Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1057 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1058 zette meg a bérét, azzal az indokolással utasította el /a Kúria, ugyancsak 1942-ben, hogy »munkájá­nak ellenértékét kiegyenlíti az élvezett lakás, tel­jes ellátás és ruházás költsége, a borravaló pénz­zel együtt«. Hogy a kulákok, ezek a vad kizsák­mányolók, milyen lakást, ellátást, ruhaneműt biz­tosítottak ß náluk dolgozó agrárproletárnak-, annak elrettentő voltáról sokat lehetne beszélni. 1938-ban egy budapesti munkás egészen a Kúriáig fellebezett gyárigazgatójával szemben, mert az neki igazolt túlóráit nem volt hajlandó kifizetni. A Kúria pedig, a törvényesség úgy­nevezett legfőbb őre, azzal utasította el a mun­kás keresetét, hogy »a munkabér megállapítása szabad egyezkedés tárgya, amivel a munkavállaló beleegyezett abba, hogy bármennyit dolgozik is, 8 órának megfelelő bért kap. .Nem hivatkozhatik arra — mondja a Kúria —, hogy a gyár tulaj­donosa visszaélt az ő függő helyzetével, mert a munkások szabadon választhatják meg munka­helyüket«. Ügy vélem t. Országgyűlés, erről a »szabadságról« is igen sóban tudnának nálunk véleményt mondani. Százait és ezreit lehetne felsorolni, t. Or­szággyűlés, azoknak az eseteknek, amikor becsű-. letes dolgozókat a néptől idegen, a 'néptől elsza­kadt bíróságok a legalsótól a legfelsőig, cinikus ridegséggel ütöttek el jogos panaszaik védelmétől, az úgynevezett »szent koroma« nevében. A dolgo­zók polgári peres ügyeikben .a legtöbbször nem is szívesen fordultak a bíróságokhoz. Tudták, hogy ezek számukra sóíhivatalok, ott a szegénynek nem lehet igaza, ezért mély gyűlöletet éreztek a fasiz­mus osztálybíróságaival szemben. Az uralkodó osztálynak azonban nemcsak a kizsákmányolt osztály tagjaival voltak peres ügyei, A dicstelen véget ért magyar kapitalizmuson belül nemcsak a kizsákmányolók és . kizsákmá­nyoltak osztályharca dúlt, hanem folyt a harc az uratkodóosztályon belül is. Az erosebb rabló igye­kezett kivetni a nyeregből a gyengébbet, egymás becsapásán keresztül is igyekeztek egyes urak a számukra kellemetlen konkurrenstől megszaba­dulni. Az ilyen piszkos ügyek feltárása, a' bíróság előtt való kiteregetése nem volt Ínyére az erköl­csökre különben egyáltalán nem finnyás pénzes­zsáknak, bár a törvény kimondta,. hogy a tárgya­lás hallgatóságából ki- lehet zárni olyanokat,, akik nem a hely méltóságának megfelelően vannak, öl­tözve. Az uralkodóosztály megtalálta az egymásközti vitás ügyek elintézésének módját a bíróságon kí­vül. Nem hiába .voltaik hatalmon. A régi polgári perrendtartás 17. cikkelye intézkedik az úgyne­vezett választottbíróságokról. A bankok és a mammutvállalaítók azokat a vitás ügyeket, amelye­ket suba alatt akartak tartani és hermetikusan el akartak zárni a nyilvánossájg elől, előszeretettel intézték el a választott bíróságok előtt. A válasz­tott bíróságokat módjukban állt úgy összeállítani, hogy azokba a finánctőke legmegbízhatóbb kép­viselői, lakájai kerültek. A választott bíróságok elnöke rendszerint a nagytőke' egyik exponált sze­mélyisége, valamelyik banknak, nagyvállalatnak a vezetője vagy ia nagytőkével szoros kapcsolatot tartó ügyvéd volt. A választott bírósági többi tag­jaként hasonló személyeket delegáltak a tőkés ér­dekeltségek. Azokat az ügyeket, amelyekben panamák, megvesztegetések vagy hatalmas adócsalások sze­repeltek, a tőkés érdekcsoportok úgyszólván . kizá­rólag ilyen módon rendezték egymás között. A választottbírósági eljárás a piszkos ügyek elleplezésén kívül arra is kitűnő eszköz volt, hogy a tőkés érdekeltségek az államot nagyösszegű ille­tékkel is megrövidíthessék. A választottbíróság az ügy iratait köteles volt ia rendes bírósághoz letenni, ahol ezek után a magas perértékű jegyző­könyvek és az ítélet után nagyösszegű illetéket kellett volna a tőkéseknek leróniok, a gyakorlat­ban azonban a választott bíróság ezeket az irato­kat a legritkább esetben tette le a járásbíróság­hoz. A választott bíróság előre közölte, hogy mi­lyen ítéletet fog hozni, és ebben az esetben a pe­res felek azonos tartalmú egyességet létesítettek egymással magánlevélváltás formájában, vagy pedig az ítélet tényleges kihirdetése után létesí­tettek a felek ilyen megállapodást. Mindkét eset­ben a választott bíróság a tárgyalási jegyző­könyveket egyszerűen összetépte, az illetékkel el nem látott szerződéseket a feleknek visszaadta, úgyhogy az ügynek semmi hivatalos nyoma nem maradt. Ezzel az eljárással az államot óriási ösz­szegekkel. rövidítették meg. A választott bíróság volt a kartellek és trösz­tök tagjainak általánosan kötelező bírósági for­mája. Meg kell azonban állapítani, hogy a válasz­tott bíróságok gondolata alapjában véve helyes és hasznos, ha demokratikus viszonyok közt a dolgozók javára egyeztet. A múlt rendszerben azonban teljes egészében a kapitalisták használ­ták ki a maguk részére. Sok más vonatkozásban lehetne még bírálatot gyakorolni régi polgári perrendtartási törvény ha­zug, képmutató voltáról. A felsorolt néhány kira­gadott példa is igazolja, hogy teljesen távol áll az igazságtól a burzsoázia részéről gyakran han­goztatott magyarázat, mely szerint az ő törvé­nyeik az osztályok felett állnak, pártatlanok,' az objektív igazság kiderítését szolgálják. A burzsoá­zia »objektivitása«, hazugság. A bíróság a bur­zsoá diktatúra elnyomó államgépezetének egyik Fontos ága volt a nép elnyomására. Gsak természetes, hogy dolgozó népünk kor­mánya szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszá­ban elérkezettnek látta az időt, hogy az anyagi igazság biztosítása és kiderítése érdekében ezen <a téren is megtegye a szükséghez intézkedéseket. Ennek figyelembevételével dolgozta ki az igaz­ságügyminisztérium az új polgárj perrendtartási törvényt. A mí bíróságaink most új törvényt, új szocialista jogalkotást, kitűnő fegyvert kapnak ke­zükbe. Az új törvény az állampolgárok személyi és vagyoni jogainak, az állam és egyéb jqgi szemé­lyek vagyoni jogainak védelmét van hivatva biz­tosítani az anyagi l|gazság alapján. De a törvény növeli a bíróságok felelősségét is, mert a bíróság kötelességévé teszi, hogy az elébe kerülő, pert gyorsan és alaposan tárgyalja le, hivatalból anaga is folytasson le vizsgálatot — ha ennek szükségessége forojg fenn — az anyagi igazság tisztázására és kiderítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom