Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

733 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó 18-án

f kedden. 734 A magyar külügyminisztérium által a nemzet- i közi fórumokon képviselt békepolitikánk dőre és könnyelmű volna, ha nem számolna a külső ellenséggel és ennek mindenre kész cinizmusával. Korea példájából, Görögország példájából, Egyiptom példájából le kell vonnunk a rideg következtetéseket. Az amerikai imperializmus erőszakpolitikája egy pillanatig sem nyugszik. Korea erre figyelmeztet bennünket. Agressziós, provokációs cselekedetei más és más formában mutatkoznak meg, célja azonban mindig ugyanaz: az amerikai monopolkapitalizmus világuralmának megszerzése. Koreában ezt az ENSZ kalózlobogója alatt folytatja, és folytatja ott a világtörténelem legbarbárabb háborúját. Vietnámban repülőgépekkel, fegyverekkel, hadianyaggal támogatja a francia kolonializmust, Közel- és Közép-Keleten, DélAmerikában a dollárimperializmus úgynevezett big stick politikáját, bunkósbot-politikáját folytatja. Nyugaton és most már Görögországban, Törökországban is az agresszív Atlanti Paktum trójai falovával csempészi be magát és megszálló csapatait. Baldwin, a brit imperializmusnak ez a tipikus képviselője mondotta valamikor ezeket a híressé vált szavakat: Nagy-Britannia határai a Rajnánál vannak. Az amerikai imperializmus már nem éri be a rajnai határokkal, ö már dunai, Visztulái, sőt volgai határokról álmodozik. De egyáltalán az amerikai imperializmus számára már nem is léteznek határok. És ezt ők nyíltan be is vallják. Az amerikai imperializmus egy idő óta ideológiailag is szeretné alátámasztani világuralmi törekvéseit. Két ilyen hirhedt ideológusa van az amerikai imperializmusnak. Az egyik Henry Luce, a Titot dicsőítő amerikai folyóiratok cézárja, aki a XX.* századot elnevezte »America • Century«nak, amerikai évszázadnak, amelyben megvalósítják az amerikai világuralmat. A másik ilyen ideológusa James Burnham, aki az amerikai világuralom megteremtésének szükségességét hirdeti cinikus nyíltsággal, ö az, aki nyiltan bevallja, hogy az amerikai világuralmi törekvések különböző megjelenési formákban kell, hogy jelentkezzenek. Koreában nyilt erőszakkal, a Tito által leigázott Jugoszláviában háborús provokációk formájában, Ausztriában a különböző katonai intézkedésekben és Hitler őrült stratégiai elgondolásának, az alpesi erődítményeknek felelevenítésében. Burnham a világuralmi törekvések változatos megnyilatkozásairól ezeket írja könyvében: »Kétségtelen, hogy egy világbirodalom megteremtésének kísérlete nem történhet meg olymódon, hogy nyiltan kikiabáljuk, hogy világbirodalmat akarunk létrehozni. Éppen ezért különböző elfogadható frázisokat kell hangoztatni, például ilyeneket: Világszövetség, Világköztársaság, Világ Egyesült Államai, Világ Kormánya, vagy pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete jelszavát.« Burnham tételét az USA Koreában azóta az ENSZ jelszava alapján valósítja meg, Tito Jugoszláviájában az áruló Tito-banda megvásárlása által, Ausztriában a klerikális reakció és a jobboldali szociáldemokrácia kormányon tartásával, nyugaton az Atlanti Paktum formájában. Ezekben az imperialista világuralmi törekvésekben, t. Ház, a Wall Street monopolkapitalistái természetesen kinyújtják polipkarjaikat a mi hazánk felé is. Nem tudják elviselni azt, hogy Mai gyarország nincs marshallizálva, nem tudják elviselni azt, hogy a velük cimboráló belső ellenségeinket államvédelmi hatóságaink élénk ébersége sorban leleplezte. Nem tudják elviselni azt sem, hogy Amerika Hangja nem rendelkezik Magyarországon semmiféle hitellel és hazugságait a nép a saját élményei, a saját tapasztalatai alapján azonnal megcáfolja. Tehát Magyarországon az imperialisták a belső játszmát végleg elvesztették, annak ellenére, hogy eszeveszett dühükben százmillió dollárokat szavaznak meg a' Szovjetunió és a népi demokráciák elleni diverziós tevékenységek pénzelésére, hogy a fasiszta háborús bűnösökből, gyilkosokból Ausztriában és Nyugat-Németországban, Jugoszláviában bandákat szervezzenek. De éppen azért, mert nálunk ezt a belső játszmát elvesztették, még nagyobb erővel igyekeznek kiépíteni Magyarország elleni külső ellenséges frontjukat. Es erre készséges eszközöket kaptak Tito klikkjében, az osztrák klerikális reakcióban és a jobboldali szociáldemokráciában. Tito árulása förtelmes akkor, amidőn a szocializmust építő népi ' demokráciák elleni arzenál szerepére vállalkozott. És ugyancsak a nyugati imperialista hatalmak szolgálatába állt az osztrák kormány, Fiegl kancellár, Gruber külügyminiszter, Helmer, a szociáldemokrata belügyminiszter, különösen pedig a magyarfaló pángermánizmusnak új véresszájú prófétája, a fasiszta osztrák belügyi államtitkár, Graf. Hogy Graf úr mennyire hű maradt Hitler szelleméhez, leginkább bizonyítja, hogy legutóbb Rómában, De Gasperivel megtárgyalta Hitler és Mussolini úgynevezett világpolitikai koncepciójának, az antikomintern paktumnak feltámasztási tervét. Nem kell ahhoz prófétának lenni természetesen, hogy megjövendöljük, hogy Graf úr és De Gasperi urak kezdeményezése is éppen olyan sorsra fog jutni, mint Hitleré és Mussolinié. Ezek nemcsak a magyar népet árulják el akkor, amidőn Jugoszlávia és Ausztria nyugati övezeteit átengedték az amerikai világuralmi törekvések Magyarország és a népi demokráciák ellen való felvonulási terepének. Ezzel elárulták az egész emberiséget, az emberiség legnemesebb eszméjét, a békegondolatot. Titoról tudjuk, ma már nemcsak a Rajk-perből, Kocsi Dodze, Trajcso Kosztov pereiből, de imperialista forrásokból is, hogy régi trockista áruló. A háború alatt, közvetlenül a háború után még leplezte árulását és csak titkos kapcsolatokat tartott fenn az amerikai kémszolgálattal, az angol Intelligence Service-szel, a francia Deusième Bureau-val. Ma már nyiltan folytatja aljas árulását, nyiltan fogadja el az amerikai imperialisták jugoszláviai bizalmi emberének, Allen George belgrádi amerikai nagykövetnek parancsait. Egymásnak adják át a kilincset Tito pökhendi fényűzéssel berendezett kastélyaiban, villáiban az amerikai, a^brit politikusok, diplomaták, katonatisztek. Elég, ha hivatkozom arra, hogy Collins* az amerikai szárazföldi hadseregek főnöke, mint »legfőbb szemlélő« nézte végig az ősszel a Tito-hadsereg hadgyakorlatait, hogy nyáron felkereste Titot Truman külön megbízottja, Moody szenátor, valamint Harriman, az amerikai monopoltőke ide-oda utazgató főügynöke. Persze az amerikai és a többi nyugati kapitalisták értik a módját annak is, hogy a Tito-bandát mecsak a mépi demokráciák ORSZÁGGYŰLÉSI ÄRTESITO. 57