Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1155 Az országgyűlés 53. ülése 1952. az egy főre eső szolgáltatások értékének növelését is lehetővé teszi. Az egészségügyi kiadásoknál a kiszélesítés mértéke az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemnél a legnagyobb. 1953-bah az ideihez képest 73 millió forinttal többet fordítunk ilyen célokra. A . bölcsődei férőhelyek száma 5400-zal nő, a szülőotthonok hálózata jelentősen bővül. Egészségügyi intézményeink előirányzatának 70 százaléka szerepel a helyi tanácsok költségvetésében. Ez egyrészt a vidék egészségügyéről való fokozott gondoskodást mutatja, másrészt tanácsaink kötelességévé teszi, hogy a reájuk bízott intézményeikkel. az eddiginél jobban törőd-/ jenek. Költségvetésünk dolgozóink anyagi, kultúralis és egészségügyi életszínvonala emelését szolgáló előirányzatai ékesen bizonyítják, hogy államunk a szocialista ipar gyorsütemű fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett közvetlenül is messzemenően gondoskodik népünk • jólétéről. Ötéves tervünk nagyszerű célkitűzései, dolgozó népünk anyagi, kulturális és szociális életkörülményeinek további emelésére tett intézkedések nem épülnének szilárd talajra, ha nem gondoskodnánk békés építőmunkánk, nagyszerű intézményeink védelméről. Az imperialista táborban folyó esztelen fegyverkezési hajsza, a koreai agresszió kiszélesítésére irányuló kísérletek, Tito. bandájának provokációi arra figyelmeztetnek, hogy erősítsük néphadseregünket, államvédelmi szerveinket. Fegyveres erőink jobb felszerelésére a honvédelmi minisztérium és az államvédelmi hatóság 'költségvetésében az összkiadások 14.2 százalékát biztosítjuk. Az 1953. évi kiadási előirányzatnak úgyszólván valamennyi tételénél összegszerű fejlődés jelentkezik. A fejlődés mértéke azonban nem egyforma. Éppen azért, mert eszközeinket fokozottabban kell összpontosítanunk a döntő feladatokra, a kiadások főcsoportjainak arányszámaiban a múlt évihez képest eltolódás jelentkezik. Változatlan maradt a szociális és kulturális kiadások főcsoportjának arányszáma, miközben az abszolút szám 1.6 milliárd forinttal nőtt. Jelentős csökkenés mutatkozik az igazgatási kiadásoknál, mert ezen a területen érvényesítettük a takarékosságot legmesszebbmenőén. Az igazgatási kiadások a költségvetés összkiadásainak 3.8 százalékát teszik ki. Némileg csökkent a rend- és jogbiztonsági kiadási főcsoport aránya az összkiadásokon belül, ugyanakkor nőtt a népgazdaság fejlesztésére és a békés építőmlunka védelmére hozott kiadások aránya. Az elmondottakból következik, hogy az 1953. évi költségvetés kiadásai népgazdasági tervünk végrehajtásának valamennyi alapcélkitűzését a fejlődés helyes arányaival támasztják alá és hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a következő évben hatalmas lépést tegyünk előre a szocializmus építése útján. A következőkben azt kívánom ismertetni, hogyan biztosítja államunk az 1953. évi költségvetés kiadásainak fedezetét. A költségvetés bevételei 52.7 milliárd forintot tesznek ki, 9.7 milliard forinttal, 22.6 százalékkal többet, mint 1952. évi költségvetésünk előirányzata. A bevételek 875 millió forinttal haladják meg a kiadásokat, ami évi december hó lu-án, kedden. 1156 mutatja, hogy a költségvetés egyensúlya biztosított és államunk pénzgazdálkodása tovább szilárdítja forintunkat. Népgazdaságunkban a termelőeszközök szocialista, tulajdona az' uralkodó. Ennek megfelelően a költségvetés bevételei is döntő részben népgazdaságunk szocialista szektorából származnak. Állami vállalataink forgalmiadó, nyereség és egyéb címen 40.1 milliárd forintot, szövetkezeteink 936 millió forintot fizetnek be költségvetésünkbe. Az állami vállalatoktól származó bevételek között a legnagyobb mértékben, 83 száza* lékkai a nyereségbefizetés emelkedik. Itt jelentkezik az önköltségi terv teljesítésének eredménye. Az előirányzat jelentős növekedése szükségessé teszi, hogy valamennyi minisztériumunk nagy figyelmet fordítson a termelési tervek teljesítése mellett az önköltségi tervek maradéktalan végrehajtására. Állami vállalataink költségvetési befizetéseinek 40 milliárd forintot meghaladó előirányzata is mutatja, hogy milyen szerves a kapcsolat a vállalati tervek és az állam legfőbb pénzügyi tervé, a költségvetés között. Egyúttal rávilágít arra is, hogy a takarékosság, a termelékenység fokozása, az önköltségcsökkentés milyen hatalmas forrása a szocialista akkumulációnak. Valamennyi gazdasági vezetőnknek jól emlékezetébe kell vésnie és mindennapi munkájában alkalmaznia kell Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán elmondott (következő szavait: »Egyszersmindenkorra meg kell szüntetnünk az anyag, munkaerő és pénztartalékok minden felesleges használatát és rendszeresen biztosítanunk kell a termelés önköltségének csökkentésével kapcsolatos feladatok teljesítését és túlteljesítését. Az 1953. évi költségvetésben már az állami vállalatok befizetései minisztériumonként vannak előirányozva, minthogy a tervezésnél történt jelentős előrehaladás lehetővé tette, hogy a terveket a költségvetéssel egyidőben készítsük, iparágak szerinti bontásban. Ez nemcsak szerkezeti változtatást jelent a költségvetésben, hanem elsősorban annak a felelősségnek .a kidomborítását, amely minisztériumainkra hárul a bevételi tervek maradéktalan tel-. 3esítésénél. A költségvetés bevételi és kiadási része ezáltal szervesen összefügg és ahogyan az országgyűlés jóváhagyása után a költségvetési törvény biztosítja az egyes minisztériumok számára a feladatok teljesítéséhez szükséges anyagi fedezetet, ugyanúgy a törvény arra kötelezi valamennyi minisztériumunkat, hogy az előirányzott forgalmiadó- és nyereségbefizetési összegeket időben befizessék az állami számdákra. Ezáltal költségvetésünk bevételi oldala az eddiginél is szilárdabb alapokra épül. Szerves összefüggést biztosít a bevételek és 'kiadások között a helyi tanácsok költségvetési rendszere is. A tanácsi költségvetésekben a kiadások fedezetéül a saját bevételek mellett a tanácsok által beszedett állami adókból való részesedés szolgál. A tanácsi feladatok zökkenőmentes végrehajtásának így az az előfeltétele, hogy tanácsaink a költségvetésben előirányzott bevételek beszedéséről időben gondoskodjanak. Tanácsainknak az eddiginél sokkal több figyelmet kell fordítaniuk a pénzügyekre, biztosítaniuk kell, hogy a felügyeletükre bízott helyi vállalatok jól gazdálkodjanak és idő-