Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
909 x Az országgyűlés 46. ülése 195L évi december hő 20-án, csütörtökön. 910 árucsereforgalom. Ez a kereskedelmi kapcso'at alapvetően más jellegű, mint a tőkés országok közötti kapcsolat. A népi demokratikus orszá ok külkereskedelmi kapcsolatának legfőbb jellemzője. a Szovjetunió szüntelen és önzetlen baráti segítsége, az egymásközti bizalom és a kölcsönös segítség. Soha nem volt még a világon ilyen kereskedelmi kapcsolat a népek között. A tőkés országok között sohasem alakulhat ki ilyen kaocsolat. A tőkés országoknak egymásközti kereskde'mi kapcsolatát a g\ r eng'bbnek a 7 err'sebb által való kifosztása, kirablása és leigázása jellemzi. Velünk is ilyen alapon próbáltak az agresszív imperialista államok kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni, de mi legdrágább kincsünket, szabadságunkat és függetlenségünket sem egy tál lencséért, sem rágógumiért, sem más egyébért nem adtuk és a jövőben sem adjuk, hanem mint a szemünk világát, úgy őrizzük. A külkereskedelmi tárca, népgazdaságunk további gyors és zökkenőmentes fejlődésének érdekében a Szovjetunóval és a népi demokráciákkal való külkereskedelmi kapcsolataink kiszélesítését tartja alapvető feladatának, és ugyanakkor — helyesen — arra törekszik, hogy emellett az egyenjogúság elve aliapján a kapitalista országokkal is kereskedjünk. Ezt a törekvésünket akadályozza az, hogy az Amerikai Egyesült Államok és csatlósai a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben folytatott megkülönböztető kereskedelmi politikájukkal és a tilalmi listák özönével akadályozzák a kölcsönös árucserét. Amellett, 'hogy külkereskedelmünket az elmoudottak szerint döntően a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való árucsereforgalomra alapítjuk, növelni akarjuk a forgalmat a Közel- és a Közép-Kelet országaival is. A baráti országokkal való kapcsolat erősítése, népgazdaságunk helyzetéből adódó új feladataink teljesítése szükségessé teszi, hogy (külföldi kirendeltségeink hálózatát kiszélesítsük és a kirendeltségek dolgozóinak létszámát növeljük. 1951 folyamán ezen á téren nem használtuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a költségvetés biztosított számunkra. 1952-ben azonban a külföldi szervezeteikre fordított kia'dások meg fognak növekedni annál is inkább, mert számos helyen gondoskodni kell arról, hogy kirendeltségeink elhelyezése a reprezentatív követelményeknek megfeleljen és kellő munkafeltételeket biztosítson számukra. Feladata továbbá a külkereskedelmi tárcának, hogy biztosítsa mindazoknak a nyersanyagoknak és gépeknek behozatalát, amelyek szükségesek a hazai termeléshez. Ipari üzemeink vezetői és dol gozói nagyban megkönnyíthetik kü 1 kereskedelmi szervezeteink munkáját. Ne lépjenek fel indokolatlan importigényekkel, mert ezzel feleslegesen terhelik külkereskedelmi kereteinket, gondosan vizsgálják meg, mielőtt bármilyen gépet vagy anyagot ia (külkereskedelmi vállalatoktól megrendelnek, mem volna-e az itthon is beszerezhető vagy előállítható.'* Sok a panasz még mindig a kivitelre szánt cikkek minőségének kérdésében is. Az előírtnál rosszabb minőségű áruk szállítása nagy kárral jár nemcsak azért, mert a külföldi megrendelő a szállítmányt könnyen visszaküldheti, vagy esetleg csak nagy árlevonással veszi át, hanem azért is, mert a gyenge minőségű áruk szállítása nagy mértékben rontja külföldön a magyar ipar jóhírét. Hasonlóképpen egyes vállalatok a szállítási határidő be nem tartásával még mind : g károkat okoznak népgazdaságunknak. A szállítási határidő be nem tartása esetén saját anyagi kárunkon kívül a Szovjetunió és a népi demokráciák tervszerű gazdálkodását is zavarhatjuk. Ezért az exportra dolgozó üzemeink minden vezetőjének, munkásának és műszaki értelmiségijének elsőrendű kötelessége az előírt minőség és a szállítási határidő pontos betartása, T. Országgyűlés! A külkereskedelem jó munkája előfeltétele a jövő évi népgazdasági terv teljesítésének, a termelési és beruházási előirányzatok megvalósításának. Mivel a minisztérium sike res munkájához a költségvetésben felsorolt eszközök szükségesek, ezért kérem az előirányzat elfogadását. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? KISS GERGELY -jegyző: Ifj. Nyers Rezső. NYERS REZSŐ: T. Országgyűlés! A külkereskedelem fontos szerepet tölt be hazánk gazdasági vérkeringésében. Feladata, hogy egyre növekvő iparunk nyersanyag- és gépszükségletének egy részét behozatal útján biztosítsa, és amellett gondoskodjék a behozatal fedezésére szolgáló áruk kiviteléről. Ezeknek a feladatoknak maradéktalan végrehajtása az egyik előfeltétele annak, hogy ötéves tervünk célk : tűzéseit, a szocialista iparosítás politikáját megvalósíthassuk. Külkereskedelmünknek ez a jelentősége a költségvetés számaiban is, de különösen a tartalmában világosan jelentkezik. A költségvetés főösszegének a tavalyi 48 millió forintról 61 millió forintra történt felemelése lehetővé teszi, hogy az ötéves tervünk végrehajtásában jelentkező megnövekedett feladatainkat a következő esztendőben ezen a téren is maradéktalanul teljesíthessük. Ebben a költségvetésben is, mint az utóbbi évek valamennyi költségvetésében külkereskedelmünk fokozatosiifejlődése mutatkozik meg, és egyúttal megnyilvánul benne az a döntő különbség is, amely mai állami külkereskedelmünket elválasztja a régi kapitalista idők külkereskedelmétől. A külkereskedelem ugyan a Horthy-Magyarországon nem volt megvetett terület az akkori uralkodóosztályok előtt, de egészen más szerepe volt az ország gazdasági életében, mint jelenleg. Az egyik fontos eszköz volt a múltban a nagybirtokosok és nagytőkések számára az üzleti lehetőségek kihasználása, a profit növ&lése érdekében. A szocializmus építésének viszonyai között a népi demokratikus állam számára természetesen gyökeresen más jelentősége van a külkereskedelemnek. Nem a kizsákmányolás fokozásának, a profit növelésének eszköze többé, hanem a nép államának további gazdasági növekedését, fejlődését szolgálja. A Horthy-Magyarország kormányainak külkereskedelmi politikája akadályozta hazai iparunk kifejlesztését azáltal, hogy az országba döntő többségükben készárukat, elsősorban német árukat hoztak be, itthon természeti kincseinket pedig nyersanyag formájában feldolgozatlanul szállították ki külföldre. Horthy-Magyar-