Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-53
/ 1145 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1146 bességének .gyorsulásával s ezen taz laliapon a forgóalap szükségletre 2629 millió forintot irányoztunk elő. Iparosítási progr áramunknak megfelelően ebből az összeglből a legnagyobb tétel, 954 millió forint, a kohászat és ia gépipar vállalatainak forgóalapellátását szolgálja. Nagy feladatok állnak előttünk a vállalati forgóeszköz gazdálkodás terén. Az év folyamán áttértünk a fórgóalapkiegészítés új rendszerére, amely szerint a forgóalapellátás nem évenként egyszer utólagosan, hanem folyamatosan történik. A vállalatok forgóalap szükségletüket előre megtervezik s ennek fedezésére nyereségük egyrészét visszatarthatják. A legfontosabb követelmény most már ezen a téren a forgóeszközök forgási sebességének növelése és ezzel kapcsolatban a forgóeszközök minél nagyobb mértékben való felszabadítása. Amint erre a Központi Vezetőség előtt tartott legutóbbi beszámolójában Gerő elvtárs is rámutatott, a forgóeszközök forgási sebességének növelése egész népgazdaságunk egyik legfontosabb feladata. Ha a forgási sebességet csak egyetlen nappal megnöveljük, ezzel 230 millió forint értékű készletet szabadítunk fel. Teljesen reális célkitűzés tehát, ha az iparban a forgóeszközök forgási sebességének megnövelésével 1953-ban mintegy egy milliárd forint felszabadítását kívánjuk elérni. Itt is követnünk kell a Szovjetunió példáját, ahol a moszkvai nagyüzemek kezdeményezésére a forgóeszközcsökkentés az egész népgazdaságra kiterjedő óriási erejű mozgalommá szélesedett és nagyjelentőségű eredményekre vezetett. Sok helyen fellelhető még az üzemi sovinizmus s ezzel magyarázható, hogy vállalati vezetőink nem egyszer túlzott készletek tartásával igyekeznek biztosítani magukat. így például a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárnál mintegy 1.2 millió forint értékű, a vállalat által rövid időn belül fel nem használható acéláru feküdt el, mégsem voltak hajlandók a készleteket más gyárak rendelkezésére bocsátani. A forgóeszközcsökkentés során az egész iparban feltétlenül el kell érni a norma feletti és a vállalatok által egyelőre fel nem használható anyagkészletek felszabadítását s ezeknek a készleteknek a népgazdaság rendelkezésére bocsátását. Végre kell hajtani a segédanyagokból és a fogyóeszközökből meglévő túlzott készletek csökkentését is, amelyek különösen a könnyűipari vállalatoknál i duzzadtak fel erősen. Bár a könnyűipari minisztérium ellátási igazgatóságán belül a feladat megoldására külön csoport létesült, eddig még nem mutatkoztak komolyabb eredmények. A folyó évben bevezetett hitelreform lehetővé tette, hogy a vállalati forgóeszlközgazdálkodás felett a hitelellátáson keresztül történő bankszerű, ellenőrzést az eddiginél hatékonyabban gyakorolhassuk. Ha a bankszerű ellenőrzésnek ezt a módszerét jól használjuk, a bankhitel nagyban hozzájárulhat a termelés helyes menetének biztosításához, megakadályozhatja a nyers-, üzemi é's egyéb anyagkészletek normánfelüli felhalmozását és a késedelmet a kész termékek értékesítésében. Ezért el kell érnünk, hogy egyfelől a hitelnyújtás és a ihitelvisszaffizetés, másfelől a vállalati forgóeszközök között állandó, szoros kapcsolat álljon fenn. A folyó évben szerzett tapasztalataink azit igazolják, hogy a hitelek laza kezelése nem támogatja, hanem akadályozza a fejlődést. Ugyanakkor számos példát lehet felsorolni arra, hogy ahol szorosabbra fogtuk a gyeplőt, ott ennek nyomán megjavult a gazdálkodás is. Az év első felében még sorozatosan fordult elő a lejárt hitelek indokolatlan meghosszabbítása. Amikor azonban kezdtünk élni az új hitelrendszer adta lehetőségekkel, akkor számos helyen javulás következett be. Megmozdultak az elfekvő készletek, növekedett, az eszközök forgási sebessége. Pénzügyi szervezetünknek sokkal nagyobb mértékben kell élnie a kormányunktól kapott jogokkal annak érdekében, hogy a forgóeszközgazdálkodás területén mutatkozó lazaságokat felszámoljuk. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy hitelt csak pontosan meghatározott anyagi értékre szabad nyújtani, szigorúan ellenőrizni kell a hitelek rendeltetésszerű felhasználását és gondoskodni kell arról, bogy a vállalatok időben visszafizessék a lejárt hiteleket. Költségvetésünk 1953-ra 3610 milliót irányoz elő kulturális célokra, 747 millió forinttal többet, mint 1952-ben. Számottevő összegeket fordítunk a jövő évben is kutatóintézeteinkre. Költségvetésünkben az ilyen célokra előirányzott összeg meghaladja a 344 millió forintot. Meglévő kutatóintézeteink mellett 1953-ban tovább szélesítjük kutatóintézeti hálózatunkat és két új intézmény alapjait rakjuk le. Megteremtjük a Központi Kémiai Kutatóintézetet és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetet. A magyar tudomány dolgozó népünk államának rendszeres és állandó támogatásával az elmúlt évek alatt népünk javát szolgáló komoly erővé fejlődött. Népi demokráciánk mindenkor nagy figyelmet fordított és fordít dolgozó népünk és gyermekei oktatására és nevelésére. Az elmúlt évek nagyarányú fejlődése, a kultúrforiradalom kibontakozása visszatükröződik a tanulók számában és az oktatási célokra fordított kiadások emelkedő összegében iis. Középiskolai tanulóink száma a múlt évi 108.000-ről 119.000-re, egyetemi és főiskolai hallgatóink száma kereken 46.000-re növekedett. Ma négyszer annyian tanulnak egyetemeinken és lőíiskoláinkon, mint a Horthy-rendszer éveiben. Valamennyi oktatási intézményünkben tovább emelkedett a munkás- és , parasztszármazásű - tanulók száma. Államunk nemcsak megnyitotta a tudomány kapuit a dolgozó nép gyermekei előtt, hanem gondoskodik zavartalan, anyagi .gondoktól mentes továbbtanulásukról is. Évről évre növekvő mértékben részesíti ösztöndíjban egyetemi és főiskolai hallgatóink többségét. Költségvetésünkben az ösztöndíjakna előirányzott összeg —' ide nem számít via a keresetmegtérítéseket — meghaladja a 300 milliót: Az idei tanévben kerültek elsőízben kiosztásra egyetemeink legkiválóbb hallgatói között a jelentős összegű Rákosi-ösztöndíjak. A tudományos káderek utánpótlását szolgálják azok az- ösztöndíjak, amelyeket az itthon és külföldön tanuló aspiránsoknak nyújtunk. 1953-ban általános iskolai hálózatunk szélesítésére az ezévi 36.6 millió forinttal szemben 48 millió forintot, középiskolák építésére 10.2 millió forinttal szemben 25.3 millió forintot, felsőfokú oktatásra az 1952. évt 98.6 millió forinttal szemben kereken 154 millió forintot fordítunk. A közoktatásunknak nyújtott támogatással szemben nadd említsem meg összehasonlításul az angol közoktatás évről évre súlyosbodó, kilátástalan helyzetét, amelyet ez év áprilisában az angol
