Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1179 Az országgyűlés 53. ülése 1952. pasztalatait. A lehetőségeket azonban e téren korántsem merítettük ki. Legjobb gyapottermelőink termésátlagai magasan felülmúlják az országos: átlagokat. A babarci »Rákóczi« tszcs 65 katasztrális holdon katasztrális holdanként 6.15 mázsás, a földeáki »Dózsa« tsz. a fagy utáni vetésén 'katasztrális holdanként 3,75 mázsás termést ért el. A gyapot mellett egyre nagyobb területen ter-: melünk csumizt és a rostipar szempontjából értékes kenafot. 1950-ben még csak 20 katasztrális holdon; termeltünk kenafot és 1952-ben már mintegy 1000 holdon folyt a termesztése. " A kenaffal jól tudjuk pótolni a juta-szükségletünket és a gyenge talajokon is jobban megterem, mint a kender. A földidió kísérleti termelését 1950-ben három kat. holdon kezdtük meg. Termesztését évről-évre nagyobb területen folytattuk, s ebben az évben már mintegy ezer katasztrális holdat elértünk. Egyes termelőszövetkezetek, különösen az elmúlt évben, kiemelkedő terméseredményeket értek el, így például a dusnoki »Munkás-paraszt« tsz. kát. 'holdanként öt métermázsát. A felszabadulás óta, de különösen az ötéves terv eddig eltelt időszaka alatt az öntözéses termelés terén is jelentős eredményeket értünk el. A felt szabadulás előtt mintegy 16 ezer kat. hold öntözésre berendezett területet tartottak nyilván, azonban ennek legnagyobb része rétöntözés volt, túlnyomó részét ennek sem üzemeltették; a rizstermelés pedig inkább csak kísérleti jellegű volt, s például 1939-ben mindössze 49 kat. hold riz »telepünk volt. A fasiszta rombolás ezt a kevés öntözőberendezést is elpusztította, s 1945-ben újból elölről kellett az öntözéses termelést kezdeni. A hároméves terv az öntözéses termelés fejlesztését is előrelendítette: 1947-ben már 20.173 kat. holdon, 1948-ban 32.614 holdon, 1949-ben pedig 46.457 holdon öntöztünk. Az ötéves terv az öntözéses termelés fejlesztését még jobban előrevitte: 1950-ben több mint 53 ezer, 1951-ben 71.360, 1952-ben pedig 98.190 kat. holdon öntöztünk. Különösen nagy a fejlődés a rizstermelésben, mert az elmúlt évben már 35 ezer 'kat. holdon termeltünk rizst, s a rizs termelése öntözéseinknek 36 százalékát foglalta le. , A fordulat éve óta öntözéseink fejlődését a szocialista szektor előretörése jellemzi. Termelőszövetkezeti vonalon 1948-ban még alig volt számbavehető öntözés; 1949-ben 6000 kat. holdon, 1950-ben 12 ezer kat. holdon, 1951-ben 14.954 kat. holdon, 1952-ben pedig 21.361 kat. holdon folyt öntözés. A mezőgazdaság területén elért eredményeinket tovább kell fejlesztenünk. Tovább kell hasznosítani a szovjet mezőgazdaságtól kapott tapasztalatokat, ez az útja mezőgazdaságunk további korszerű fejlődésének, mezőgazdasági termelésünk állandó fokozásának, s dolgozó parasztságunk jóléte további emelkedésének. Költségvetésünk ehhez megadja a kellő anyagi fedezetet. Természetes, amikor mezőgazdaságunk korszerűsítésével, termelésünk növelésével foglalkozunk, soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az eredményeknek alapfeltétele — mezőgazdaságunk szocialista építése. Igazán korszerű, fejlett, a termelési eredményeket állandóan növelő földművelésit csak nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságban lehet megvalósítani. Mezőgazdaságunk területén tovább kell a évi december hó 16-án, kedden. 1180 szocializmust építeni, elsősorban tovább kell erősíteni, szilárdítani már meglévő termelőszövetkezeteinket, termelőszövetkezeti csoportjainkat. Ennek fertéteíeit nemcsak a költségvetésben erre a célra fordítandó összegek biztosítják, hanem az is, hogy a munkásosztály segítsége egyre erőteljesebb s hatalmasan fejlődő gépiparunk mind nagyobb rrértekben tudja mezőgazdaságunkat korszerű gépekkel segíteni. A magyar falu képe az utóbbi években alapvetően megváltozott, mégpedig nemcsak mezőgazdasági téren. Megváltozott falvainkban a kereskededean is. A piszkos szatócsboltok helyett, amelyekben mázsán, méteren, összeadáson, kivonáson, szorzáson, osztáson, hitelbe vagy készpénzért eladott vagy vett árun egyaránt becsapták .-íz egyszerű falusi embereket, ma falvainkban a dolgozó (parasztság tulajdonát képező fölídművesszövetkezetek korszerű üzletei állnak a falusi vásárlók vagy ladók rendelkezésére. Kisáruházakban, szaküzletekben, bőséges választékkal rendelkező földművesszövetkezeti boltokban vásárolhatnak ma a. falvak dolgozói. Felesleges terményeiket, állataikat sem csaló kupecek, kofák útján tudják értékesíteni, hanem szövetkezeteiken keresetül. De az, hogy a falusi kereskedelem csaknem kizárólag a földművesszövetkezetek útján bonyolódik le, nemcsak azt jelenti, hogy nem csapják be, nem zsákmányolják ki a falu dolgozóit sem eladásnál, sem vásárlásnál, hanem ennél tóval többet jelent: a szövetkezeti kereskedelem a város és a falu közötti áruforgalmat jobbá tette s hozzájárult a város és a falu közötti különbség állandó csökkenéséhez, a város és a falvak dolgozói közötti szövetség egyre szorosabbá fűzéséhez. A város és a falu közötti áruforgalom megja- * vitásán ikívül a földművesszövetkezetek igen komoly mértékben veszik ki részüket a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséből is. Számtalan dolgozó paraszt ismerte és ismeri meg a földművesszövetkezetekben a szövetkezés nagyszerű előnyeit, s e megismerés folytán lép rá a szövetkezeti társas gazdálkodás útjára. A termel5szovetke?etek munkája komoly segítséget adott és fog ^dni a jövőben is a falu fejlődéséhez, a munkás-paraszt szövetség további megszilárdulásához. De megváltozott falvafrik képe kulturális vonatkozásban is. Móricz Zsigmond 1923-ban azt írta: »Hódmezővásárhelyen augusztus íiónapban egyetlen könyvet sem adtak el; Kisújszállásra még a híre sem jutott el az új könyvnek, Kábára még az a hír sem, hogy van könyv a világon ... Ti költők, felőlük jajgathattok, mint az erdőben a madár] ti tudósok, tervezhettek, gondolkozhattok, mint a hód épít a tavak partján; ti írók a fejeteken állva kukorékolhattok, vagy a csillagok IMIrnJr?iáját hozhatjátok le... azt senki sem tudja meg.« Ha élne ma Mariez Zsigmond és lemenne Hódmezővásárhelyre, Ki^szállásja vagy Kábára, most neki panaszkodnátiak. mégpedig mtóL hogy kevés a könyv. Mert ma hazánk min dan dolgozója olvasni, tanulni akar, városon és falun egyaránt, Hódmezővásárhelyen épúgy, mint Kisújszálláson vagy Kabán. Móricz Zsigmond 1923-ban azzal fejezte be ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 90