Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

943 Az országgyűlés 47. ülése 19$!. êvt december hó 21-én, pénteken, 9á4 A demokratikus, népi, nemzeti jellegű magyar művészet újjászületésének vagyunk tanúi. Újjászületés, ha a több mimt száz év előtti reformkor és a szabadságharc nagy nemzeti művészetére gondolunk, de ugyanakkor gyökeresen új jelenség, ha arra gondolunk, hogy történelmünk folyamán népünk millió' nem voltak oly aktív résztvevői, egyszerre nézői és alkotói művészeti életünknek, mint ma. Gondoljunk csak a magyar népművészet kivirágzására az utolsó egy-két év alatt. A népi tánc, költészet, dal és zene alig másfél-két évtizeddel ezelőtt üldözött volt saját hazájában. Gyöngyösbokrétává torzítva tengődött, és az exotikum izgalmát szolgáltatta a magyar és a külföldi úri közönség számára. De ma megkapta méltó helyét művészeti életünkben. A magyar népművészet otthont lelt minden falusi kultúrházban, minden üzemben, ahol kulturcsoport működik. De otthon van az operaház színpadán, dicsőséget szerez nekünk a berliimi VITkultűrversenyen, Moszkvában, Prágában és Bukarestben, mindenütt, ahol a szabad népek szíve együtt dobog és együtt érez a felszabadult magyar nép szívével. Népművészetünk mai diadalait az elmúlt években kemény harc előzte meg. Igyekezett népművészetünknek útját állni a jellegzetesen szociáldemokrata művészeti ideológia, amely álradikális, nemzetellenes jel szavakkal, a weimari irányzatok embertelen módszereinek másolásával meg akarta fosztani népünket saját művészetétől. De útját állták népművészetünk mai fejlődésének azok reakcióssá vált, művészeti életünk egyes zugaiban meghúzódó, időt tévesztett narodnyikok •:S, akiket csak a tartalmuktól megfosztott, üres, megmerevített formák érdekeltek, akik számára a népművészet egyértelmű volt a multbafordulással. , Népművészetünk leküzdötte az elsőt, s ha még nem is teljesen, de leküzdi a második akadályt is. Az egyik legnagyobb győzelmet az országos kultúrverseny hozta meg ez év tavaszán. A magyar falivak és üzemek dolgozói közül 150.000-ren vonultak fel, nem mint nézők, hanem mint szereplők, hogy győzelemre vigyék a népművészet ügyét, táncban, énekben és színjátszásban. Különösen a népi tánc-mozgalom viharos előretörése, amely magával ragadta a falvak dolgozóit csakúgy, mint az üzemi kultúrcsoportokat, világosain kifejezte a tömegek ítéletét; művészeti életünk egyik legfontosabb alapkérdéséről. Szabaddá lett népünk felszabadítja >a népművészetet is régi béklyóiból, elsöpri az útból azokat az úgynevezett művészeti vezetőket, akik éppen népi kultúránk nagy, évszázados művészeti hagyományaitól féltik mai életünk mondanivalóit és szalmaszállal szeretnék a Dunát elrekeszteni, a saját kiagyalt, dadogó, álforradalmi kísérletezéseikkel szeretnék helyettesíteni művészetünk nemzeti, népi formáit. • Túl a tavaszi kultúrverseny nagy népszavazásán, az állami népi együttes és a hozzá hasonló többi hivatásos művészeti együttes munkája jelenti a magyar népművészet legdöntőbb győzelmét. Elismerésre méltó szervezőmunkánkon, a tagok tehetségén és a jó művészeti vezetésen túl, annak köszönheti ez az együttes hazai és nemzetközi művészeti sikereit, hogy helyes irányban halad, hogy népművészetünk továbbfejlesztését, kifejlesztését tűzte ki célul. Rendkívüli erőt ad ennek az együttesnek az, hogy kölcsönhatásban van a falvakban új életre támadó népművészettel. Az állami népi együttes nyomán alakultak a Baj du megyei, gyulai, békéscsabai, szombathelyi, orosházi népi együttesek és a sajgótarjáni népi zenekar. A falusi és üzemi művészcsoportok vezetői nagy számban fordul;? ak leveleikkel Az együtteshez, amelyekben tanácsot, útmutatást kérnek saját munkájukhoz. Támogatja a nép sokszázéves hagyománnyal rendelkező művészete a legmagasabbrendű hivatásos művészetet, s ez a hivatásos művészet támogatja a népművészet széles, százezreket átfogó új virágzását. Enmefc az óriási művészeti tömegbázisnak köszönhetik ezek az együttesek azt, hogy a magyar falvaktól kezdve Európa legfontosabb városaiig, idehaza és külföldön egyaránt sikert sikerre halmoztak. A népi muzsikát előadó népi zenekar, amely első díjat nyert a berlini VIT-en, az állami együttes tánc- és énekkarának sikerei: a kiváló hivatásos művészek által magas színvonalra emelt magyar népművészet diadalát hirdetik. Világos, hogy a (népművészet ilyen diadalt csak szocializmust építő országban arathat, olyan országban, amilyen a mi országunk is. A régi Magyarországon Bartók hazátlanná vált, és Kodály kéziratban volt kénytelen őrizgetni a tudományos népdalgyűjtés nagy eredményeit, amelyet néhány hónappal ezelőtt adott ki kötetbe gyűjtve a Magyar Tudományos Akadémia. A népi tánc a régi Magyarországon sorvadó, satnyuló, időszerűtlen emlék volt a múltból. Ma százezrek életörömének, boldogságának a kifejezője lett. A régi Magyarországon az üldözött népművészet főmotívuma a bánat, panasz, elnyomás, elkeseredés volt. Művészetén> keresztül ma is emlékszik erre népünk, és jól teszi, ha emlékszik, mert ezt a multat elfeledni nem szabad, de a táncok és énekek fotémaköre egyre inkább a szabadság. T. Országgyűlés! Folyik vita arról, hogy a népművészet alkalmas-e életünk új tartalmának kifejezésére. Folyik vita arról, hogy az a népművészet, amely az elnyomott nép művészete volt évszázadokon keresztül, vájjon a felszabadult nép érzelmeit és céljait ki tudja-e fejezni. Amíg ez a vita folyik, az élet eldönti ezt a kérdést. Aki látta ezeket az együtteseket, aki látta az állami népi együttes legjobb számait, vagy akár olyan együttesekét, mint amilyen a tápéi volt, amely itt mutatkozott be a kultúrverseny utolján, az tudja, hogy ugyanazokat a formákat, ugyanazokat a táncokat, ugyanazokat a dalokat meg lehetett tölteni a felszabadult nép optimizmusával, más hangulatot, más élményt árasztottak azok a táncok, amelyeket most járnak és most dolgoznak ki, mint amelyet a múltban kifejeztek. Persze vannak továbbra is, akik népművészetünk hatalmas áradatát úgy akarják csatornázni, hogy messze elkerülje mai életünk tájait. • Vannak, akik öncéllá akarják silányítani inépművésízetünik gazdag formáit. Teljesen helytelen és időszerűtlen volna ezeket a problémákat úgy vetni fel, mint tisztán formai kérdéseket. Fejleszteni való van még itt sok, útkeresésre, próbálkozásra van: szükség, de tudnunk kell, hogy az a népművészet, amely az elmúlt évben olyan hatalmasan előretört