Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1089 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1090 A felekezeti jogokból átvett csökevény a házassági akadályok rendszere. Ide kell sorolnunk sok más rendszertani megkülönböztetést is, de valójában idetartozik az a tétel • is,' amely — legalább is látszólag — csak vétkesség, valamely fél vagy mindkét fél vétkessége esetén engedte meg a házasság bírói felbontását. Ugyancsak lidetartoziik a bontóokok kazuisztikus felsorolása és két csoportra osztása, a relatív és abszolút okok csoportjára. Abszolút ok fennforgása esetén a, bíró minden további vizsgálat nélkül felbontani -tartozott a házasságot, ami egyben formát teremtett arra is, hogy a 'felek megegyezése alapján bontsák fel a házasságot s nem egyszer vagyoni juttatások idézték elő ezt a bizonyos megegyezést. Nem egyszer képezte vásár tárgyát a másik fél hozzájárulása, aminthogy az is előfordult elégszer, hogy a vagyonosabb, a szűkösebb viszonyok között élőnek a házastársát úgy szerezte meg, hogy mintegy lelépési díjat fizetett, hogy hozzájáruljon egy abszolút bontóok — például a hűtlen elhagyás — látszatának megvalósításához. Mindezt annak a tételnek nagyobb dicsőségére, hogy házasságot csak vétkesség alapján lehet felbontani! Csak mellesleg említem meg, hogy abban a felekezeti házassági jogban is — amely azt hirdeti magáról, hogy a házasságot felbonthatatlannak tartja, — nem is egy, de többféle, igen alaposan kidolgozott technikája van annak, hogyan, miféle műfogásokkal lehet a »felbonthatatlan« házassági köteléket mégis megszüntetni. Mily mérhetetlen távolságban á'll az elnyomó társadalom eme jogi produktumaitól a szocialista jog, a Szovjetunió és egyes népi demokráciák példája nyomán kialakított új 'házasságjogunk! Ugyanabban .a távolságban, -amelyben a szocialista erkölcs van az elnyomó társadalmak úgynevezett erkölcsétől. Uj házasságjogunk csak egy bontóokot ismer, amelyet tüzetes bírói vizsgálat kell, hogy megállapítson. Ezt az egy okot egyszerűen, mindenki számára félreérthetetlenül akként jelöli meg, hogy annak komolynak és alaposnak! kell lennie. Ha ily ok van, a bíróság bármelyik félkérelmére felbontja a házasságot. Itt tehát nem a vétkességet ikutatja a bíróság, hanem azt, tarthatatlanná vált-e a házasság, valóban tartósan és súlyosan van-e feldúlva a házastársak között a házasság fenntartásához szükséges egyetértés. Az esetek nem csekély számában ez az ok persze valamelyik vagy miindkét házastárs ú. n. vétkességében található, de előfordulnak nem kis számban oly esetek is, ahol nyilvánvaló, hogy a házasság nem tartható fenn, a házastársak közötti viszony gyógyíthatatlanul fel van dúlva, hogy hiba volna a házasság jogi fenntartását erőszakolni és mégsem lehet azt állítani, hogy valamelyik házastárs vétkes. Aki azt állítaná, hogy a vétkességi előfeltétel abszolút kívánalmának elejtése előmozdítaná a könnyelmű vagy könnyű válásokat, szembehelyezkedik a valósággal. A házasság felbontására irányuló perek komolyságát ellenkezőleg éppen ez a rendelkezés és a hozzájuk fűződő további rendelkezések biztosítják. A bírónak a legtüzetesebben szabályozott eljárás során kell kikutatnia, hogy igazán fennforog-e a felhozott ok s ha fennforog, tényleg komoly és alapos ok-e az adott körülmények között és azok mindenirányú mérlegelése alapján az illető házasság felbontására. A házasságot legfontosabb alaptörvényünk, az Alkotmány részesíti védelmében, éppúgy, mint a családot. Az ott kifejezett elvi védelem az új házassági jogban jut gyakorlati mgvalósuláshoz és annak alkalmazásával válik mindenki számára kézzelfogható valósággá. Uj házassági jogunk nem nyújt módot a feleknek arra, hogy meg nem lévő bontóokot színleljenek, annak látszatát megteremtsék, mert ez a jog nem ismervén abszolút bontóokot, ezzel egyszersmind kizárja az oly okokat, amelyek érdeméhez nem férhet hozzá a bíróság, amelyeket egymagukban, összefüggésükből kiragadóttan volna köteles szemlélni és minden mérlegelés kizárásával döntésének alapjává tenni. Az új törvény egy vonatkozásban ad külön irányítást is a komoly és alapos ok elbírálására, amikor azt mondja, hogy a közös kiskorú gyermek érdekét is figyelembe kell venni ennél a kérdésnél. Ez a legszorosabb összefüggésben van a szocialista' rendnek a családról vallott felfogásával. A gyermekkel az addig kéttagú család, hogy úgy mondjam nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is megváltozik s ennek kii kell hatnia a család bölcsőjét képező alápkapcsolat, a házasság felbontására is. A kapitalista rendben a házasságok létrehozatalában rendszerint gazdasági szempontok érvényesültek. Ezek a szempontok kihatottak a házasság jogi rendezésének oly területeire is, amelyeknek tulajdonképpen nem is voltak, nem is lehettek a gazdasági alapot védelmező funkcióik. Ilyenekül jelölném meg azokat a rendelkezéseket, amelyek a regi törvényben a házasság érvényességét éníhtő körülménynek tekintették a kényszert, tévedést, megtévesztést, csak úgy mint bármely vagyonjogi szerződésnél, például az adásvételnél. Ezt a felfogást oly idők c sokevén yenek kell tekintenünk, amikor a házasság elsősorban vagyonjogi aktusnak minősült, amikor az asszony még áru volt és tekintetében kellékhiányok voltak érvényesíthetők. Uj törvényünk mindezzel természetesen radikálisan leszámol. A kényszer, tévedés, megtévesztés esetei a szocialista társadalomban amúgy is csak igen elvétve fordulhatnak elő s ha belőlük valamelyik félre nézve tényleg komoly és értékelendő hátrány mutatkoznék, módjában van házasságának felbontását komoly és alapos okra való utalással kérelmezni. A tartás-igény a régi házassági jogban szervesen összefüggött a kapitalista rend gazdasági és társadalmi struktúrájával, szabályozása is ennek megfelelő volt, bár az elnyomó társadalmak jogától el nem választható hipokrita kendőzéssel történt is. Azok a mélyreható, alapvető változások, amelyek a felszabadulás óta gazdasági és társadalmi életünkben végbementek, átalakítóan hatottak persze a házassági viszony idevágó kihatásaira is és ennek megfelelően átalakítólag hatottak bíróságainknak a tartásügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatára, amely figyelmen kívül hagyta a régi törvény ebben a vonatkozásban is alkalmazhatatlanná vált egyes rendelkezéseit. Ezt az egész problémakört új alapokon, új szemlélettel tárgyalja a törvényjavaslat és ennek során új