Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-53
1135 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1136 zatos áttérés új feladatai, amelyek meghatározták az ötödik ötéves tervnek a kongresszus által megtárgyalt és elfogadott irányelveit. A Szovjetunió eredményei mellett jelentős eredményeket értek el a népi demokráciák országai is, melyeknek gazdasági fejlődése ugyancsak a békés építőmunka nagy sikereit mutatja. Gyorsütemű a fejlődés @ Német Demokratikus Köztársaságban és a Kínai Népköztársaságban. Ezek az országok a Szovjetunió példáját követve, a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatásával biztosan haladnak előre a szocialista építés útján, építőmunka jukiban egyre jobban kifejezésre jutnak azok a sikerek, amelyeket az épülő szocializmus a gazda* ság és kultúra minden területén biztosít. A demokratikus tábor gazdasági és kulturális építésének az előbbiekben vázolt szakadatlan fejlődése világo*san bizonyítja a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán Malenkov elvtárs referátumában elhangzott tétel helyességét, hogy a világ gazdasági fejlődése egyfelől a szocialista és a szocializmust építő országokban, másfelől a tőkés államokban merőben ellentétes irányú. A kapitalizmus gazdasága az. egyre mélyülő általános válságot' és a folyamatos, ismétlődő gazdasági válságokat, a termelőerők egyhelyben topogását, a gazdaság militarizálását, a tömegek fokozatos elnyomorodását mutatja. A Szovjetunióban éa a népi demokratikus országokban ezzel szemben a békegazdaság szakadatlanul válságmentesen fejlődik, rendszeresen emelkedik a dolgozók életszínvonala. Országunk fejlődésének biztos alapja a Szovjetunióval és a népi dernokpatikus államokkal mind szélesebb keretek között kibontakozó szoros gazdasági kapcsolat, valamiint a kölcsönös segítés vágyától áthatott termékeny, tudományos és műszaki együttműködés. A népi demokratikus országok és ezeknek táiboráibain Magyarország is a Szovjetunió példáját követve az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei biztosítását tűzik maguk elé célul, ami elválaszthatatlan attól a történelmi feladattól, hogy az egész emberiség javát szolgáló béke rendíthetetlen harcos védői legyenek és szilárdan tömörüljenek a Szovjetunió vezetésé,vel a nagy Sztálin zászlaja alatt. (Hosszantartó taps.) A fejlődés merőben más: a kapitalista országokban. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye a maximális tőkés-profit biztosítása, az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján, amit felhasználnak a legmagasahb profit biztosítására. E törvény érvényesül a tőkés országok gazdasági életének, az Egyesült Államok által diktált militarizálásában, az eszeveszqtt fegyverkezési hajsza fokozásában, a háborús célokat szolgáló iparágak egyoldalú fejlesztésében, a polgári fogyasztásra dolgozó iparágak elsorvasztásában, az Egyesült Államok más népek leigázására irányuló politikájában, amely a kapitalista világpiac meghódítására irányul. A kapitalista országokban tehát, az Egyesült-Államokat is beleértve; a fegyverkezés fokozódása ellenére csökken az ipari termelés, a fogyasztási iparok, elsősorban a textilipar súlyos válságban van, a létfenntartási költségek emelkednek, a munkanélküliek tömege növekedik és a dolgozók életszínvonala újabb és újabb mélypontra süllyed. A tőkés országok államháztartása híven mutatja a kapitalista tábor növekvő válságát és az imperialista köröknek azt a törekvését, hogy az infláció segítségével még mélyebb nyomorba döntsék, a dolgozókat. Az imperialista tömb államai, még a viszonylag legerősebbek is, áthidalhatatlan pénzügyi nehézségekkel küzdenek, államháztartásuk deficites. így például az Egyesült Államok 1952—53.- évi. költségvetése 10,3 milliárd -dollár deficitet irányoz elő, Anglia 1952—53. évi költségvetése 75 millió font deficittel számol, az első félévben azonban már 589 millió fontos hiánnyal zárul. Az Egyésült Államok deficitjének fedezésére a Morgan és Rockefeller csoportok nyújtanak kölcsönöket, ezeknek kamataira a kormány csupán az 1950—51'-es évben a dolgozóktól könyörtelenül be-, hajtott adókból 5,7 milliárd dollárt fizetett ki. A kormány hitelezői főleg a bankok, amelyek az álr fealuk.nyújtott kölcsönök útján az egész államgépezetet alárendelt helyzetbe hozzák és ezen keresztül kikényszerítik a gazdasági élet militarizálasanak további meggyorsítását. Az amerikai monopolt őke a deficites költségvetések rendszerével ingoványos talajra vezeti más tőkés országok gazdálkodását. Minél több amerikai kölcsönt kapnak a deficit áthidalására, annál mélyebbre süllyednek ezek az államok az ingoványba, annál jobban kiszolgáltatják magukat äz amerikai imperialistáknak. Az északatlanti agresszív tömb tizenkét európai országa és Nyugat-Németország együttvéve 1952—53-ban két és félszer annyit költ fegyverkén zésre, mint a koreai háború kitörése előtt. A tizenhárom nyugateurópai .állam fegyverkezési költségvetése erre a pénzügyi évre 14,5 milliárd dollárra becsülhető. Emellett az Egyesült Államok erre az időszakra 66 milliárd dollár katonai költségvetést közöl. Az Egyesült Államok közvetlen katonai kiadásai ez 1952—53.' évi egész költségvetés 74 százalékát emésztik fel. Anglia katonai kiadásai ugyanebben az időszakban ŰZ egész költségvetés 34 százalékát, Franciaországé pedig majdnem 40 százalékát teszi ki. A tőkés kormányok a -deficit fedezésének három ismert forrásához folyamodnak: a külső és belső államkölcsönökhöz és ezeken belül a rjiár amúgy is nagymérvű inflációt fokozatosan növelő bankkölcsönökhöz, az adóprés megszorításához, a polgári célokat szolgáló kiadások korlátozásához. Anglia 1952—53. évi költségvetésében 40 százalékkal szorította le az ártámogatások összegét, minek következtében az elsőrendű élelmicikkek jelentősen megdrágultak. A kenyér ára 25, a liszté 31, a húsé 27 százalékkal emelkedett, erős mértékben drágult a vaj, zisír, sajt, cukor ára is. - Franciaországban csakneni 25 százalékkal, kereken százmilliárd frankkal kisebb a gazdasági és szociális célú beruházások összege, mint volt 1949-ben, a polgári újjáépítés 1 kiadásokat pedig ugyanebben az időközben 150 milliárd frankkal csökkentették. Az 1952. évi francia költségvetésben a közoktatásügyi kiadások csak 6,4, az egészségügyi 1,4, a munkásvédelmiek pedig : mindössze 0,6 százalékkal szerepelnek. A jövőévi' költségvetési tervezetben még tovább akarják csökkenteni a lakásépítésre, oktatásra és nyugdíjakra 87*
