Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
873 Az országgyűlés 46. ülése 195 L évi december hó 20-án, ; csütörtökön. 874 mus alapjának lerakása során az előttünk álló döntő feladat az ötéves terv maradéktalan végrehajtása, s ennek egyik fontos előfeltétele a beké biztosítása. Ennek érdekében mondja ki a 11. Fartkongresszus határozata: »Az államgépezet munkájának további javítására következetesen folytatni kell a közigazgatás, valamennyi állami szerv demokratizálását, a bürokratizmus elleni harcot, a tömegek bírálatának és ellenőrzésének fejlesztését.« Továbbá: »Tudatosítani kell egész dolgozó népünkben, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a termelőmunkában való helytállástól, az állampolgári kötelességek teljesítésétől, a népi demokratikus fegyelemtől.« : E célok- elérése érdekében fontos feladatai vannak igazságszolgáltatásunknak is. Következetes és határozott harcot kell iolytatnia a gazdasági fejlő désünket megkárosító cselekmények elkövetése, az ellenség, a kártevők, a szabotálok, a béke ellenségei, dolgozó népünk ellenségei ellen. Osztályharcosabbá kell tennünk egész igazságszolgáltatásunkat. Annak segítenie kell az állampolgári fegyelem megszilárdítását, érvényt kell szereznie a törvényeknek és rendeleteknek. E feladatok teljesítése érdekében természetesen szükséges,, hogy maga igazságügyi apparátusunk is megfelelően fejlődjék, mindinkább megközelítse a szocialista igazságszolgáltatási apparátust. Az igazságügyi apparátus átszervezése, demokratizálása terén ebben az évben értünk el már bizonyos eredményeket. Január í-én lépett életbe az .1950. évi IV. törvény, amelynek értelmében meg.szűntek a felsőbíróságok, jelentős mértékben megnőtt a járásbíróságok feladatköre. Az új igazságügyi szervek a tanácsrendszer szervezetéhez alkalmazkodnak. így az igazságügyi szervek közelebb kerültek az élethez, a tanácshoz, magához dolgozó népünkhöz. A büntetőperrendtartásról alkotott törvény egységesen rendezte a népi ülnökök bevonását a büntetőeljárásba. Ennek egyik legfontosabb jelentősége,, hogy bíráskodásunkba bevonták állampolgáraink széles rétegét, a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság választott tagjait. Így ezen a téren is igyekezett igazságügyi szervezetünk megvalósítani azt, hogy a dolgozók minél nagyobb tömegét vonja be az államvezetés munkájába. A népi ülnökök bevonása a büntető igazságszolgáltatásba azonban azt is jelentig hogy hasznosítani, tudják a bíróságok azokat a széleskörű tapasztalatokat, ismereteket, amelyeket a népi ülnökök munkaterületükről-hoznak magukkal. . De a népi ülnökök egyúttal ellenőrző tevékenységet is fejtenek ki igazságügyi szerveink munkája felett. Kívánatos volna, hogy ezen az úton továbbhaladva a népi ülnökök rendszerét a polgári eljárásban is kiépítsük. Az igazságügyi apparátus demokratizálásához hozzátartozik az apparátusban dolgozók szakmai tudásának fejlesztése, továbbá új káderek bevonása. A szakmai színvonal emelése céljából az. igazságügyminisztérium tanfolyamokat rendezett és rendez a vezető' káderek, a bírák, államügyészek és fogalmazók részére. A bírói és államügyészi akadémia most fejezte be II. évfolyamát. Az akadémia a végzett egyetemi hallgatókkal együtt biztosítja azt,; hogy új szakképzett munkás és paraszt káderek kerüljenek az igazságügyi apparátusba. A marxizmus-leninizmus tudományával felvértezett, jó szakmai színvonalú szakbírák a népi ülnökökkel együtt jelentik a biztosítékát annak, hogy a bírósági ítéleteket, határozatokat osztályharcos szellem hassa. át. Igazságszolgáltatásunknak a dolgozó nép, a szocializmus építésének érdekében harcosnak kell lennie. Így lehet megvédeni jogrendünket, azt a jogrendet, amely merőben különbözik az elnyomó kizsákmányoló osztály jogrendjétől. A mi jogrendünk védelme jelenti a kapitalizmusból a szocializmusba menő rend védelmét, tehát a nép kivívott jogainak biztosítását és továbbfejlesztését; harcot jelent az ember kizsákmányolásának minden formája ellen. Ez a jogvédelem jelenti az építő, a békés munka zavartalanságának biztosítását, a boldog szocialista jövő építését. A demokratizálással kapcsolatban fel keli hívni a figyelmet a jogászi gondolkodásra, a jogászi nyelvnek átalakítására. A jogalkotásainkban és egész igazságszolgáltatásunkban még mindig használatos jogi nyelv maradványa a dolgozók előtt érthetetlen jogi tolvajnyelv. Abban csak a beavatottak, az úgynevezett szakértők tudtak — ha ugyan tudtak — eligazodni. Ez a tolvajnyelv a régi földesúri tőkés rend úgynevezett »igazságszolgáltatásának« volt a nyelve, annak a rendnek osztályérdekeit képviselte. Jogászi nyelvünknek, jogalkotásaink nyelvének érthetőnek, világosnak kell lennie, olyannak, hogy azt a nép is magáénak érezze. Ennek megfelelően jogszabályalkotásainknak is összefüggőeknek, világosaknak, közérthetőknek kell lenniök. Itt csak dicsérettel emlékezhetünk meg új büntetőperrendtartásunk áttekinthető, világos szerkezetéről és mindenki számára érthető nyelvéről. Az igazságügyi szervek demokratizálását és az igazságügyi dolgozók politikai, szakmai nevelését már azok a feladatok is indokolják és megkövetelik, amelyeket az Alkotmány 41. §-a tűz bíráskodásunk elé. Ezek: az osztályellenséggel szembeni szívós harc, a dolgozók jogainak biztosítása és a dolgozók nevelése a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartásával. A jogszabályok alkalmazása területén bíróságaink kezdik levetni a liberalizmust. Ha az 1951. évi igazságszolgáltatás munkáját vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy bíróságaink keményen sújtottak le a közellátási bűncselekmények elkövetőire, a begyűjtési kötelezettséget elmulasztókra, a dolgozó nép ellenségeire. Példás és a dolgozó nép egyöntetű helyeslésével találkozó ítéletével sújtott le igazságszolgáltatásunk Grőszre és összeesküvő társaira. Ezen az úton azonban tovább kell haladnia igazságszolgáltatásunknak. Le kell vetkőznie minden liberalizmust, keményen és kérlelhetetlenül kell eljárnia ellenségeinkkel szemben. Igazságügyi jogalkotásunk terén kiemelkedik a már említett büntetőperrendtartásról szóló törvény. Az új büntetőtörvény általános része ebben az évben lépett hatályba, és így büntetőjogunk túlnyomó része már megfelel az Alkotmányunk követelte alapelveknek. Az éberség fokozása és az ellenség elleni harc területén egyik fontos jogalkotásunk az 1951. évi 2-1. törvényerejű rendelet, amely az államtitok és a hivatali titok büntetőjogi védelmét szabályozza.