Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
% 911 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 912 országon tehát a külkereskedelem eszköz volt arra is, hogy az uralkodóosztályok az országot kiárusítsák, eladják a nagy tőkés országok uralkodóosztályainak. Ezzel szemben ma már nem a hazaárulásnak, hanem a haza védelmének, függetlenségünk biztosításának egyik fontos eszközét jelenti állami külkereskedelmünk. Nézzük meg, hogyan töltötte be fofeladatait külkereskedelmünk az elmúlt. évben tervgazdálkodásunk fejlesztése, erősítése ^érdekében,. 1951. évi külkereskedelmi tervünk egyik főcélkitűzése volt, hogy külkereskedelmi forgalmunkban növekedjék a baráti országok részesedése. Ezt a feladatot végre is hajtottuk. Ezévi külkereskedelmi forgalmunknak döntő részét már a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a népi demokratikus országokkal és a Német Demokratikus Köztársasággal bonyolítjuk le. Ezt a törekvésünket elősegíti, hogy a baráti országokkal folytatott kereskedelem terén egyre inkább rátérünk a hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodások rendszerére, amelyeken keresztül nagy mértékben függetlenítjük magunkat, növeljük népgazdaságunkban a tervszerűséget. Küszöbön áll a Szovjetunióval a hosszúlejáratú árucsereforgalmi szerződés megkötése. Hasonló megállapodásokat kötünk Csehszlovákiával és a Német Demokratikus Köztársasággal. Kibővítjük emellett a Le« gyei országgal már két éve megkötött hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodásunkat, s ezzel egyidejűleg előkészítjük más baráti országokkal is hasonló 'Szerződések megkötését. Ezekre a hosszúlejáratú szerződésekre mint szilárd bázisokra építhetjük a jövőben külkereskedelmünket s ezen keresztül egész népgazdaságunk továbbfejlesztését. Helyes irányú fejlődésünket bizonyítja az is, hogy külkereskedelmünkben 1951-ben tovább növekedett az ipar részesedésének aránya. Kivitelünknek az idén már 65.5% -át teszik ki az ipari termékek. Népgazdaságunk szerkezeti átalakulása tükröződik vissza ezekben a számokban, különösen akkor, ha összehasonlítjuk a felszabadulás előtti Magyarország adataival. 1938-ban, az utolsó békeévben összkivitelünkből mindössze 32%-kai részesedett az ipar, s 68%-át a mezőgazdasági cikkek tették ki. Ebből látható; hogy az aratás eredménye a múltban milyen döntő befolyást gyakorolt az ország külkereskedelmére. Jó aratás mellett — ha akad külföldön vevő a gabonára — nagy forgalmat bonyolítottunk le a külfölddel, gyenge aratás mellett azonban lényegesen kisebbet. Még jó termés esetén is azonban nagyban befolyásolta a külkereskedelmi forgalmat az is, hogy jó vagy rossz termést takarítottak be a mezőgazdasági termékek piacát képező országokban. Ezen a helyzeten gyökeresen változtatott a népi demokrácia és kormányunk iparosítási politikája, úgyhogy ma már kivitelünk döntő többsége ipari cikkekből tevődik össze. Nem jelent már állandó bizonytalansági tényezőt külkereskedelmünkben a mezőgazdaság terméseredménye, nem vagyunk többé kiszolgáltatva a nagy ipari tőkés országoknak ezen a téren sem. Ipari kivitelünk arányának növekedésével kapcsolatban azonban még egy dolgot meg kell ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ jegyeznünk. Köztudomású, hogy a felszabadulás előtti Magyarország nagymennyiségű mezőgazdasági exportja nem azért volt lehetséges, mert a mezőgazdasági termelékenysége magas volt, hanem azért, mert az ország belső fogyasztópiaca volt szűk, az ipari és a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala volt alacsony. A felszabadulás után, a népi demokrácia győzelmével megváltozott ez a helyzet. A szocialista iparosítás következtében- megszűnt ia munkanélküliség, nagy mértékben növekedett az iparban foglalkoztatott munkások létszáma s emellett emelkedett az életszínvonaluk is, megnövekedett vásárlóképességük. Mezőgazdasági termé- ' keinknek már nemcsak külföldön, hanem idehaza is komoly piaca van. A párt és a kormány legutóbbi határozata is megállapította ezt, de Rákosi Mátyás elvtárs is felhozta ezeket a tényeket nagyjelentőségű beszédében, s megállapította azt a hibát, hogy eddig nem vontuk le ebből a megfelelő következtetéseket külkereskedelmünkben. Hiszen a megnövekedett belső vásárlóerő mellett azt is látnunk kell, hogy az ipari termelésnek az utolsó békeévhez viszonyított 150%-os növekedése mellett mezőgazdasági termelésünk csak 16%-kai haladja túl a háborúelőtti 10 év átlagát. Ennél a 16%-nál azonban lényegesen nagyobb mértékben növekedett dolgozóink vásárlóképessége. Exportpolitikánkban tehát még erőteljesebben kell törekednünk az iparcikkek arányának növelésére, amellett, hogy mezőgazda-ságii kivitelünknek sem szabad elsorvadnia. Jelentős eredménynek kell elkönyvelnünk azt is, hogy ipari termékeink kivitelért belül tovább növekedett a készáruk aránya, az iparcikkek behozatalában pedig egyre nagyobb arányban vannak képviselve a nyersanyagok és segédanyagok. 1938-ban például kivitelünknek 60%-a volt nyersanyag, 1951-ben pedig már csak 15%-a. Külkereskedelmünk eddig elért eredményeiben döntő szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa működésének s ezen belül is elsősorban a Szovjetunió segítségének. Már az új demokratikus Magyarország bölcsőjénél, 1945ben is a Szovjetunió kötött országunkkal kereskedelmi megállapodást s a folyósított 10 millió dolláros áruhitellel lehetővé tette nehéziparunk és textiliparunk termelésének megindulását. Azóta számtalanszor éreztük és érezzük állandóan ezen a téren is a Szovjetunió segítő kezét, s most legújabban a 'hosszúlejáratú árucsereforgalmi szerződés megkötése jelent nagy segítséget és erőgyarapodást,, számunkra. Ugyancsak külkereskedelmünk nagy eredményének könyvelhetjük el, hogy a tavalyi költségvetés tárgyalása óta kereskedelmi kapcsolatokat létesítettünk a hatalmas Kínai Népköztársasággal, amelynek állandó erősödését az amerikai imperialisták kereskedelmi blokáddal próbálják megakadályozni — mint az eddigi tények is'mutatják: hasztalanul. Ez a kapcsolatunk a jövőben egyre szorosabb lesz s egyre gyümölcsözőbb mindkettőnk számára. A Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a Kölcsönös Gazda- . sági Segítség Tanácsában képviselt többi állam válságmentes gazdaságával folytatott kereskedelmünk elősegíti, hogy tovább növelhetjük nép60