Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

879 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 880 fiel a múlt átkos örökségét. Rágalmaik aljasak, nevetségesek, együgyűek. Olykor (hasznos tanácsokat is adnak, kioktatnak .bennünket. Válaszoljunk nekik Arany Toldijának szavaival: »Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette, úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!« Jól tennék, na ezúttal is a maguk portáján söpörnének, mert van mit söpörniök. Arra, hogy költségvetésükben milyen Ihatal"mas összegekkel szerepelnek a hadikiadások, a hanmadik világháború kirobbantásának előkészületei, s hogy mennyire nevetségesen alacsony összegeket fordítanak szociális és kulturális célokra, az 1952. évi költségvetés tárgyalása során máir több felszólaló rámutatott. Csoda-e, ha ilyen körülmények 'között az Északamerikai Egyesült Allamokbani sokszázezer — egyébként iskolaköteles — gyermek mem jár iskolába, ha Párizsban nagy a gyermekhalandóság? Görögországban a monarch ofasiszt a kormány egy év alatt háromezer iskolát záratott be. Olaszországban kétmillió gyermek nem jár iskolának Kameruniban, ezen a francia gyarmaton, korbácscsal kényszerítik még a 8—10 éves gyermekeket is, hogy éjjel-nappal dolgozzanak. Néhány nappal ezelőtt adott hírt a sajtó arról, hogy Gyilasz, a Titb-klikk kultúrführerje, arra utasította bizalmas munkatársait, hogy nyugaton igyekezzenek maguknak tekintélyt szerezni. Mit jelent ez a gyakor- , latban? Hogyan törik magukat ezek az elvetemült árulók, a jugoszláv dolgozó nép halálos ellenségei, hogy kenyéradó gazdáik kegyeibe férkőzzenek? Minden erejükkel arra • törekszenek, hogy a jugoszláv dolgozókat tudatlanságban tartsák. Nem ritka eset, ami például a Szarajevó—Veres vasútvonal építésénél megtörtént, hogy az ott dolgozó munkások 75%'-a még a nevét sem tudta leírni. A Tito-klikk alávetve magát az amerikai Imperialisták háborús politikájának, számos iskplaépületet, elsősorban a népi demokráciákkal szomszédos határvidékeken, a katonaság elhelyezésére vett igénybe. A tanítás sok helyen egészségtelen épületben folyik. így Lenusa faluban egy rozoga barakkban, Kog faluban pedig egy régi kápolna pincéjében. Bár Jugoszlávia gazdag mindenféle faanyagban, sok iskolában a gyermekeknek nincs mire leülniök. Ami kevés tankönyvet, füzetet, ceruzát; forgalomba hoznak, azt a kulák és a burzsoá •gyermekek vásárolják fel az eredetiméi háromszorta magasabb áron. Jellemző, hogy az iskolás gyermekek csak akkor vásárollhatnak ceruzát — -50 dináros áron — ha ugy

an akkor megveszik Tito, Rankovics, Gyilasz és imás fasiszta vezetők fényképeit. A »Studentski List« titoista egyetemista lap közlése szerint az elmúlt tanév végén a belgrádi egyetemen a hallgatók csupán 52%-a vizsgázott le, 36%-a megbukott, 12%-át pedig kizárták az egyetemről. A kizárt hallgatók legnagyobb részét letartóztatták. A koncentrációs táborokban több mint 4000 olyan egyetemistát tartanak fogva* aki nem értett egyet Tito áruló politikájával és hű maradt a Szovjetunióhoz. T. Országgyűlés! Érthető, ha az efajta kultúrpolitikában semmi vonzót nem találunk számunkra, ha semmi kedvünk ahhoz, hogy 8—10 éves gyermekeket korbáccsal hajtsunk éjt-nappallá tevő robotra, ha gyűlölettel gondolunk arra az iskolarendszerre, amely vérgőzös szadistákat nevel, olyanokat, akik leikiismeretfurdalás nélkül képesek Koreában és másutt gyermekek, aggok, nők százainak, ezreinek életét kioltani. A mi eszményképünk egészen más. A mi példaképünk a szovjet iskola, amely olyan fiakat bocsátott ki padjaiból, akik életüket és vérüket áldozták drága hazájukért és más népek, így a magyar nép szabadságáért. A mi példaképünk az olyan hazafiakat nevelő iskola, akik miután kikergették egy-egy faluból vagy városból a fasisztákat, legsürgősebb feladatuknak tekintették, hogy iskoláinkban a tanulás meginduljon. A mi példaképünk a szovjet szocialista kultúra, a világ leghaladottabb kultúrája. A mi példaképünk az az ország, ahol minden ember tanul, képezi magát, ahol 38 és félmillióan tanulnak a különböző alsó-, közép-, fő- és szakiskolákon, ahol évente több mint 150.000 végzett szakember kerül ki a főiskolákról. T. Országgyűlés! Nagy utat;, jelentős fejlődést tett meg közoktatásunk a felszabadulás óta. Nem kevésbbé jelentősek azok a feladatok, amelyeknek megoldása az ötéves terv kapcsán vár a közoktatásügyi minisztériumra. Az 1952-es költségvetésben előirányzott 470,600.000 forint lehetővé teszi, hogy a tárca a felemelt ötéves terv második esztendejében ráháruló feladatokat megoldja, így azt elfogadásra ajánlom. (Lelkes nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? KISS GERGELY jegyző: Rusznyák István. RUSZNYÁK ISTVÁN: T. Országgyűlés! A közoktatásügyi tárca költségvetéséhez szeretnék hozzászólni a felsőoktatás szempontjából. A feladatok, amelyek előttünk állnak, óriásiak. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata a felemelt ötéves népgazdasági terv megvalósításának, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik döntő feltételeként a kultúrforradalom további kibontakozását, az egész dolgozó nép szaktudásának és általános műveltségének nagyarányú emelését jelölte meg. Ez a nagyjelentőségű határozat megszabja felsőoktatásunk feladatait is. Fel kell emelnünk köznevelési tervünket oly módon, hogy öt év alatt több mint 40.000 szakembert tudjunk biztosítani az ipar, a mezőgazdaság és a kulturális élet legfontosabb pozíciói számára. A nagy feladat megoldásához el kell érnünk azt, hogy egyetemi és főiskolai hallgatóink száma az előirányzott 8000 helyett több mint 30.000-re emelkedjék, ami azt jelenti, hogy 1954-ben felsőoktatásunk több mint 13.000 szakkádert, az 1949. évi számnak mintegy hatszorosát állítja a nép, a haza, a Szovjetunió vezette békefront és a szocializmus szolgálatába. Pártunk iránymutatása alapján Népköztársaságunk kormánya megadta a felsőoktatási felemelt ötéves terv megvalósításának minden 'előfeltételét. Csupán a most lezáruló évben mintegy 25%-kai nőtt az egyetemi és főiskolai hallgatók száma a múlthoz képest. A lemorzsolódás nagy mértékben csökkent. Javult az oktató munka színvonala. Jelentősen emelkedett az eszmei politikai nevelés érvényesülése egyetemeink életében. Felsőoktatási intézményeink szervezeti felépítése is megváltozott, és egyetemeinken, valamint felsőiskoláinikon végleg megszüntettük a volt uralikodóosztályok műveltségi monopóliumát. Az 1951/52-es tanév mégOS8ZÂGGYDLÊSI ÉRTESÍTŐ 67