Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1063 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1064 az állami tevékenység egy része« — már a

1 dicső Októberi Forradalom napjaitól kezdve igen mélyreható forradalmi intézkedéseket tett, hogy a proletárfarradalom vívmányait tovább tudja fejleszteni, új bíróság, új forradalmi törvényesség, a szocialista jog megteremtésével. Az új, szocialista bíráskodás alapjainak lerakásával a Szovjetunió Lenin és Sztálin vezetésével olyan jogalkotásokkal gazdagította az emberiséget, amilyenre még nem volt példa. Lenin és tanításainak lángeszű továbbfejlesztője, a nagy Sztálin, több alkalommal hangsúlyozta, hogy a bíróság az állami tevékenység egyik formája. Azok a dolgozók, akik ezrével tevékenykednek a bíróságoknál mint népi ülnökök, az államigazgatás nagyszerű iskoláját járják ki, mert a szovjet törvények szigorú megtartásának szellemében nevelődnek. A szovjet bíróságok a proletárdiktatúra hatásos eszközének bizonyulnak a nép igazságos érdekeinek megvédésében, egyben könyörtelen üldözői a helyenként még fellelhető kapitalista csökevéhyeknek, a lopásnak, a betörésnek, a társadalmi tulajdon fosztogatására, az ingyenélésre való törekvésnek és más bűnös üzelmeknek. Ezek a bíróságok szigorú bírálatot gyakorolnak és kényszert alkalmaznak mindazzal szemben, ami a nép érdekében hozott törvényekbe ütközik, ugyanakkor azonban nevelnek is erre. A szovjet bíróság a szocialista társadalom érdekeinek messzemenő védelmezése mellett védi a polgárok politikai, munkaügyi, lakásügyi és más személyi, vagyoni jogait is, ami természetes, mert a kettő nem áll ellentétben egymással. Ahogy Sztálin mondja: »A szocializmus nem tagadja, hanem összeegyezteti az egyéni érdekeket a közösségi érdekekkel... Csak a szocialista társadalom juttathatja minél teljesebb kielégítéshez ezeket a személyi érdekeket. Sőt, ami több, a szocialista társadalom jelenti a személyi érdekek védelmének egyedüli tartós biztosítását.« Lenin és Sztálin szüntelenül és következetesen a meggyőzést helyezték előtérbe, mint a tömegek vezetésének és szervezésének legfőbb módszerét. Ugyanakkor azonban, nem lehetett elkerülni, éppen iá dolgozók óriási többségének érdekében, hogy a burzsoá szokásoknak hódoló, dolgozni nem akaró, de a közösségi tulajdonból annál hangosabban, nagyobb részt követelő semmirekellőkre ne mérjenek csapást a szovjet népbíróságok. Lenin még 1918-ban így körvonalazta a bíróságod feladatait: »Az új bíróságra mindenekelőtt avégből van szükség, hogy harcot folytasson a kizsá'kmányolókkal szemben, akik megkísérlik feltámasztani uralmukat, vagy megvédeni kiváltságaikat, vagy suttyomban megkeríteni, csellel megkaparintani e kiváltságaiknak egyik vagy másik részét. Ezenfelül azonban ^a bíróságokra az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozók fegyelmének és önfegyelmének legszigorúbb megvalósítását. Nevetséges utópisták lennénk, ha azt képzelnők, hogy egy ilyen feladat megvalósítható nyomban a burzsoá hatalom.megdöntésének másnapján, vagyis a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet úso szakaszán, illetőleg — kényszerítés nélkül. Nekünk szükségünk az államra, szükségünk van a kényszerORSZAGGYOLÊSI ÉRTESÍTŐ hatalomra. A proletárálLam e kényszert megvalósító hatalmi szervének a szovjet bíróságnak kell lennie és rá hárul a lakosság munkafegyelemre nevelésének óriási feladata is.« A forradalmi törvényesség, az új szocialista, jog elvei szerint működő bíróságok éles kardnak bizonyultak az osztályellensaggel, az imperializmus és fasizmus kémeivel és kártevőivel szemben, bármilyen álarc mögé is igyekeztek elrejtőzni. Mi sem természetesebb, számunkra — akik felszabadulásunkat, 9 niiíl^ó magyar és más nemzetiségű polgár szabadságát,-boldog életet a Szovjetuniónak, személyesen a dicső vezérnek és hadvezérnek, a nagy Sztálinnak köszönhetjük —, hogy tanulmányozzuk a marxista-leninista alapokon nyugvó szovjet szocialista jogrendszert és az ennek alapján működő népbíróságokat. Ennek a mi viszonyainknak megfelelő alkalmazása erősíti nálunk is a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. A mi bíróságaink is új, • szellemében gyökeresen megváltozott szocialista jogalkotás alapján ítélkeznek a földje megmunkálásában szabotáló kulákok, a^ feketézők, a magukról megfeledkezett táppénzcsalók, az ipar és mezőgazdaság szocialista szektorainak társadalmi tulajdonával szemben merényletet elkövetők ellen. Rákosi elvtárs tanítása alapján nálunk is a párt és valamennyi tömegszervezet fo eszköze a tömegek hatalmas alkotóképességének kifejlesztésére á meggyőzés. Hogy a dolgozók milliói maximumát adják á termelés terén képességeiknek és tudásuknak, hogy népünket forró szeretet és lelkesedés hassa át nagyjaink, hazánk, a béke iránt, izzó gyűlölet a belső és külső ellenséggel szemben, nekünk napról napra,.óráról órára mély, meggyőző módon kell fellépnünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átalakulás éveiben élünk, .amikor még nem tépődött ki gyökerestől sokak gondolkodásából a kapitalista fertőzöttség, a haszonlesés, a dolognélküli, könnyű, jó életre .való törekvés. A belső és külső osztálvharc feszültségének^ igen éles viszonyai között élünk, amikor a halódásra ;:

é't törpe kisebbség, az élősdi osztályok maradványai és patrónusaik, a nyugati imperialisták, a titóista fasiszták torkon szeretnék ragadni a mi államunkat, hogy hazánk dolgozóinak milliói számára újból szolgaságot teremtsenek. A mi bíróságainknak éppen ezért a haza iránti szent kötelességük, hogy a már korábban elfogadott szocialista törvények és rendelkezések szellemében, népi demokráciánk iránt érzett szenvedélyes pártossággal sújtsanak le — és érdeme szerint ítélkezzenek — a népgazdaságunk fejlesztését veszélyeztető osztályellenségre; vagy a magukról megfeledkezett más elemekre. A meggyőzés mellett mi ás kénytelenek vagyunk kényszert is alkalmazni. Emellett azonban megfelelően érvényesülnek a nevelés szempontjai a megtévedettekkel szemben, akiket társadalmunk visszavár a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett. T. Országgyűlés! Mindannyiunk előtt közismert tény, hogy az ország vezető pártja, a 82