Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

719 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó 18-án, kedden. 720 rombolások Szuezben és Izmailiában — angol! értelmezés szerint ezek a béke és biztonság ismertetőjelei? Esetleg forduljunk Szíria bebörtönzött politikusaihoz, hogy magyarázzák meg, mit jelent a biztonság angol, illetve amerikai fogalma? Törökországban munkanélküli orvosok gyümölcsárulással tengetik életüket, miközben a lakosság óriási tömegei közt népbetegségek dúlnak. Hogy a nép elnyomása és kizsákmányolása milyen összefüggésben van a háborúval, azt mutatja, hogy míg a török kormány azzal dicsekázik, hogy az Egyesült Államok után a legtöbbel költ fegyverkezésre, addig táborokat kénytelenek felállítani az országot ellepő koldusok részére. De nem jobb a kép akkor sem, ha a sokat dicsért amerikai életformát az amerikai élet tényei alapján vizsgáljuk. Az amerikai politikusok hangzatos szólamokat , dörögnek az emberi jogokról. Az emberi jogokat, biztosítja a sok lincselés, Dubois pere, a besúgók hada, vagy talán az a levél, amelyet Vas megye békebizottsága kapott a közelmúltban George Gábortól? A mi vasmegyei 'békebizottságunk gyermekrajz-kiállításra készül és sok ország békebizottságának írt, hogy küldjenek ehhez anyagot. George Gábor azt írja, hogy nehezen tud ennek a kérésnek eleget tenni, mert az Egyesült Államokban a kormány felfogása a békéről nem egyezik a világ többségének felfogásával. »Azokat a tanárokat, akik a nagyhatalmak közötti békés megegyezésről beszélnek, elbocsátják, sőt börtönbe is juttatják. Az amerikai gyermekek nem rajzolhatnak nyíltan béketárgyú dolgokat. Nálunk nyíltan dicsőíteni kell a háborút, és aki ezt nem teszi, azt ellenségnek tekintik« Az amerikai kontinens országaiból száz tekintélyes közéleti, politikai és egyházi személyiség, kulturális tényező és művész, szakszervezeti funkcionárius — az amerikai szárazföld valamennyi országának képviselői — közös felhívással fordultak országuk minden jószándékú çmberéhez. A felhívás a következőket mondja: • »A gazdasági és katonai kötelezettségek országaink függetlenségét fenyegetik. Iskolák és kórházak helyett kaszárnyákat építenek. A kenyeret és könyvet kiragadják az ifjúsági kezéből, hogy puskával és géppisztollyal cseréljék fel. Fokozott támadás folyik a nép jogai és a személyes szabadságjogok ellen. Emiatt a félelem és bizonytalanság légköre alakult ki.« James Davies, az Armour hústársaság munkása ezt írja: »Az elmúlt évben csak nyolc hónapot dolgoztam. Gyermekeim közül kettő még nem evett életében vajat. Három gyermekem olyan ritkán evett húst, hogy a szó szoros értelmében nem is tudják, mit jelent ez a szó: hús.« E. Sajmon leveléből: »Éjjel írom' ezeket a sorokat. Ma egy embercsoport gyűlt itt össze, hogy közösen induljanak el élelmi szerhulladékokat és ételmaradékokat keresni. Láttam, amint ezek a boldogtalanok a szállodákból kidobott hulladékban kotorásztak.« Ezek mellett a tények mellett a békéről, emberi jogokról, biztonságról, az amerikai életforma adta jólétről szóló fecsegések nagyon furcsán hatnak. Es míg Truman igen sűrűn cseveg, szónokol, mond szózatot a békéről, addig az amerikai kormány üldözi azokat az egyszerű embereket, akik a békéről mernek beszélni. Üldözi azért, mert ha az egyszerű emberek beszélnek a békéről, ők békét is értenek alatta: igazat mondanak. És ezt nem bírja el a békéről szónokló amerikai elnök. Ezért kelt szárnyra a jelszó: »Ha valaki benyit hozzád és békéről beszél, add át a legközelebbi rendőrnek.« Gondolkodtak-e már azon a nyugati világ rabtartói, hogy mennyi börtönre és rendőrre volna szükségük, ha mindazokat, akik a békét óhajtják és erről beszélnek, börtönbe akarnák csukni? Gondolkodtak-e azon: kiknek és mit akarnak megtiltani? Győzik-e az amerikai imperialista urak az anyák milliói, a fiatalok, a művészek, az élni, alkotni akaró emberek legerősebb vágyainak elfojtását • rendőrrel és börtönnel? Ne fáradjanak! Nem fogják győzni! A történelem a világ egyik félért átlépett a nalál és pusztulás korszakából, az emberi szenvedés korszakából az élet és öröm korszakába. A Szovjetunióban a győztes szocializmus felderítette az emberek arcát. Most az emberiség békéjének dicső harcosai, a kommunizmust építő szovjet emberek, a föld egy darabjának arcát változtatják meg. Kína felszabadult. És ez azt jelenti, hogy 400 millió embert már nem sújt az éhség korbácsa, megnyílt előttük a jólét útja, a nagy kínai nép alkotóereje hatalimag erővel bontakozik ki! A mi Sztálinvárosunk, a lengyelországi Nova Huta, a csehszlovákiai Gottwaldkov, a bulgáriai Dimitrovgrád, a romániai vízierőművek az élet, a béke hirdetői. A békének ezek az üzenetei, a felszabadult népek boldogságának hírei minden dollárfüggönyön át eljutnak az imperialista elnyomás alatt nyögő népekhez. Ilyen üzenet, a népek testvériségének üzenete, az a sok vagon élelem is, amelyet a Szovjetunió és a népi derffokráciák dolgozói az árvízsujtotta olasz dolgozóknak küldtek. A Béke Világtanácsa a népek szabad találkozásának igazi fóruma. Elsőrendű hivatásának tekinti az imperialisták háborús terveinek leleplezését. A Béke Világtanácsámak mind' berlini, mind bécsi határozatai jelentősen befolyásolják a nemzetközi helyzet alakulását és utat mutatnak az emberiség legfőbb problémájának megoldására. A Világtanács felhívásait az, atomfegyver betiltására, a fegyverkezés csökkentésére, a koreai háború befejezésére, a gyarmati kizsákmányolás megszüntetésére és a népek közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok kimélyítésére — egyhangú lelkesedéssel fogadták a dolgozók. A bécsi határozatok közül kiemelkedő jelentőségű a népek közötti kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó. Sztálin elvtárs februári nyilatkozatának szellemében azt mondja ez a határozat, hogy minél több dolgozó ismeri meg más népek gondolatait és vágyait és ismer bennük a sajátjaira, annál erős ebb a béke tábora. Annál kisebb a lehetőség arra, hogy az imperialisták hazugságaikkal megtévesszék a népeket és új háborúba sodorják őket. J Ezért törnek az imperialisták minden ere-