Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

725 Az országgyűlés 44. ülése 1951. tása a békeharc egyik súlyponti kérdéseként jelentkezett«. A varsái II. Béke Világkongresszus határozataiban szerepelt először kiemelt fontossággal a népek kulturális kapcsolatainak jelentősége a békeharc szempontjából. A Béke Világtanács legutóbbi bécsi ülésén nyomatékosan megismételte a felhívást a nemzetközi kulturális kapcsolatok elmélyítésére. »A béke híveinek II. Világkongresszusa — hangzik a Világtanács bécsi ülésének határozata ~? az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett felhívásnak 9. pontjában rámutatott, hogy a kulturális kapcsolatok elmélyítése a népek között kedvező feltételeket teremt a népek kölcsönös megértésére.« A Béke Világtanács állandóan figyelemmel kíséri azokat az őszinte erőfeszítéseket, amelyeket ezen a téren kifejtenek. A Béke Világtanács maga is több olyan kezdeményezést tett, amely máris pozitív eredménnyel járt, A Béke Világtanács mellett nemzetközi bizottság alakult a kulturális kapcsolatok elmélyítésére.« »A kulturális kapcsolatokat annak érdekében, hogy valóban gyümölcsözőek legyenek és a kultúra, valamint a béke javát szolgálják, a kölcsönösség alapján kell megvalósítani« — mondja tovább a Világtanács bécsi határozata. Konkrét javaslatokat is tesz a Világtanács határozata és megelégedéssel állapítja meg, hogy az orvosok, tudósok, írók, művészek, építészek, pedagógusok, filmművészek körében már eddig is fontos nemzetközi találkozókra került sor, s úgy véli, hogy e találkozókat mindenkinek elő kell segítenie, aki ^ az országok közti közeledést kívánja. A kulturális csere területén a Béke Világtanács elhatározta, hogy 4952-ben egyes fővárosokban nemzetközi népművészeti kiállítást, továbbá újjáépítési dokumentációs és gyermekrajz-kiállítást rendez. Végül pedig felszólítja az országos békebizottságokat, segítsék elő bibliográfiai, irodalmi és tudományos kiadványok cseréjét. Vizsgáljuk meg, hogyan hajtjuk végre mi ezeket a határozatokat, hogyan végezzük el a feladatokat, amelyeket e határozatok számunkra is előírnak. Legelső és legfontosabb a Szovjetunióval való kulturális kapcsolat, amely felmérhetetlen ösztönző, erősítő hatással van kulturális életünk min/len ágának fejlődésére, gazdagodására, nemzeSThagyományainak alapján való megújulására, kuttúrforradalmunk új és új eredményeinek eléresere A kultúríorradalom nem öncél. Mint Révai József a II. Pártkongresszuson elhangzott beszédében mondotta — »feladatai nem öncélú feladatok, hanem alá vannak rendelve gazdasági és politikai főfei adatainknak és kölcsönhatásban vannak velük.« A kultúrforradalom eredményei, kultúrforradaimunk újabb és újabb fázisai segítik aazdasági, ipari és mezőgazdasági ötéves tervünk végrehajtását, a kitűzött feladatok elérését, túlteljesítését, társadalmi átalakulásunkat,^ végeredményben a békefront reánk eső szakaszát erősítik. Csak a Szovjetunió eredményei jutottak el odáig, hogy a kultúrforradalom minden területe, a tömegnevelés, az általános műveltség terjesztése, a tudomány, a művészet, a szakképzés egységesen évi december hó í8-án, kedden. T26 érte el a legnagyobb, a teljes eredményt, az új szocialista ember kialakítását. De a nagy Sztálin éppen hozzánk, magyarokhoz intézett beszédében mondotta azt, hogy »Minden nemzetnek, nagynak és kicsinek van. valami egyéni- sajátossága, mindegyik hozzájárul a maga obulusaival az emberiség közös kincstárának a gyarapításához. Van mindegyikben valami, ami nincsen meg sem az oroszban, sem az ukránban, sem más népben.« Ezeknek a kincseknek a kölcsönös megismerését szolgálják kulturális kapcsolataink. Ebben az esztendőben teljessé vált az az egyezményhálózat, amely a népi demokráciákkal való kulturális kapcsolatainkat szabályozza, rend•szeressé és tervszerűvé teszi. A jövő költségvetési évben 1952. január 1-től kezdve kulturális egyezmény alapján folyik már a kölcsönös megismerés munkája hét népi demokráciával. Ezek közül Kínával, Csehszlovákiával és Albániával ebben az esztendőben kötöttük meg a kultúregyezményt, a Német Demokratikus Köztársasággal 1950-ben, míg három másik országgal — Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával — már évek óta gazdag eredménnyel működő kultúregyezményünk van. Rendkívüli élmény volt számomra, hogy két egyezmény megkötésénél, Kínában és Albániában ott lehettem, több mint tízezer kilométeres csodálatos, tapasztalatokban gazdag utazást téve a béke hatalmas birodalmában, végig a Szovjetunión és a népi demokráciákon. 1952-ben tehát a teljes nemzetközi tervszerűség alapján még gazdagabbak lesznek kulturális kapcsolataink, mint a most folyó esztendőkben voltak, amelyről pedig számos rendkívül nagyjelentőségű művészi, irodalmi, tudományos i eseményt jegyezhetünk fel. Minden területen a Szovjetunió kulturális eredményei az irányító példák előttünk, és ebben az esztendőben.nem volt olyan hónap, de talán nem volt olyan hét sem, amikor a Szovjetunió j segítő tanácsadása, tapasztalatátadása, szeretettel ! nyújtott gondoskodása meg ne nyilvánult volna j felénk. Szovjet művészi együttesek, írók, tudósok, művészek voltak vendégeink. Kulturális tanulmányi küldöttségeink egymást érték a SzovjetunióI ban. Volt olyan hónap, amikor 5—6 nagy delegáI ciónk volt kint egyszerre és jött haza páratlanul i gazdag tapasztalatokkal, tanulmányi anyaggal, | amelyeknek hasznosítását, alkalmazását itthon ; azonnal megkezdték. Január első hetében volt a szovjet-magyar ' irodalom baráti estje Moszkvában, magyar írók I küldöttsége volt ekkor a Szovjetunióban. B'uda! pesten szovjet filmhét v

volt ebben a hónapban, és . a szovjet hadsereg egyik nagyszerű művészj együttese lépett fel Budapesten. Februárban szov; jet tudósok tartottak előadást, és az Operaházban | megkezdte munkáját egy kiváló szovjet rendező í és egy balettmester. Márciusban és áprilisban '• volt a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja, gyö\ nyörü kiállításokkal és a Mojszejev-együttes felejthetetlen előadásaival. Moszkvában ugyanekkor magyar filmbemu! tatok folytak, magyar előadóművészek és képzőj művészeik küldöttsége járt kint és honvéd