Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1069 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1070 felel a dolgozók régóta hangoztatott követeléseinek. A tanácstagi fogadóórákon és beszámolókon számos olyan jogi kérdéssel találkoztunk, amelyeknek dolgozó népünk követelései szellemében való megoldását tartalmazza ez a törvényjavaslat. És ez bizalommal tölt el bennünket annál is inkább, mert ebben, mint már hangsúlyoztam, gyakorlati téren sokszorosan bevált módszer alkalmazását látom az igazságszolgáltatás munkájában. Bizalommal tölt el bennünket, hogy olyan terület tárul fel most szélesen népünk kezdeményező erejének befolyása előtt, amelyen a múltban 'a hamisan, és hozzá kell tennem, célzatosan értelmezett Úgynevezett szakszerűség torlaszai emelkedtek. Hangsúlyozni kívánom, hogy a hamisan és a régi osztályekiyomás szellemében értelmezett szakszerűségre gondólak, amely . az igazságszolgáltatás egész rendszerét a kizsákmányoló osztályok érdekeinek védelmére állította be, és mi sem volt idegenebb tőle, mint a dolgozó tömegek követeléseinek meghallgatása, vagy éppen a dolgozók közvetlen bekapcsolása az igazságszolgáltatás szervezetébe. A helyesen értelmezett és az anyagi igazság érvényesítésének követelményét szolgáló szakszerűség szerintem csak nyer azáltal, ha. a. tömegek részvételére, népünk kezdeményező erejére és mély igazságérzetére támaszkodhatik. Es ebben látok t. Országgyűlés, a polgári perrendtartásról szóló, törvényjavaslatban jelentős fejlődést, döntő lépést azoknak a követelményeknek ; megvalósítása felé, amelyeket népi demokratikus országunk, Népköztársaságunk Alkotmánya állapít meg az igazságszolgáltatásról szóló cikkelyeiben. Alkotmányunk kimondja, hogy Népköztársaságunkban minden hatalom a dolgozó népé. Ez az alapelv eddig nem érvényesült elég közvetlenül a polgári jogot illetően igazságszolgáltatásunkban. Bizonyos, hogy a múlthoz képest e téren történt már eddig ïs előrehaladás. A régi a Horthy-korszakból örökölt polgári perrendtartáson lényeges tartalmi és szerkezeti módosítások történtek már eddig is, de ahhoz, hogy Alkotmányunk szellemének és népi demokratikus fejlődésünknek megfelelően minden vonatkozásban demokratikus jogvédelmet biztosítsunk .az állampolgárok személyi és vagyoni érdekeinek, új polgári perrendtartásra volt szükség. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban véleményem szerint messzemenően érvényesülnek az Alkotmányunkban lefektetett demokratikus alapelvek. Ebben a szellemben fogantak az új perrendtartásról szóló törvényjavaslat rendelkezései, amelyek számos nagyjelentőségű kérdésben új utakat nyitnak a jogszolgáltatás terén. Mindezek kpzül kiemelkedik a népi, ülnökök már kellően megvilágított és méltatott rendszerének bevezetése a polgári bíráskodásba. Ez a rendszer átviszi a gyakorlatba Alkotmányunknak az igazságszolgáltatás demokratikusságát biztosító alapelveit, laraelyek szerint a dolgozó nép hatalmának közvetlenül kell érvényesülnie a bíráskodásban is. A bíróságok összetételében kifejezésre Jut az Alkotmányban lefektetett ez az alapelv. A népi ülnökök rendszere a tömegekkel való kapcsolat kimélyítését szolgálja és feltétlenül növelni fogja a polgári perekben eljáró bíróságok tekintélyét, megerősíti a szakbírákat, közelebb hozza bíróságainkat a dolgozókhoz. Hozzájárul a dolgozókat foglalkoztató kérdések mélyebb és szélesebbkörű megértéséhez, egyszóval az eddiginél elevenebb és sokrétűbb kapcsolatot teremt a bíróságok számára a való élettel. A törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a népi ülnökök rendszere eleven tartalommal telítődjék és ne sorvadjon üres formalitássá, hogy valóban biztosítsa dolgozó tömegeink tevőleges közreműködését a bíróságok munkájában. A törvényjavaslat ugyanis nemcsak arról rendelkezik, hogy a népi ülnökök helyet kapjanak minden fokon a bíróságban, hanem arról is, hogy tevékenyen részt vegyenek a bíróság munkájában. A népi ülnököt, mint a nép küldöttjét minden tekintetben azok a jogok illetik, mint a szakbírákat és ez meggyőződésem, szerint nem csorbítja a szakbírák tekintélyét, hanem növeli. Nem nehezíti munkájukat, hanem jelentősen elősegíti. A népi ülnökök kapcsolata a mindennapi élettel, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, alapos és közvetlen ismereteik a tényállás helyes értékelésénél ii'gen jó hatással lesznek bíróságaink működésére és döntően hozzájárulnak ahhoz, hogy az élettől távoli, rideg bürokratikus szellem, amelynek a múltban a felek annyi riasztó példáját tapasztalták, a mi demokratikus bíróságaink ítéleteiben és ügyintézésében végkép megszűnik. Maga a társasbíráskodás rendszere is jelentős előrehaladást jelent a polgári perekben eddig alkalmazott gyakorlattal szemben. Mint erről a törvényjavaslat világosan rendelkezik, minden olyan kérdésben, amely érdemi döntést tartalmaz, nem egyes bíró határoz, hanem tanács, tehát a szakbíró a népi ülnökökkel együtt. Körültekintőbbekké, alaposabbakká válnak a bíróságok döntései, közelebb kerülnek az élethez, és ismétlem, növelni fogják dolgozóink bizalmát a bíróságok iránt. A gyakorlatból tudjuk, hogy az egyesbíráskodás, amely járásbírósági ügyekben volt érvényben, mennyi bizalmatlanságot keltett a dolgozók körében, mennyi huzavonával és pénzpocsékolássai járt. A társasbíráskodás rendszere a személyi és anyagi természetű jogviták kérdésében nemcsak • Ifejlettebb fomája az igazságszolgáltatásnak és nemcsak demokratikusabb, hanem gyakorlatilag is célravezetőbb. A szocialista igazságszolgáltatás követelményei érvényesülnek a törvényjavaslat e rendelkezéseiben annak az általános törekvésnek megfelelően, amely életünk minden területén irányt szab törvényhozói tevékenységünknek, hogy haladottabb, fejlettebb formákkal cseréljük fel az elavultat, hogy dolgozó népünk jogainak biztosítását minél szélesebb alapokra helyezzük. Es itt szólni szeretnék a demokratikus igazságszolgáltatásnalí egy olyan követelményéről, amelynek érvényesülésétől< következetes és helyes alkalmazásától függ, hqgy mennyire tudjuk átvinni a gyakorlatba az egészséges alapelveket. A bürokrácia irtására gondolok. Tudjuk, hogy a régi magyar bíráskodási eljárás keresztül-kasul át volt szőve a legkörmönfontabb bürokratikus rendszabályokkal. Jaj volt annak a beavatatlannak, aki „betévedt a közigazgatási vagy a bírósági bürokrácia útvesztőjébe. Hányan voltak javarészt kisemberek, akik alól kiperelték az utolsó vánkost is, mert a bürokrácia jogászi