombaton. 30 désre vár feleletet, amely mai életkörülményeivel függ össze. Dolgozó parasztságunk a május 17-i országgyűlési képviselőválasztások alkalmával is megmutatta, hogy egységesen követi pártunkat, kormányunkat, szilárdan áll népi demokratikus rendszerünk mellett. A bizalom a párt és a- kormány iránt abban is megnyilvánult, hogy a dolgozó parasztok bátran elmondták jogos sérelmeiket és bírálták a hibákat. Tették ezt azért, mert a dolgozó parasztok nyolc év tapasztalatából megtanulták, hogy miután a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat, a párt vezetésével emelkedett fel népünk a rettenetes mélységből. A párt és a kormány programmjának ismertetése után úgy érzem, hogy a dolgozó parasztság egészének véleményét fejezem ki, amikor azt mondom: választ kaptunk legégetőbb kérdéseinkre. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás óta elért eredmények következményeként alapvetően megváltozott egész népünk, és ezen belül dolgozó parasztságunk élete. Ma már csak rossz emlék a' munkanélküliség, tizenkettedéből való aratás, az óriási bank-adósság, a kamatos kamat, a kis- és középparasztok tízezreinek tönkremenése. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy szemethunyunk a hibák felett és elhallgatjuk azokat. A dolgozó parasztság anyagi jólétének emelkedésével együtt, megnőttek az igényei is. Közismert dolog, hogy ma a falu népe összehasonlíthatatlanul jobban van ellátva iparcikkekkel, s többet vásárol, mint a múltban. Mégis azt kell mondanom, hogy jogosan tették fel a dolgozó parasztok a kérdést: Ha ipari ország lettünk, miért drága számos iparcikk, miért nem kapunk elegendő, jóminőségű, a növekvő igényeket kielégítő iparcikket? Választókerületemben, Csongrád megyében és másutt is jogos a parasztemberek kérdése: Miért nem lehet csizmát, olcsóbb, tartósabb munkaruhát vásárolni? Jogosan kérdezik a dolgozó parasztaszszonyok: Miért nincs több jó és olcsó karton és flanell? Miért nem lehet a divatos cipők mellett erős, strapabíró, paraszti munkához való női cipőt, vagy gyermek-szandált kapni?* Az utóbbi időben gyakran felvetették a dolgozó parasztok: Nem haladhatnánk-e a nehézipar fejlesztésével lassabban, nem fejleszthetnénk-e gyorsabban az iparnak azt a részét, amely a lakosság mindennapi életéhez szükséges cikkeket gyártja, — hogy beruházásaink egy részét miért nem azoknak az iparágaknak fejlesztésérc fordítjuk, amelyek a lakosság életszínvonalának azonnali , emelkedését szolgálnák? A dolgozó parasztság helyesli, szükségesnek tartja a nehézipar fejlesztését, de olyan módon, ahogyan azt a párt és a kormány programmja, melyet Nagy elvtárs ismertetett, leszögezi: hogy az együtt járjon a dolgozó nép, s ezen belül a dolgozó parasztság életszínvonalának további, állandó emelésével, a lakosság egyre növekvő szükségleteinek kielégítésével. A dolgozó parasztok nagy figyelemmel kísérik példaképünket, a Szovjetuniót. Minden egyes I alkalommal igen nagy hatást váltott ki köztük, 3*
