Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-47
987 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 21-én, pénteken. 988 ország költségvetése is, akár ugyanilyen nyíltsággal fejezik ki, akár nem. T. Országgyűlés! Állami bevételeink egyre nagyobb része a népgazdaság szocialista szektorából, elsősorban a termelésből származik. Es ezek a bevételek ' a jövő évben az összbevételek 87 százalékát teszik ki. Ez a tény népgazdaságunk szerkezeti változásait mutatja. Jelzi a népgazdaság szocialista szektorának további növekedését a tőkés és kisárutermelő szektorral szemben. Jelzi a szocialista iparosítás eredményeit, azt, hogy az ipar egyre nagyobb súlyt képvisel népgazdaságunkban, s így a nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét szolgáltatja, azt, hogy hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá lett, {Elnök: DÖGEI IMRE. — 13.55) A szocialista ' szektorból származó bevételek emelkedése állami vállalataink fokozódó jövedelmezőségéről, a termelési költségek állandó csökkentéséről is tanúskodik, és emellett mutatja, hogy a költségvetés a termelés és a forgalom egyre szélesebb területeit öleli fel. A tavalyi költségvetésben a népgazdaság szocialista szektorából származó bevételek 11 milliárdot, ezidén 22 milliárdot tettek ki, az előttünk fekvő költségvetés pedig ezen a címen több mint 37 milliárd forint bevételt irányoz elő. Az állami vállalatok bevételeinek ilyen mérvű emelését az tette lehetővé, hogy a termelés ebben az évben is gyors ütemben emelkedett, mindenekelőtt az, hogy a gyáripari termelés ezévi színvonala több mint 29 százalékkal haladja meg az előző évit. Az ipari termelésnek ez a közel 30 százalékos emelkedése mindennél jobban mutatja népgazdaságunk erejét, a szocializmus építése terén elért sikereit. Az elért eredmények azonban nem homályosíthatják el azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása jövő évi tervünk végrehajtásának, az előirányzott bevételek biztosításának előfeltétele. Ezek között első helyen kell említeni a szocialista akkumuláció legfőbb forrását, a termelési költségek csökkentését. Nemcsak azért húzom ezt különösen alá, mert az állami üzemek nyeresége és adója játszsza az új feladatok megvalósításához szükséges bevételek sorában a döntő szerepet, hanem azért is, mert előre látható, hogy bár a termelés gyorsütemű emelkedése mellett az önköltség ez évben is csökkent, az önköltség csökkentésére vonatkozó terveket a népgazdaság számos területén nem hajtják maradéktalanul végre. Az önköltség csökkentése terén fennálló nagy lehetőségeket mutatja az, hogy egész sor fontos termék önköltsége — mint például az acélnyersvasé, villanymotoroké, szuperfoszfáté, a gyógyszereké — az elmúlt félév alatt jelentősen csökkent, messze meghaladva az előirányzatot. Egymagában a gyorsan elterjedt Gazda-mozgalom kapcsán a termelésben tíz- és százmillió forintnyi értékes ' anyagot takarítottak meg. Nem lehet azonban hallgatni arról sem, hogy egész sor más területen, mint például az építőiparban, a papíriparban, a teherautók, traktorok, mosószappan gyártásánál az önköltség ugyanebben az időszakban a tervnél kisebb mértékben csökkent, sőt az is előfordult, hogy az önköltség emelkedett, mint például a járműiparban vagy a bőriparban. Ahol az önköltségcsökkentés tervével szemben lemaradás mutatkozik, ott pazarlás folyik a munkaerővel, túllépik a béralapokat, pazarolják az anyagot, rosszul szervezik a munkát. Az^ önköltségcsökkentés terén mutatkozó hibák fooka az a még «sokhelyütt fellelhető nézet, amely a termelési terveli teljesítése mellett másodrendűnek tekinti az önköltségcsökkentés, a gazdaságos termelés feladatát. Ennek a nézetnek véget kell vetni, és, mindenkinek meg kell értenie, hogy az önköltségcsökkentés által megtakarított forintok mögött megannyi megtakarított tonna szén, vas, acél és egyéb nyersanyag áll, hogy a megtakarított forintok a munkaerő takarékos, észszerű felhasználását, a munka termelékenységének emelkedését jelzik. Az anyaggal és munkaerővel való takarékosság pedig tervünk végrehajtásának, egész további fejlődésünknek egyik alapvető előfeltételét képezi. Az önköltségcsökkentés tervétől ' való elmaradás — nem is beszélve az önköltség emelkedéséről, a veszteséggel működő üzemek esetéről — pazarlás az álíam vagyonával., Az állam vagyonára, az állam forintjára pedig mindenkinek ugy kell vigyáznia, mint a saját szeraefényére. Az önköltség csökkentése és ugyanakkor a termelés számára * rendelkezésre álló anyagmennyiségek emelése érdekében az eddiginél nagyobb súllyal kell kezelni a forgóeszközök csökkentésének ügyét. Nem mindegy, hogy az anyagok, félkészáruk felhasználatlanul hevernek hónapokon át az üzemekben, vagy gyors egymásutánban megmunkálásra kerülnek és kész termékek ' formájában mielőbb rendeltetési helyükre jutnak. A forgóeszközöknek, elsősorban az anyagok, félkészáruk és készáruk forgási sebességének csak egyetlen nappal való növelése egymagában nem kevesebb, mint 250 millió forint lekötött készletet szabadítana fel. Ha nem kötnének le feleslegesen készleteket, nem fordulnának elő olyan esetek sem, mint például a Forgácsolószerszámok Gyárában, ahol nagy * mennyiségben tárolt olyan szerszámacél, amelynek hiánya ugyanakkor zavarta a Magyar Acélárugyár termelését. Erélyesen kell fellépni az olyan szűklátókörű vállalati sovinizmus ellen, amely elrejti, eltitkolja az ilyen készleteket, vagy más üzemek, a népgazdaság érdekeivel nem törődve, felesleges mennyiségben igyekszik azokat a maga sz'ámára biztosítani. Az önköltség csökkentésében, a termelés és termelékenység emelésében nagyjelentőségű a termelőeszközök jobb kihasználása. Olt elvtárs is már rámutatott arra, hogy a kérdés gyakran áll úgy: a termelés előirányzott emelését új, költséges beruházások révén valósítjuk-e meg, vagy pedig a meglevő termelőberendezést használjuk ki jobban, külön költségek nélkül? Az idei év tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelőeszközök jobb kihasználása terén hatalmas rejtett tartalékok vannak. A hengerművek állásideje nemrégiben még 35—40 százalék körül mozgott és a legutóbb megindult gyorshengerlési mozgalom mutatta meg maguknak hengerészeinknek is, hogy milyen lehetőségek állanak még előttünk a meglevő hengerművek jobb kihasználásával. Az Ï 74*
