Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

- 1059 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1060 Az új törvény szakít a régi .feudálkapita.lista közigazgatási nyelv nyakatekert fogalmazásával, és egyszerűen ia dolgozók számára is érthetően fejti ki azokat a szocialista jogi téziseket, amelyeknek alkalmazásával fejlődésünk mai szaka-: s'zán polgári igazságszolgáltatásunkban is biztosítani tudjuk a nép jogait. Azért, hogy bíróságainkat még közelebb hozzuk .a dolgozó néphez, a javaslat szerint ia polgári peres eljárás terén is be kell vezetni a népi ülnöki rendszert. Igazságszolgáltatásunk ezzel új fordulóponthoz érkezett. Ezzel tovább bontjuk azt a meredek falat, amelyet ia kapitalista fasiszta magyar kormányok emeltek saját érdekeik védelmére a bíróság és a nép közé. A népi ülnökök bevonásán keresztül megszüntetjük á polgári perekben bíróságainknak bizonyos vonatkozásban még ma is meglévő elszigeteltségét és a bírói karba ezen a téren is bevisszük a nép igazságérzetét, újabb lépést teszünk előre bíróságaink demokratizálása felé. A népi ülnökök segítik majd bíróságainkat, hogy azok bátrabban és következetesebben sízálljanak szembe a múlt káros felfqgásával, a korrupcióval, 'új magyar hazánk ellenségeivel. Tgen komoly segítséget . nyújtanak valamennyi bíróságunknak ahhoz, hogy fokozottabban a nép által még jobban megbecsült és értékelt szocialista bíróságokká fejlődjenek át. A népi ülnökök rendszere az állampolgárok alkotmányban biztosított jogainak és kötelességeinek megvalósítása felé visz bennünket közelebb újabb lépésekkel. Az 191 l-es polgári perrendtartás még a háramfokú bíráskodás rendszerét ismerte el. Ennek úgyszólván csak egyes nyerészkedő ügyvédek látták hasznát, akik rábírták a feleket minden fokon a fellebbezésre, függetlenül attól, hogy volt-e kilátás eleve is a per megnyerésére. A háromfokú bíráskodás évekig, nemritkán évtizedeken túl is elhúzta a per lezárását. Az új javaslat' kikapcsolja a, harmadik fokot és csak kettőt hagy meg. Az anyagi igazság kiderítését két fórumon is igen jelentősen biztosítja a törvénynek minden fontos kérdésben jól átgondolt szövegezése és a gyakorlati életet közvetlenül ismerő, a dolgozók legjobbjaiból kikerülő népi ülnökök aktív részvétele. Hazánkban a büntető bíráskodás terén már 1949. óta népi ülnökökkel dolgoznak bíróságaink minden fórumon. Lenin bölcs megállapításai álltak előttünk akkor is, aki azt mondta: »Csakis az ilyen bíróságok, melyekben a dolgozó tömejgek legszélesebb rétegei vannak képviselve, képesek arra, hogy a szovjet államhatalom elveinek megfelelő demokratikus formák között elérjék azt, hogy a fegyelem és önfegyelem követelménye ne maradjon csupán óhaj.« A magyar tapasztalat is bebizonyította, hogy bíróságaink feltöltése népi ülnökökkel, a nép közvetlen ellenőrzése és véleményének érvényesülése bíróságaink munkáját jelentősen javította. Helyesnek látszik, hogy az igazságügyminisztérium a bűnvádi perrendtartás vonalán szerzett jó te paszta latokat a népi ülnöki rendszerrel kapcsolatban átülteti a polgári perrend vonalára is. Itt szeretnénk röviden utalni arra, hogy a kapitalista »igazságszolgáltatási« is dolgozik úgynevezett esküdtbíróságokkal. . A nyugati burzsoá államok elnyomottai már évtizedekkel ezelőtt felismerétk saját bíróságaikban a monopoitoke terjeszkedésének egyik fontos eszközét. Ezek a bíróságok Justicia palástját öltve magukra, , az elnyomó osztályok érdekeinek szolgálatában gyak-. ran a legkendőzetlénebb, otromba módon mondanak ítéletet ártatlanok felett. Ezek a bíróságok az imperialista rablók, a fasiszta fenevadak érdekében ártatlanok ezreit fosztják meg jogos szerzeményüktől, börtönbe vagy vérpadra cipelik a dol-^ gozók legjobbjait, békeharcosait. Az utóbbi né-* hány évtizedben a törvényesség álarcát is lefejtették magukról s azt csinálják, amit Lenin állapított meg róluk: »Az ellenség belegabalyodik a saját törvényességébe, az ellenség kénytelen szétszaggatni saját törvényességét.« De egyes burzsoá államok vezetői, hogy « bíróságok demokratizmusáról . szavalhassanak, létrehozták az úgynevezett esküdtbíróságokat. Ezek az esküdtek azonban nem is említhetők egy napon a népi demokratikus államok ülnökeivel. A népi ülnökök dolgozó férfiak és asszonyok, akiket a nép, a proletárdiktatúra állama üttet a bírói emelvényre, hogy a nép által reájuk ruházott jogokat szabadon gyakorolva ' segítsenek szakbíráinknak a nép ellenségeivel szemben ítélkezni. Az esküdteket azonban a burzsoá diktatúra urai arra használják fel, hogy segédkezet nyújtsanak nekik, és éppen ezért a vagyonos osztályok köréből válogatják ki Őket. Ezt az Amerikai Egyesült Államok egyik statisztikája is bizonyítja', mely szerint H newyorki esküdtszékeknél 100 esküdt között átlagosan 7 munkás van, a többi 93 a vagyonos osztályok sarjadéka. New Yorkban az esküdtek 68 százaléka már 1948. előtt is esküdt volt, a tőke számára már kipróbált, megbízható elemek, akik ezt a foglalkozást hivatásszerűen űzik. Amikor a burzsoá államok esküdtbíróságait dicsérik előttünk, akkor a béke sokszázmilliós hívei az első világháború előtti idők egyik leggyalázatosabb perére, Dreyfus kapitányra gondolnak, akit a francia esküdtbíróság ítélt el teljesen ártatlanul, mert a háborúra készülő francia nagytőkésbankár klikk érdekei úgy kívánták, vagy a martinsvillei bíróságra, ahol hét négert ártatlanul a vérpadra cipeltek az amerikai esküdtek. A népi ülnökök a mi polgári bíráskodásunkban a proletárdiktatúra erősítésének harcos osztagai a szocialista törvényesség betartásának éber segítői. Lényeges újítás a javaslatban, hogy nem kötelezi a feleket arra, hogy ügyvéddel képviseltessék magukat a bíróság előtt. Olyan intézkedés ez, t. Országgyűlés, amely osztatlan megelégedést fog kiváltani a nép körében. A múltban a doljgozók nem fordulhattak közvetlenül legszemélyesebb ügyeikben sem a bíróságokhoz, csak ügyvédeken keresztül. A törvény 2000 forintot meghaladó perértékű ügyekben, bontóperekben úgynevezett ügyvéd-kényszert írt elő. Emiatt a dolgozók jelentős százaléka eleve elállt attól, hogy esetleg a bíróságokon keresztül kísérelje meg igazát elérni. Szegény ember különben is csak olyan ügyvédhez fordulhatott, akit kielégített az ő szegényes •pénztárcája-, aki

1 kevés befolyássá 1 bírt egy bírósági tárgyalás kimenete lének eldöntésére. A gazdagok a legbefolyásosabb ügyvédek által képviseltették magukat és a bur-