Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
877 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 878 az eddiginél sokkal közvetlenebbül szolgálja az elméleti és gyakorlati szakmai képzést. A fejlődés mutatja, hogy míg az 1950/51. tanévben 11-féle ipari és 4-féle mezőgazdasági technikum működött, ebben a tanévben már 47-féle ipari és 8-féle mezőgazdasági technikum képezi AL ipar és a mezőgazdáság számára a specialistákat. Ugyancsak az elmélyültebb oktatást, az alapos ' szakképzést segíti elő az egyetemi oktatás reformjának végrehajtása, az egyszakos tanárképzés bevezetése a 'bölcsészettudományi és a 1 ' természettudományi karokon, ia budapesti műszaki egyetem tanszékeinek az ipar követelményeineik megfelelő további szakosítása, fejlesztése. Ebben a tanévben kezdte meg működését az idegennyelvű főiskola:, amelynek feladata, hogy gazdasági, tudományos és kulturális életünk számára fordítókat és tolmácsokat képezzen. Hogy főiskolásaink, egyetemistáink ne szűklátókörű prakticistákká, hanem igazi szakemberekké, szakterületük igazi uraivá, .alkotó munkásaivá váljanak, ennek elengedne tétlen feltétele a marxizmus-leninizmus kitartó, odaadó tanulmányozása. Ezért vette tervbe a közoktatásügyi minisztérium a budapesti bölcsészettudományi kar keretében működő marxista-leninista tanszék komoly mértékű fejlesztését, a marxizmus-leninizmus oktatásának kiszélesítését. Hogy milyen fejlődést tett meg közoktatásunk a felszabadulás óta; azt legszembetűnőbben a tanulók száma, a szociális összetétel, megváltozása e mutatja. Ma hazánkban az általános iskolákba, a középiskolákba, az egyetemekre mintegy 1,400.000 tanuló jár. Kétszer annyi középiskolásunk, háromszor annyi egyetemistánk, főiskolásunk van, mint volt a Horthy-rendszerben. A tanulók több, mint 60%-a — szemben a Horthy-korszak 4—5%-ával — munkás és dolgozó paraszt szülők gyermeke, va>gy maga is munkás, illetőleg dolgozó paraszt. Annak érzékeltetésére, hogy milyen rohamos a fejlődés, elegendő, ha két tanév adatait Összehasonlítjuk. Míg az 1948/49. tanévben 1,188.000 tanuló járt az általános iskolákba, ebben a tanévben már 1,213.000, közép iskoláinkba 71.000-rel szemben ma 108.000, egyetemeinkre és főiskoláinkra pedig 23.000-rel szemben 40.000. Míg 1948/49-ben a középiskolások 40%-a volt munkás- és parasztszármazású, ebben «a tanévben már 65.3%. Egyetemeinken és főiskoláinkon pedig 26.3%-ról 61.8 %-ra emelkedett az arányj így válik dolgozó népünk egyre jobban birtokosává iskoláinknak, annak az örökségnek, amelyre vérével és verejtékével szerzett jogot, és amely még a legutóbbi időben is meglehetősen meg volt terhelve a volt uralkodó osztályok haszonékezetével. De bármilyen nagyok is az eredmények, amelyeket a közoktatás terén elértünk, bármennyire lenyügózőek is a számadatok a Horthy-korszaK számadataival összevetve, nem mehetünk el közömbösen a mellett a tény mellett, hogy általános iskoláinkban 9%-os, középiskoláinkban és főiskoláinkon pedig még valamivel nagyobb fokú lemorzsolódás van, Figyelemreméltó ez a tény különösen akkor, ha számbavesszük, hogy kormányzatunk egy-egy tanuló képzésére tetemes összegeket fordít, nem is beszélve pedagógusaink kárbaveszett fáradságáról, nem is beszélve arról, hogy a jövendő mérnökeit, orvosait, pedagógusait veszítjük el. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése a közoktatásügyi minisztérium egyik legfontosabb feladata. Segítséget kell ehhez nyujtaniok a különböző tömegszervezeteknek, elsősorban az úttörőmozgalomnak, a DISZ-nek, az MNDSZ-nek. A tárca költségvetésében 91.9 milliót irányzott elő diákjóléti célokra. Ez az ezévivel szemben mintegy 40 milliós emelkedést jelent. Tanulóink többsége ma már tudatában vam annak, hogy mit jelent ez számára és a tanulniiámiyi színvonal állandó emelésével válaszol a párt, a kormányzat szerető gondoskodására. A tanulmányi színvonal emelkedése és általában minden a közoktatás területén elért eredményünk pedagógusaink jó munkáját jelzi. Azí a tény, hogy a magyar pedagógus a nemzet napszámosából, vagy mint ahogyan Ady írta, az élet alágyűrtjéből, a legrababb magyarból a társadalom anyagilag és erkölcsileg megbecsült dolgozójává lett — gondoljunk csak pedagógusaink fizetésének legutóbbi rendezésére, a kiváló pedagógus kitüntető cím és az ezzel járó pénzjutalom adományozására, valamint arra, hogy a minisztertanács minden év június havának első vasárnapját pedagógus nappá nyilvánította — mindez szükségszerűen érezteti hatását pedagógusaink munkájában. Elmondhatjuk: pedagógusaink döntő többsége hivatásának tudatában szívvel-lélekkel végzi nevelő, oktató munkáját. T. Országgyűlés! Mint életünk minden más területén, közoktatásunk terén is eredményeink, sikereink döntő forrása a Szovjetunió segítsége, állandó támogatása, a szovjet közoktatás, a szovjet pedagógusok tapasztalatainak gazdáig, kimeríthetetlen kincsestára. A közoktatásügyi minisztérium eddig is nagy igondot fordított a szovjet műszaki szakirodalom megismertetésére és az abból nyert tudományos és gyakorlati tapasztalatoknak az oktatásban való fokozott felhasználás ára. Csak üdvözölni lehet, hogy a tárca erre a célra 1952-es költségvetésében az ezévinól 150%-kai magasabb, őszszeget irányzott elő. Jó munkát végzett a minisztérium azzal, hogy a »Szocialista Nevelés Könyvtára« és a »Szocialista Nevelés Kiskönyvtára« című sorozataiban kiadta és így a magyar pedagógusok tízezrei számára tette hozzáférhetővé az élenjáró szovjet pedagógia eredményeit. Mindkét sorozatnak hibája azonban az, hogy kevés az olyan mű, amelynek szerzője magyar pedagógus, maigyar szakember. Az elkövetkezendő időkben jelentős előrelépést kell tennie a minisztériumnak a pedagógiai elmélet és (gyakorlat magyar tapasztalatainak feldolgozása terén. T. Országgyűlés! Mint népi demokráciánk minden győzelmét, a közoktatásban elért sikereinket is rágalomhadjáraittal igyekeznek bemocskolni ellenségeink a háborús uszítók táborában,. Fáj nekik, akik magukat az úgynevezett müveit nyugat bajnokaiként igyekeznek kijátszani, hogy minden magyar dolgozót műveltté akarunk fenni, és hogy ezt meg is tesszük. Fáj nekik, hogy ma iskoláinkban túlnyomórészt munkás és paraszt fiatalok vannak, fáj nekik, hogy egyre eredményesebben használjuk fel a Szovjetunió gazdag pedagógiai tapasztalatait, s hogy ezek birtokában közoktatásunkban is mind erőteljesebben és erőteljesebben számoljuk