Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

941 Âz orsèâggyalès 47. ülése 1951. évi december hő 2 l'en, pénteken. 94Í gimnáziumok irányítását is. A középfokú zeneokta­tásban, mintegy 20% -kai emelkedett a .növendékek létszáma. Zenekultúránk szempontjából igen jelentős állomás a Városi Színháznak, mint második operá­nak megnyitása. Mit jelent ez a számok tükrében? Azt jelenti, hogy 1952-ben 50%-kai többen láto­gatják az opera előadásait, mint eddig. Az Opera Sbaggione — előadásai pedig a vidék, elsősorban az ipari gócpontok számára teszik 'hozzáférhetővé az operaikultúra megismerését és megkedvelését. Képzőművészetünk fejlődésére döntő mérték­ben hatott a tavalyi és a most megrendezett Kép­zőművészeti Kiállítás. Most a minisztérium fő törekvése, hogy az így elért és kialakított új magyar realista képzőművészetet is egyrésizt továbbfejlessze és ta művészek nyugodt munkájának szervezeti feltételeit biztosítsa, másrészt a műveket: megismer­tesse a dolgozók széles tömegeivel. 1951-ben a népművelési tárca számos pályá­zatot írt ki, és ezek erős ösztönzést adtak művé­szeink munkájához. A legjelentősebb pályázatok közül is kiemelkedik az, .amelyet a Sztálin-szoborra, a Kossuth- és a Hunyadi-szoborra írtunk ki. 1952­ben a népművelési tárca a képzőművészeti kiállítá­sok számát négyre emeli, kiírja a sztálinvárosi szoborpályázatot, ezenkívül újból nagyszámú más pályázatot hirdet. A Magyar Rádió legnagyobb érdeme, 'hogy egyre inkább néprádióvá válik, egyre inkább össze­forr a dolgozó néppel. Meg kell itt mondanunk, hogy a Magyar Rádió nem egyszer végzeft úttörő feladatokat. Nem lehet elvitatni »azt, hogy az új realista zeneművészet és irodalom kialakítása terü­letén komoly érdemei vannak. Kezdeményezései pedig (különösen a tánczene területén, ha nem is mindig sikeresek, mindenesetre úttörő jellegűek. A népművelési kormányzat 1952-ben a rádió­zás fejlesztésére új stúdiókat létesít és moderni­zálja a gépi berendezéseket, egyszersmind jelen­tősen kibővíti a vidéki rádiózás körét is. Ebben az évben indult meg és 1952-ben fejeződik be a népművelési tárca egyik legjelentősebb beruházá­sának, a Magyar Távirati Iroda új székházának építkezése is. Ugyancsak ^ebban az esztendőben a Magyar Távirati Iroda lényegileg megszervezte vidéki hírhálózatát. Az újságíró iskola >is 1951 -hen kezdte meg működését, a jövő esztendőben pedig újabb tanfo­lyam indul az állandóan növekvő újságírószükség­let biztosítására. A népművelési minisztérium művészeti oktatási hálózata idén három iskolával bővült azáltal, hogy a művészeti gimnáziumokat átvette a közoktatásügyi minisztériumtól. A színművészeti főiskolán bevezették a leve­lezőoktatást, ami nagymértékben elősegíti a szí­nésztovábbképzést. Az 1952/53. tanévben művészi főiskoláink hallgatóinak létszáma nem változik, a középiskolai növendékek száma majdnem 9%-kai emelkedik. Igen nagy súlyt vet a népművelési tárca a kulturális káderek nevelésére. Az 1951. év Őszéin egyéves kultúriskolát állítottunk fel. A könyvtá­rak számának állandó emelkedése és színvonalá­nak fejlesztése szükségessé tette egy újabb könyv­tárosi skola létesítését is. T. Országgyűlés! Minden kétséget kizáróan megállapítható, bogy kultúrforradalmunk az 195l-es évben hatalmas lendülettel fejlődött De hogy idáig eljuthattunk, abban oroszlánrésze van a szovjet kultúra és művészet kisugárzásának, annak, hogy magyar kultúrküldöttségek jártak a Szovjet­unióban és viszont, valamint annak, hogy szovjet írók, költők, zenészek, balettmesterek, operarende­zok és más művészek látogattak el hazánkba, és fáradságot nem kímélve, nagy odaadással és szere­tettel adták át a mi művészeinknek gazdag tudásu­kat, bő tapasztalataikat. A magyar kultúrforradalom győzedelmesen és a dolgozó nép nagy örömére több, szebb, nagyobb eredménnyel halad előre. Minden ténykedésünkkel támogatnunk kell, hogy meggyorsítsuk fejlődését és felzárkózását a leghaladottabb kultúrához, és sze­retnünk kell, mert ahogy Révai elvtárs mondotta: »Az osztálytársadalomban az emberi kultúra fej­lesztésére irányuló minden törekvés végső soron meghiúsul azon,, hogy a rniunka és a kultúra között szakadék van.« Ma a munka és a kultúra Össze­került. Ma dolgozni és művelődni egyet jelent. Kérem az országgyűlést, hogy a népművelési tárca költségvetését fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZETT JÓZSEF jegyző: Horváth Márton. HORVÁTH MARTON:, T. Országgyűlés! Ked­ves elvtársak! örömmel állapíthatjuk meg, hogy kulturális életünk szinte minden területén olyan fejlődés .tapasztalható, amely nem Ígért marad mögötte gazdasági fejlődésünknek, s ez nem kis dolog. Az előadó Barcs elvtárs néhány számmá! jelezte ezt. De nagyon nehéz számokkal kifejezni kulturális fejlődésünk .ütemét Ha, elmondjuk, hogy ennyi meg ennyi mozi-, színház-, könyvtár­látogató volt a háború előtt, s ma így és így fel­szöktek ezek a számok, ez csak a fejlődés egyik része. Iparunkról ad valamennyire képet, ha megálla­pítjuk, hogy a háború előttinek 250 százalékánál tart. De hogy tudjuk százalékkal kifejezni azt a különbséget, hogy mit tanítottak akkor iskoláink­ban és mit ma; milyen filmeket játszottak akkor a mozikban és milyeneket ma; milyen könyvek vol­tak akkor a könyvüzletek kirakataiban és milyenek ma? Milyen százalékkal fejezhető ki, hogy a nép­elnyomó osztályokat dicsőítő — tisztesség ne essék szólván — kultúra helyén megszületett és roha­mosan fejlődik a felszabadult magyar nép kulitű­rája? Iparunk ugrásszerűen fejlődő számait össze szoktuk vetni a kapitalista nyugattal, ahol a gaz­dasági élet válságokon bukdácsolt keresztül. De hogyan hasonlíthatjuk össze a mi szabad, életerős, optimista népi kultúránkat Nyugat-Európa aimeri­kanizált, nemzeti sajátságaitól megfosztott, szét­hulló, csak az állati szenvedélyeket felkorbácsoló úgynevezett »kultúrával«? T. Országgyűlés! A költségvetési vita a szám­vetés ideje. Hétéves népköztársaságunk termé­szetesen csak elején tarthat kulturális fejlődésének, de ez a kezdet máris átfogóbb, nagyobb jövőjű mindannál, ami Magyarországon valaha is lehetett. Vegyük mindenekelőtt a. művészetet a szó legszé­lesebb értelmében^ az irodalmat is beleértve. Művészeti életünk nemzeti jellege soha nem volt oly egyedül uralkodó, mint napjainkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom