Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

897 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 898 beadásának mértéke viszonylag alacsony, a C, vagyis szabad beadás igen magas. Nagyrészt en­nek tulajdonítható, hogy Szabolcs-Szatmár megye a begyűjtésben a november 7-i kiértékelés során országosan csak a 12. helyezést érte el. Az élelmezési minisztérium sokrétű feladatá­nak— nyugodtan mondhatjuk — ez ideig jól meg­felelt. A begyűjtés sikere egyik döntő alapja volt annak, hogy pártunk és" kormányunk határozatot hozott a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről és a mezőgazdasági termékek for­galmának felszabadításáról. Ezek a kimagasló eredmények a párt vezetésének, a kommunista és az őket követő becsületes dolgozó parasztoknak és a begyűjtés munkáit végző dolgozóknak köszön­hetők. Az eredmények az ellenség ellen folytatott harcban születtek és nőnek most is folyamatosan. Az ellenség sorozatos támadásokat tervezett a begyűjtés ellen. Mindenáron zavart akart kelteni a közellátás terén. A dolgozó parasztság azon­ban felismerte az ellenség támadását és százezré­vel lépett lelkes begyűjtési versenyre, hogy telje­sítse a párt azóta szállóigévé lett jelszavát: »Öt­éves tervért, békéért, több gabonát a hazának!« Ezt a jelszót váltotta valóra az a 485.000 egyéni­leg gazdálkodó dolgozó paraszt, aki beadási köte­lezettségének száz százalékon felül eleget tett és közülük közel 130.000 több mint 200 százalékra teljesítette beadási tervét. Ezek között vannak olyan dolgozó parasztok is, mint a tyukodi Kis Zsigmond, aki 560 %-ra, vagy Ibrányból Kormány János, aki 1170%-ra teljesítette kötelezettségét. Még nagyobbak azok az eredmények, amelyeket termelőszövetkezeteink értek el. A termelőszövetkezeti csoportok többszáz, nem egy közülük még 1000%-nál is többre teljesítette beadási kötelezettségét. Ilyen példátrt a nagybör­zsönyi Kossuth termelőszövetkezeti csoport, amely 1981 %-ra, vagy a felsőszentiváni Vörös Csillag termelőszövetkezeti csoport, amely 1089%-ra te 1­jesítette kötelezettségét. Ha a beadási kötelezettségét túlteljesítő 485.000 egyénileg dolgozó paraszt számához hozzáadjuk a beadási kötelezettségének többszö­rösen is eleget tevő termelőszövetkezetek és cso­portok 350.000 tagjának számát, hatalmas, 835.000-es számot kapunk, mindmegannyi kipró­bált, cselekvő békeharcost, akik a tervüket sokszo­rosan túlteljesítő munkásokhoz hasonlóan tettek­kel is b : zonyították, hogy helytátlanak a béke meg­őrzéséért, hazánk felvirágoztatásáért, a szocializ­mus építéséért folytatott harcban. A begyűjtés eddigi munkájában megálltak helyüket fiatal tanácsaink. Bebizonyították életre­valóságukat, az irányításra rátermettségüket. Megmutatták a tanácsok, hogy komoly kapcsola­tuk van a tömegekkel, és azt is, hogy ennek a kapcsolatnak milyen nagy előnyei vannak. A dol­gozó parasztok és a begyűjtési szervek dolgozói között az állam közel 4 mill : ó forint jutalmat oszr tott szét. Az' ország első községe, Drávacsépely többek között 100.000 forint értékű kultúrotthont, a begyűjtésben legjobb eredményt elért nagybör­zsönyi Kossuth termelőszövetkezeti csoport motor­kerékpárokat, könyvtárat, sportfelszerelést és sok egyéb értékes jutalmat kapott a nép államától A begyűjtésben legjobb eredményt elért száz dol­gozó paraszt «egyenként 400 forintos pénzjutalom­ban és kétheti januári üdültetésben részesül. A begyűjtés terén elért nem lebecsülendő sike­rek mellett azonban nem szabad szemethúnynunk azok felett a hibák felett sem, amelyek végigkísér­ték az egész begyűjtést. Ilyen többek között az, hogy tanácsaink és a földművesszövetkezetek is időnként csak egyik vagy másik terményféleség begyűjtésére fektetik a fősúlyt, és ilyenkor a más termények begyűjtését elhanyagolják. Példa erre Baranya megye, amely takarmánygabona-tervét közel 30%-kai túlteljesítette, kenyérgabona-tervé­nek 20%-ával azonban még mindig adósa a nép államának. Gyakorta előfordul a községi tanácsoknál, hogy a vállalatok emberei egymásnak adják a kilincset, és ahelyett, hogy segítenék a begyűjtést, azzal, hogy feltartják a tanácsok dolgozóit, igen sok esetben akadályozzák őket a begyűjtési mun­kák elvégzésében. A másik igen gyakori jelenség az, hogy a' tanácsok nem eléggé következetesek a törvények alkalmazásában. Sok esetben elnézőek és engedé­kenyek a hátralékosokkal szemben. Ezt bizonyítja az elszámoltatások eredménye is. Többször elő fordult, hogy bár teljesíthette volna beadási köte­lezettségét a termelő, még az elszámoltatás után is maradt hátraléka, mert lazán dolgoztak az el­számoltató bizottságok. Helyenként az is előfor­dult, hogy tanácsaink az ellenség uszályába kerül­tek, és ennek következtében nem hajtották végre a rendeleteket vagy éppen módot adtak azok ki­játszására, így volt ez Gergelyugornyán is, ahol Kis Mihály tanácselnök kiradírozta a do 1 gozó paraszt beadási könyvében feltüntetett kötelezett­séget és helyette kisebb mennyiséget írt vissza. A dolgozó parasztok túlnyomó többsége azonban megvetette az ilyen törvénytelenséget, a laza mód­szert. Azok a dolgozó parasztok, akik teljesítették beadási kötelezettségüket, nem egy helyen, nrnt például Kercaszomoron, maguk kérték a tanácsot, hogy járjon el keményen a késlekedők, a lemara­dók ellen, kötelezze őket beadási kötelezettségük teljesítésére, hogy ne hozzanak szégyent a köz­ségre. Előfordult olyan eset is, hogy maguk a tanács­tagok sem jártak elől jó példával, és ez rányomta bélyegét a község eredményeire. így volt ez Kóka községben, ahol nem léptek fel a törvény meg­szegői ellen, és a tanácstagoknak is volt hátra­lékuk. Rákosi elvtárs útmutatása alapján tanácsaink az állami fegyelem megszilárdítása terén már értek* el eredményeket. Az állami fegyelem, a beadási kötelezettség maradéktalan teljesítése most az alapja a munkás-paraszt szövetség további meg­szilárdításának, ahogyan Rákosi elvtárs a Párt Központi Vezetőségének ülésén hangsúlyozta. Tanácsaink egyre világosabban látják, hogy nem szabad megtűrni, hogy bárki is büntetlent száll­hasson szembe Népköztársaságunk törvényeivel. A beadási kötelezettség teljesítése törvény, ame­lyet mindenkinek be kell tartania. Az előadó elvtárs az élelmezési iparról álta­lánosságban beszélt. En ezzel nem kívánok részle­teiben foglalkozni, csak a begyűjtés szempontjá­ból a jelen időszakban különösen fontos iparral,

Next

/
Oldalképek
Tartalom