Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1179 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó îè-ân, kedden. 1178 deket munkáló szegényparasztok kizsarolásának útján. Gazdag parasztságunk, a kulákság pedig a kizsákmányolás tekintetében követte földbirtokosainkat, sőt sok tekintetben még túl is tettek rajtuk, csak földtulajdonuk szaporítása volt minden vágyuk, a mezőgazdaság korszerűsítése eszükbe sem jutott. Néhányholdas szegény- és középparasztjaink pedig nemcsak azért, mert nem mutatott számukra senki ilyen példát, hanem képzetlenségük, főként azonban szegénységük miatt nem is tudtak foglalkozni a mezőgazdaság korszerűsítésének kérdésével. Lekötötte minden idejüket, minden erejüket a létfenntartás gondja, a félelem attól, hogy pár holdjukat is kihúzza talpuk alól a bank, a végrehajtó. Nemcsak a legutóbbi évek korszerűsítéseit kellett éppen ezért felszabadulásunk óta mezőgazdaságunk területén bevezetni, de pótolni kellett a múlt hibáiból, bűneiből eredt elmaradottságot és ez bizony nem könnyű feladat s megmondhatjuk bátran, nem is értünk még el ezen a területen olyan eredményeket, amilyenekre szükség volna. Van még tennivaló ezen a térén bőségesen, de az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy népköztársaságunk ezen a területen is teljesen pótolni tudja a múlt bűnéből eredő hiányosságokat A mezőgazdaság területén elért eredményeink értékét igen megnöveli az, hogy a felszabadulás után a romokból állandóan erősödő osztályharc közben jutott el mezőgazdaságunk mai állapotáig. Az éléit eredményeket elsősorban annak köszönhetjük, hogy felszabadítónk, a nagy Szovjetunió állandó támogatása, élenjáró tapasztalatnyújtása vitte előre elsősorban mezőgazdaságunk fejlődésének, korszerűsítésének ügyét. Számtalan új termelési formát szovjet .segítséggel, a Szovjetunió mezőgazdaságának tapasztalatai alapján vezettünk be, vagy fejlesztettünk"tovább. További feladataink megoldásához is a Szovjetunió segítsége adja meg a leghasznosabb támogatást. Biztosra vesszük, hogy ebben — mint ezideig — a jövőben sem lesz hiány. Rajtunk múlik, hogyan, milyen mértékben tudjuk ezt a nagy segítséget mezőgazdaságunk területén hasznosítani. A Szovjetunió a rendelkezésünkre bocsátott tudósok, mezőgazdasági szakemberek és szakkönyvek segítségével, valamiint a fejlett, új agrotechnikai eljárások ismertetésével nagymértékben elősegítette mezőgazdaságunk fejlődését. Ennek a hatalmas segítségnek révén 1950-től kezdve évrőlévre mind több és több fejlett, új termelési módszert vezettünk be növénytermelésünk területén. Ezek közül már jelentős azoknak a száma, ahol gyakorlati tapasztalatok mutatják már az alkalmazott termelési módszerek eredményességét. Az 1950—51-es években kizárólag a meggyőzés, felvilágosítás módszerével tudatosította kormányunk az új agrotechnikai eljárásokat. Az 1952. évben a tudatosító munka mellett az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek területén az új termelési módszerek tervkötelezettséggé váltak. A terméshozamok növelése érdekében egyre több és egyre nagyobb területen vezettünk be ebben az évben új termelési módszereket a Szovjetunió példamutatása és tapasztalatai alapján. A talajművelés terén jelentős területeken végeztük a mélyszántást előhántós ekével. Termelőszövetkezeteink a gabonafélék terméshozamának emelése érdekében széleskörben alkalmazták a keresztsoros vetést, a tavaszi gabonaféléiknél 141, az őszi árpánál 226, a rozsnál 126 s a búzánál 130 százalékra teljesítették a keresztsoros vetési tervelőirányzatot. A kukorica négyzetes vetését 75,000 katasztrális holdon, a napraforgóét 12.000 katasztrális holdon végezték ebben az évben, hogy a vetőmag-megtakarításon kívül biztosítsák a nagyüzemi gépi növényápolást, a hosszában-keresztben való gépi művelést. A Szovjetunió nagyjelentőségű új módszerét, a mesterséges pótbeporzást 1951-ben alkalmaztuk először kukoricánál. A jó eredmények következtében ebben az évben a kukorica mellett a napraforgó-, rozs- és lucerna-pótbeporzást is bevezettük. Ugyancsak 1951-ben kezdtük meg a szovjet tapasztalatok alapján a hibrid kukorica-vetőmag előállítását s ebben az évben már 50.000 katasztrális holdon végeztünk kukorica-vetést hibrid kukorica-vetőmaggal.. A burgonyavetőgumó-termelés megjavítása érdekében a Szovjetunió élenjáró mezőgazdaságának nagyjelentőségű módszerét, a nyári ültetésű vetőburgonya termelését is bevezettük. Egyes termelőszövetkezetek ezzel a termelési módszerrel máris nagy terméseredményeket értek el. így például a győri »Uj Élet« termelőszövetkezet ebben az évben 110 mázsás katasztrális holdankénti termésátlagot ért el nyári ültetésű burgonyával. A költségvetésben a mezőgazdaság területére előirányzott beruházások lehetővé teszik, hogy az új agrotechnikai eljárásokat és fejlett termelési módszereket a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok minél szélesebb körben alkalmazzák. A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése során az előhántós ekék számának emelésével a következő évben már mintegy 600.000 holdon tudjuk az őszi mélyszántást előhántós ekével végezni. Ezen túlmenően pedig a vetőszántások jelentős részénél is előhántós ekét alkalmazunk. . 1952-ben alkalmaztuk kísérletképpen a tavasíi kalászosoknál a korai beérés és a termőképesség fokozása érdekében a tavaszi búzánál és tavaszi árpánál a jarovizált vetőmaggal végzett vetést. A következő évben már többezer holdon fogunk jarovizált vetőmaggal vetni. Ez a módszer becslés szerint 80—100 kilogrammos terméstöbbletet, jelent katasztrális holdanként a jarovizálás egyéb előnyei mellett. Ezen túlmenően fokozott mértékben terjesszük és alkalmazzuk az ezévben már jól bevált és eddig is nagy területen bevezetett fejlett termelési módszert. Növénytermesztésünkben a Szovjetunió segítsége a felszabadulás után a növényi kultúrák meghonosításában is megmutatkozott. Ezek közül legjelentősebb a gyapottermelés bevezetése. A gyapottermelés 1949-ben indult meg nagyobb területen és 1952-ben már az 1950. évinél majdnem tízszer akkora területen biztosított népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen nyersanyagot. Az ilyen gyorsütemű fejlődést a jó terméseredmények tették lehető', é. Termésátlagaink magasabbak olyan régi gyapottermelő országok termésátlagainál, mint Törökország, Irán és Szíria. Az ez évi rendkívül kedvezőtlen időjárás mellett sem maradt el termésünk India terméseredménye mögött. A jó eredményeket annak köszönhetjük, hogy széles körben alkalmaztuk a szovjet agrártudomány módszereit s a szovjet gyapottermelők ta-