Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-26

5 Az országgyűlés 26. ülése 1950. évi május hó 8-án, hétfőn. 6 nevében, hogy a felhívásban foglalt kötelezettségeket támogatni fogja. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kimondotta, hogy »ezzel a határozatával kifejezésre kívánja juttatni a magyar dolgozó nép szolidaritását a világ minden békeszerető népe iránt, amelyek a nagy Szovjetunió vezetésével harcolnak a háborús uszítók ellen a tartós békéért«. T. Országgyűlés! A magyar dolgozó nép megérti a nemzetközi békemozgalom döntő jelentőségét. Megérti, mert hiszen egységesen, lelkesedéssel hozzáfogott a szocializmus építéséhez. A munkásosztály tudja, hogy az üzem, a gyár, a bánya, amelyben dolgozik, az övé, az o jólétének emelkedését szolgálja. (11.30.) Parasztságunk, amely felszabadult az évszázados elnyomás alól, ma már tudja, hogy magának dolgozik és verejtékes munkájának értékéből nem henye és naplopó földesurak dúslakodnak. Értelmiségünk is tudja, hogy szabad és öntudatos tagja az épülő szocialista társadalomnak, amely nagyra értékeli és megbecsüli munkáját. Az ország a miénk lett! Nem akarjuk, hogy újabb háborús őrület pusztítsa el mindazt, amit az elmúlt Öt esztendőben a nagy Szovjetunió segítségével annyi munkával, áldozattal és harccal felépítettünk. Kormányunk és népünk egységes a béke védelmében. Városokban és falvakban, üzemekben, munkahelyeken, a földeken férfiak és nők, öregek és fiatalok lelkes, bátor és harcos elszántsággal sorakoznak fel a béke táborába. A magyar dolgozó nép milliói a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoznak a stockholmi békekonferencia felhívásához. A mai napig az országban 26.326 békevédelmi bizottság alakult, 7,123.620-an írták alá a békéért folyó -faarcra való felhívást. (Hosszantartó, lelkes taps.) Büszkék vagyunk arra, hogy a nagy Szovjetunió vezette egységfrontban harcolunk öt világrész békeszerető népeivel. Javaslom, hogy a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének határozatához csatlakozzunk. (Hosszantartó lelkes taps.) Az országgyűlés a határozathoz egyhangúlag csatlakozik. T. Országgyűlés Egy szomorú hírt kell közölnöm a t. Országgyűléssel. (Az országgyűlés tagjai az elnök megemlékezését állva hallgatják végig.) Rudas László elvtárs, országgyűlési képviselő, a Közgazdasági Egyetem Kossuth-díjas rektora, ismert marxista filozófus, a halállal folytatott hosszú vívódás után, eltávozott az élők sorából. Rudas László elvtárs 18 éves korától kezdve résztvett a magyar munkásmozgalomban. Aktív harcosa volt az illegális mozgalomnak. Ragyogó képességével, rendkívül széleskörű tudásával, egész életét a munkásosztály felszabadításának szentelte. A Magyar Kommunista Párt egyik alapító tagja volt. 1919-ben Moszkvában a III. Kommunista «Internacionálé alakuló kongresszusán a Magyar Kommunista Pártot képviselte. Mint politikai emigráns Ausztriában, Olaszországban, Németországban tevékenykedett, majd a Szovjetunióban került, ahol eredményes kutatómunkát fejtett ki és a Lenin által teremtett Vörös Professzura tanára lett; majd a Marx és Engels Intézet egyik főmunkatársa volt A felszabadulás után egész sora jelent meg elméleti munkáinak; a Magyar Kommunista Párt központi pártiskolájának igazgatója, majd a Közgazdasági Tudományegyetem rektora, a Tudományos Akadémia tagja lett. Tevékenyen részt vett a törvényhozás munkájában. Az ideiglenes nemzetgyűléstől kezdve tagja volt a parlamentnek. Már beteg volt, de tudományos munkálkodását nem szakította meg. Halála nagy veszteség a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar munkásmozgalomnak. Az Országgyűlés gyászának jeléül, sírjára koszorút helyeztünk el. Kérem az Országgyűlést, hogy Rudas László országggyűlési képviselő elvtárs emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. (Helyeslés.) T. Országgyűlés! A Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Szakasits Árpád lemondó levelet küldött az országgyűléshez. Felkérem jegyző képviselőtársamat, olvassa fel a levelet. CZETT JÓZSEF jegyző (olvassa): »Drahos Lajos úrnak, a Magyar Országgyűlés Elnökének, Budapest. Közlöm, hogy egészségi állapotomra való tekintettel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökségéről ezennel lemondok. Budapest, 1950. április 24-én. — Szakasits Árpád s. k.«. ELNÖK: A bejelentést az országgyűlés tudomásul veszi. Bejelentem, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsától átirat érkezett az országgyűléshez. Felkérem jegyző képviselőtársamat, olvassa fel a levelet. CZETT JÓZSEF jegyző (olvassa): »T. Országgyűlés! A minisztertanácstól, a Népköztársaság Elnöki Tanácsához a következő átirat érkezett: »Népköztársaság Elnöki Tanácsának! A mai napon megtartott minisztertanács ülésén, Rónai. Sándor külkereskedelmi miniszter bejelentette, hogy miniszteri tisztjéről lemond. — A minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. — Kérem az Elnöki Tanácsot, szíveskedjék nevezett felmentése tárgyában az 1949. évi XX. törvény 23. §. (2) bekezdése értelmében az országgyűléshez javaslatot tenni. Budapest, 1950. évi május hó 5-én. Dobi, István s. k. a minisztertanács elnöke.« »A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az. Alkotmány 23. §-ának (2) bekezdése alapján javasolja a t. Országgyűlésnek, hogy Rónai Sándor külkereskedelmi miniszter lemondását vegye tudomásul és részére a felmentést adja meg. Budapest, 1950, május hó 6. Kiss Károly s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának h. elnöke.« ELNÖK: Felteszem a kérdést, elfogadja-e az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatát? (Igen!) Az országgyűlés Rónai Sándor külkereskedelmi miniszter lemondását tudomásul vette és részére a felmentést magadta. Bejelentem, hogy Olt Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárának pénzügyminiszterré í*