Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1087 Az országgyűlés 50. ütése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1088 ság és a család intézményét, biztosítja a nők egyenjogúságát és a gyermekek érdekeinek x'édel* imét. Ezért a javaslat a családi életviszonyok területén előbbre viszi a szocializmus építését, dolgozó népünknek a szocialista erkölcs szellemében való nevelését. Ezen keresztül közelebb hozza dolgozó népünket a szovjet néphez, amelynek felszabadulásunkat és örömteli, boldog életünket köszönhetjük. A javaslatot ezért pártom, a Magyar Dolgozók Pártja és a magam nevében elfogadom. (Tûps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZETT JÓZSEF jegyző: Halász Aladár kép^ viselőtársunk. HALÁSZ ALADÁR: T. Országgyűlés! A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényjavaslatnak a házasságról szóló részével kívánok foglalkozni. Mielőtt azonban erre rátérnék, egy ia javaslat egészét illető megállapítással tartozom: a tárgyalás alatt álló javaslat valójában mint külön jogágat teremti meg a tágabb értelemben vett családjogot, különválasztván azt ia polgári jogtól. Ennek megvan a maga belső indokoltsága. A polgári jog ugyanis vagyonjogi viszonyokat van hivatva rendezni, s hiba volna, ha fejlődésünk mai fokán nem szakítanánk azzal a burzsoá magánjogból származó felfogással, amely iaz állampolgárok személyi és családi viszonyaira vonatkozó szabályozást irányító jogelveket valójában azonosította azokkal, amelyek a vagyonjogi viszonyok rendezésénél kerülnék alkalmazásra. Ez a rendszeri elkülönítés a szocializmust építő népi demokrata szemlélet lényegéből következik. Nálunk az ember áll előtérben, az ember, mint 'legfőbb érték, s így nem kezelhető vagyonjogi viszonyainak függelékeként. Egyébként a szovjet példa nyomán más népi demokráciák is a vonatkozó joganyag különválasztásának és önállósításának erre az útjára léptek, így Csehszlovákia és Lengyelország is. Régi házassági jogunk, amely által érintett anyag szerves, átfogó rendezése ennek a törvényjavaslatnak egyik feladata, gazdasági, társadalmi és politikai rendünknek a felszabadulás óta bekövetkezett és ma is folyamatban lévő átalakulása folytán teljesen alkalmatlanná vált ama, hogy a szocializmusban a jogi felépítményre háruló annak a feladatnak, hogy tevékenyen járuljon hozzá az alap kialakulásához és megerősödéséhez, megfelelhessen. A -legkirívóbb hibákat igyekeztünk ugyan jogszabályi toldozással-foldozással kiküszöbölni, bíróságaink ítélkezési gyakorlata is ebben az irányban dolgozott, mindez azonban távolról sem elégséges ahhoz, hogy a burzsoá társadalomban kialakult házassági jogot a további használatra alkalmassá tegye, mert alapelvei, rendelkezései, alkalmazásának kihatásai lépten-nyomon ellentétben állottak az igényekkel és szemléletünkkel. Az ezen a téren most hozandó törvénnyel bekövetkező'-nagyjelentőségű változás helyes észleléséhez és megfelelő értékeléséhez szükségesnek vélnék rövid utalást iá régi házassági jogunk magvát kitevő 1894. évi XXXL törvénycikkre, illetve annak keletkezésére. Ez a törvény magán viseli azoknak az osztályviszonyoknak jeleit, amelyek akkor, 1894-ben Magyarországon fennállottak. Ezeknek az osztályviszonyoknak legíőbb jellemzője az volt, hogy a burzsoázia és a nagybirtokosok közötti bizonyos ellentétek mellett mind fokozottabb mértékben jelentkeztek a városi és az agrárproletariátus megmozdulásai, az osztályellentétek mind jobban kiéleződtek. Ezekben a küzdelmekben nagy szerepet játszott 'az egyház, amely akkor még a feudális földesurakban látta a maga érdekeinek fő biztosítékát s a burzsoá törekvések egyike-másika elől még mereven elzárkózott; ezért a házassági törvénnyel kapcsolatban arra törekedett, hogy a maga követeléseit juttassa érvényre és a maga egyházjogi elveit biztosítsa a házassági jog vonalán is. így azután olyan kompromisszumos házassági törvény jött 1894-ben létre, amelyben a burzsoá törekvéseknek a klerikális reakció szempontjaival való összeegyeztetése tükröződik; ezt a törvényt tehát, larmely ugyan állami jogkörbe utalta a házasság megkötését és megszüntetését, de egyébként messzemenő engedményeket tett a klerikális felfogásnak, éppen ezért nem lehet még következetes burzsoá törvénynek sem nevezni. Erre céloz nyílván Kossuth Lajos is, amikor pártját -ebben a kérdésben is oly súlyosan leckéztető ismert levelében — a levél Turinban, 1893. május 27-én kelt — többek között a következőket írja: »Tagadhatatlan, hogy Wekerle egyházpolitikai programmja olyan gyermek, aki tekintve megfogamzásának indokait, nem igen tisztességes ágyban született; de hát született; én hát nem nézném, hogy kinek a borja, hanem osak azt, hogy méltó-e arra, hogy felneveltessék.« Majd így folytatja: »Az is tény, hogy annak a gyermeknek a dajkája olyan fürdőben mutatja be őt önöknek, amelynek vizében sok mindenféle piszok úszkál; hát én jónak tartanám, ha önök minden lehetőt elkövetnének, hogy az a gyermek a piszkos vízből kivétessék, de nem úgy ám, hogy a fürdővízzel a gyermek is kiöntessék.« A házassági jogról szóló régi törvény keletkezésének körülményeit vizsgálva, konkréten részleteiben is, tisztán látjuk, azokat ' az okokat,* amiért ez a törvény a szocializmust építő társadalom jogából kiküszöbölendő és szocialista jogalkotással helyettesítendő. Csak két így kibontakozó konkrét okra kívánok itt rámutatni. Az egyik az, hogy a régi törvény megalkotásakor az előbb vázolt viszonyok következtében számos engedményt tettek ia korábbi, felekezeti házassági jogokban tartalmazott szabályozási módoknak, ahol ez nem érintette az állami házasságkötés és házasságmegszüntetés alapelvét. A másik ok — hogy ez az 1894. évi XXXI. törvénycikk azokban a részeiben, ahol a felekezeti jogok ősi csökevényeitől többé-kevésbbé mentesnek látszik —, a burzsoá osztályállam felfogását tükrözteti. Mindehhez ma már nem lehet közünk. Uj házassági jogunk nem ismeri azokat a formalisztiikus csökevényeket, amelyek a felekezeti jogokból származtak át a régi törvénybe. Nem ismeri a kihirdetés formalizmusát, a kihirdetés alóli felmentés formalizmusát, de még az 1949. évi 18. sz. törvényerejű rendelet szerinti eljárást is mellőzi, illetve továbbmenően egyszerűsíti. Hogy a kihirdetés értelmetlen formalizmus, nyilvánvalóvá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a törvény fennállása alatt tudtommal nem volt eset, amikor a kihirdetés folytán derült volna ki valamilyen házassági akadály.