Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-50
1049 Âz országgyűlés 50. ülése 1952. évi májas hó 29-én, csütörtökön. 1050 az ötéves terv maradéktalan végrehajtása. Ennek érdekében mondotta ki a IL' Pártkongresszus: »Az államgépezet munkájának további Javítására következetesen folytatni kell a közigazgatás, valamennyi állami szierv demokratizálását, ia bürokrácia elleni harcot, a tömegek bírálatának és ellenőrzésének fejlesztését.« A párt és Rákosi elvtárs útmutatásainak kell s irányt szabniok jogalkotásaink terén is. A szocializmus alapjainak lerakásia szakaszában egész jogrendünket és jogi intézményeinket. is át kell alakítanunk szocialista jogrenddé, szocialista jogintézményekké. Ebben a munkában rendkívül nagy segítséget nyújt a Szovjetunió hatalmas, gazdag tapasztalati anyaga. E munka során •— eltekintve a kisebb jogalkotásoktól — az országgyűlés már több jelentős törvényt alkotott. Ilyenek: — hogy csak a fontosabbakat említsem meg — a büntetőtörvénykönyv új általános része, az új büntetőperrendtartás megalkotása, az 1950. évi IV. törvény, amelynek értelmében átaliakult az igazságügyi szervezet, megszűntek a felsőbíróságok és jelentős mértékben megnőtt a járásbíróságok feladatköre. A polgári perrendtartásról szóló, előttünk levő törvényjavaslat is egyike azoknak a jogalkotásoknak, amelyeik hivatva vannak hozzájárulni jogrendszerünk szocialista átalakulásához. Mi volt a polgári eljárás területén eddig a helyzet? Nagyjában-egészében — kisebb-nagyobb módosításoktól eltekintve — még mindig a régi burzsoá polgári perrendtartás van érvényben. A régi polgári perrendtartás természetszerűleg nem felel meg a mai követelményeknek, nincs összhangban átalakult gazdasági és társadalmi ' rendünkkel. Mondanom sem kell, hogy a régi polgári perrendtartás tipikusan burzsoá jogalkotás, visszatükrözte a kapitalista gazdasági rendet, hűséges eszköz volt a kizsákmányoló osztály kezében. Mi jellemezte a régi polgári perrendtartást? Jellemezte elsősorban a rendkívüli bonyolultság és nyakatekertség. Az uralkodóosztályok törvénye volt olyan értelemben is, hogy abban csak a szakjogászok, • a bírák, • az ügyvédek, a jognak úgynevezett »tudói« tudtak eligazodni. Szerteágazó, bonyolult volt, tele kibúvókkal és csapdákkal azért, hogy aki járatlan volt a jog területén, menthetetlenül elvesszeri labirintusaiban. Azért volt ilyen, mert fegyvernek szánták a burzsoázia részére,- a giazdagok részére a kizsákmányoltak ellen. Bonyolultságát még az is növelte, hogy számtalan jogszabályyal egészítették ki s ezzel még a világos rendelkezéseit is elhomályosították, kérdésessé tették. Ezt a bonyolultságot és kuszáitságot maguk a törvény alkotói tudatosan teremtették és — eltekintve az egészen kisjelentoségű perektől — kötelezővé tették az ügyvédi képviseletet ',a perekben. Ezzel maga a törvény is mintegy jelezte, hogy ezekben a jogszabályokban a dolgozó nép nem tud eligazodni, azokat csak szakképzett jogász ismerheti. Másrészt viszont csak a kizsákmányoló osztály tagjainak, az anyagilag tehetőseknek állott módjában jól megfizetett ügyvédekkel képviseltetni magukat a perekben. A sok kibúvó, jogorvoslati lehetőség, homályos rendelkezések tették lehetővé, hogy a pereket vég nélkül elhúzzák, ami azoknak állott érdekében, akik anyagilag a huzavonát bírták, de az ilyen perek során a gazdaságilag gyengébb fél menthetetlenül elbukott. A másik jellemző vonása a formalizmus, A régi polgári perrendtartás megalkotásakor ugyan a miniszteri indokolás azt mondottba, hogy »egyik javaslat a másikat követte azzal a céllal, hogy végetvessen az eljárás gyűlöletessé vált formalizmusának«. Ezét célul tűzte ki a nyilvánosság, szóbeliség, felek egyenjogúságának és hasonló elveknek megvalósítását. A régi polgári perrendtartás tehát az. azt megelőző formális peres eljárásokat, az írásbeliségen alapuló eljárásokat iett volna hivatva kiküszöbölni. Természetes azonban, hogy ia kapitalizmusban ezt a célt nem lehetett- elérni. Ha ugyanis a gazdasági életben ,a kizsákmányolás uralkodik — mint ahogyan a régi polgári perrendtartás megalkotása idején uralkodott és a tőkés osztály elnyomta a dolgozókat — akkor ezek az elvek — még ha papíron ki is mondották 'azokat —, az életben nem valósulhattak meg. -. Gondoljunk itt csak a felek egyenjqgűságának kérdésére. A társadalmi és gazdasági életben semmiféle egyenjogúságról nem beszélhettünk, hiszen ott ia legkönyörtelenebb kizsákmányolás folyt, a törvény viszont a felek egyenjogúságát mondotta ki. Az ellentmondás tehát ott van, hogy az egyik oldalon a könyörtelen kizsákmányolás folyt, a másik oldalon pedig papíron díszelgett az egyenjogúság elve. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági rendnek, az abból folyó jelenségeknek a felépítményben is vissza kellett tükröződniük és a valóságban ez így is voít. A törvényben biztosított jogok formális jogok lettek, az anyagi igazság nem érvényesülhetett, hanem csakis ,az alaki igazság. A régi polgári perrendtartást tehát a formalizmus jellemezte. Mégis vájjon mivel indokolták a régi polgári perrendtartás megalkotásának szükségességét? Azzal, hogy ,a régi feudális eredetű, írásbeli formális eljárás helyett bevezették a már említett elveket tartalmazó, de csak papíron érvényesülő új eljárási szabályokat. Hogy miért lett ez is már alkotásának pillanatában formalista, arra. nézve hadd idézzem világos és érthető feleletként Visinszkij elvtárs »Perbeli bizonyítás a szovjet jogban« című könyvének következő megállapítását: »A burzsoázia arna törekszik, hogy bíróságának minél demokratikusabb jelleget adjon, hogy leplezze bíróságának, mint a dolgozókkal való leszámolás szervének igazi rendeltetését.. Erre szolgálnak az olyan »demokratikus« szervezési és tevékenységi formák, mint ia nyilvánosság, a tárgyalási elv stb. Ebben ia vonatkozásban a bírói szervezet felépítésének burzsoá-demokratikus elvei semmiben sem különböznek a burzsoá-demokratikus alapelvektől, általában, ugyanolyan homályosak, ugyanannyira a dolgozók .kizsákmányolásának és elnyomásának feladataihoz, idomítottak, mint a. burzsoá demokrácia általában.« A régi polgári perrendtartás tehát minden szép indokolása ellenére fegyver volt ia tőkésosztály kezében. Nem is lehetett más, hiszen a törvényt alkalmazó bíróság is osztály bíróság volt. Összefoglalva: a régi polgári perrendtartás a dolgozó néptől, az élettől elszakított jogalkotás
