Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-27

35 Az országgyűlés 27. ülése 1950. évi május hó 10-én, szerdán. 36 kerültünk? Annak, hogy öt évvel ezelőtt a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege meghozta nekünk a felszabadulást nemcsak az idegen, de a belső elnyomatás alól is. (Lelkes taps.) Annak köszönhetjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és irányításával élni tudtunk ezzel a szabadsággal és megindultunk azon az úton, amely tétovázás nélkül és sikerrel vezet a szocializmus megvalósításához. A sikert pedig biztosította és ezután is biztosítja, hogy mellettünk áll a hatalmas baráti Szovjetunió erejével és példamutatásával, hogy támogat bennünket a népek nagy tanítómestere és a magyar nép igaz barátja, Sztálin (Hosszantartó viharos taps.) és hogy a szocializmus felé vezető utunkban Lenin és Sztálin hűséges és kiváló tanítványa vezet bennünket: Rákosi Mátyás. (Szűnni nem akaró viharos taps.) A törvényjavaslatot pártom és a magam nevében örömmel elfogadom. (Elénk taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nánási László képviselő úr. NANASI LÁSZLÓ: T. Országgyűlés! A felszabadulás után a politikai és gazdasági hatalom a dolgozó nép kezébe került. Ez természetesen államapparátusunkban, közigazgatásunkban is nagy változásokat hozott létre. A régi közigazgatási keretek egy része megszűnt, a megmaradtak új tartalommal lettek megtöltve, s ezenkívül a demokratikus államigazgatás új szerveket is hozott létre. De mégsem mondhatjuk el, hogy közigazgatásunk eléggé pontosan tudta követni a politikai és gazdasági fejlődést. Államapparátusunkba, közigazgatásunk minden területére tömegesen kerültek be ugyan a munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiból a dolgozók, de a dolgozók széles tömegeinek közvetlen támogatását és ellenőrzését eddig még nem tudtuk tökéletesen megvalósítani. Népköztársaságunk alaptörvénye, az Alkotmány nemcsak lehetővé teszi, hanem kötelezi is kormányunkat arra, hogy a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában biztosítsa. A most tárgyalás alá vett törvényjavaslat ezt a célt szolgálja. Ennek a nagyjelentőségű törvényjavaslatnak törvénnyé válása azt jelenti, hogy az ország még jobban a népé, a dolgozóké lesz és a tanácsok útján a dolgozók legszélesebb tömegei vesznek részt az államhatalom gyakorlásában. A törvényjavaslat 2. §-a kimondja, hogy a helyi tanácsok közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában, vagyis a mi államigazgatásunkban is érvényre jut az a legteljesebb és legtökéletesbb demokrácia, amelynek alapján a nagy Szovjetunió közigazgatása is felépült. A Szovjetunió bölcs vezére, a dolgozó emberiség nagy barátja, Sztálin ezt mondotta: »Helyesen vezetni, ez azt jelenti: Először is meg kell találnunk a kérdések helyes megoldását. De a helyes megoldást nem lehet megtalálni, ha figyelmen kívül hagyjuk a tömegek tapasztalatát, akik saját bőrükön érzik vezetésünk eredményét. Másodszor: meg kell szervezni a határozatok helyes végrehajtását, amit szintén nem lehet megcsinálni a tömegek egyenes segítsége nélkül. Harmadszor: meg kell szervezni a határozatok végrehajtásának ellenőrzését, amit szintén nem lehet a tömegek segítsége nélkül helyesen elvégezni.« A kormány a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot úgy készítette el, hogy — mint a törvényjavaslat miniszteri indokolása is megállapítja — a helyi tanácsok az államhatalom helyi szervei, de egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei is lesznek. T. Országgyűlés! A magyar dolgozók tömegei, de azt hiszem, ugyanígy más ország dolgozói is, mindig bizonyos undorral gondoltak és gondolnak a hivatalok aktatologató munkájára, a bürokráciára. A tanácsrendszer bevezetése, a helyi tanácsok aktiv részvétele az államigazgatás munkájában a bürokráciát is nagymértékben ki fogja küszöbölni. A tanácsok rendszere hatalmas ütés lesz ennek a sokfejű szörnyetegnek a fejére. A helyi tanácsok a hozzájuk kerülő ügyekből bizonyára nemcsak aktákat tudnak majd készíteni, hanem el is tudják azokat intézni, mégpedig úgy, ahogyan azt a dolgozó nép és szocializmust építő országunk érdeke mégkívánja. A tanácsrendszer felállításával a helyi ügyek intézésének nálunk eddig ismeretlen formája valósul meg. Ez hatalmas fejlődést jelent népi közigazgatásunk felé. Az elmúlt rendszerben az államigazgatásban a dolgozó nép nem vehetett részt. Ez a törvényjavaslat hozzájuttatja a dolgozókat ahhoz, hogy a tanácsok útján közvetlenül bekapcsolódjanak az állami élet irányításába. A tanácsokat — mint a törvényjavaslat kimondja — egy éven belül meg kell választani és a tanácsok tagjai működésükről állandóan kötelesek beszámolni választóiknak. A választók a tanácsok tagjait vissza is hívhatják. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését csak helyeselni lehet, mert ez módot ad a választóknak arra, hogy azokat a tanácstagokat, akik nem tartják állandóan szemük előtt a dolgozó nép és a közösség érdekeit, bármikor eltávolíthatják a tanácstagok soraiból. Ugyancsak helyes a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a helyi tanácsok a szükséghez képest tartanak ülést és az ügyek állandó vitelére végrehajtó-bizottságot választanak tagjaik közül. A helyi tanácsokra a törvényjavaslat igen fontos feladatok elvégzését bizza. A tanácsok fogják végezni a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységek vezetését, a.törvények és felsőbb rendeletek végrehajtását és az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szervek irányítását és ellenőrzését. Segítik az államrend és a közvagyon védelmét, oltalmazzák a dolgozók jogait, megtárgyalják a helyi gazdasági jervet és költségvetést, azután elfogadják és ellenőrzik annak végrehajtását. Ugyancsak ellenőrzik és irányítják a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját, támogatják a dolgozók szövetkezeteit. Egyszóval: alkotmányos keretek között államhatalmi tevékenységet gyakorolnak úgy, hogy munkájuk végzésénél közvetlenül a helyi lakosságra támaszkodnak és biztosítják a legszélesebb tömegek részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését. Ez a törvényjavaslat közelebb viszi közigazgatásunkat a dolgozó néphez, a termelő munka-