Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-10

1&1 Az országgyűlés 10. ülése 1949. évi amelyet 1874-ben »legfelsőbb királyi elhatáro­zás« álllapított meg. Teíhát mindössze ez, a néhány évtized a régi címer hiteles történelmi múltja, egyébként kialakulása esak úgyneve­zett heraldikai fejlődés eredménye. Most tör­ténik meg először, hogy a. törvényhozás 1848­íban világosan leszögezett jogával élve* meg­állapítja országunk címerét. Mit fejezett ki a régi címerl Homályos 'szimbólumok sűrűsödtek benne, minden száné és formája titokzatos nyelven fejezett ki vala­mit, ami a régi lovagi pajzsokra festett »nemesi jelbeszéd«-ből alakult- Mindem színe is szimbólumokat hordozott; erényt, vérmér­sékletet, planétákat, égi jegyeket, drágaköve­ket, a hét egyes napjait, eleimeket és érceket jelentettek e címerek színei. így ezen a címer­nyelven a veres szín a szenvedélyes vérmér­sékletet, a Szatumusz-planétát, a Ko«, Orosz­lán és« Nyilas égijegyet, drágakőben a rubint, a hét napjaiból a szombatot, az elemek közül a tüzet és az ércek közül a rezet jelenti- Kell-e mondanoim. hogy számunkra egészen mást je­lent a vörös szín? Szerepe! 1 a címerben a címertan szaknyelve szerint négy fehér vagy ezüst és négy vörös »pólya« is. amelyeket más szakkifejezéssel Árpáchsávoknak neveztek. Ezeket az Árpád-sávokat néhány esztendővel ezelőtt egy tragikus novemberben a iSzálasi­banditák kariján láttuk és semmi okunk sincs rá, hogy valaha is Örömmell gondoljunk erre vissza. A régi címernek semmi kapcsolata nincs a valósággal, új címerünk pedig íme, csupa, valóság- Kék színe az ég kékje, keretező aranydó búzakoszorúi országunk boldog bősé­gét jelentik. A magyar paraszt munkájának gyümölcsét ábrázoló kalász mellett a kalapács a magyar munkás eszköze, piros, fehér és zöld nemzeti színeink fogják össze és fölötte ragyog az ötágú vörös csillag) a szocializmust építő társadalmunk világító és irányító csil­laga. Valóság ez a címer, minden részletében valóság; nem csoda, hogy a néhány nap alatt, amióta ismerjük, már úgy megszerették és annyira magukénak érzik népünk dolgozó tömegei. Művészek tervezték ezt á címert, a magyar nép, a magyar népi köztársaság tiszta szép címerét; művészek» akikről — mint mondot­tam — külön gondoskodik, akiknek támoga­tásait külön biztosítja az alkotmány. Szeret­ném innen kenni a magyar művészeket, a magyar írókat és költőket, ünnepeljék ezt az új alkotmányt, ünnepeljék a magyar tör­ténelemnek ezt .a nagy fordulóját, ezt a nagy örömét művészetükkel, írásukkal^ költészetük­kel, a felszabadult nép kultúrájának örömé­vel és szépségével. Ez a nap, amelyen, országgyűlésünk ezt az alkotmányt törvénybe iktatja, nevezetes ünnepi dátumként fog belekerülni a magyar történelembe. Ez a nap emlékezetünkbe idézi azt a napot, amelyen 1936 november 25-én a Szovjetunió alkotmányát tárgyalta az össz­isizövetségi Kongresszus, ahol Sztálin elmionldotta yiflághírű történelmi előadói jelentését az ezután róla elnevezett alkotmányról. Az a nap előt­tünk ragyogó példája ennek a napnak, feléje irányítjuk fejlődésünk további útját- Mi még nem mondhatjuk ki azt a hatalmas világtör­ténelmi mondatot: »Véget vetettünk annak* hogy az ember az embert kizsákmányolja-« A mi alkotmányunk esajk annyit mondhat még, hogy »a magyar népköztársaság állama augusztus hó 17-én, szerdán. 192 harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen és megvalósítani igyekszik a szocializmus eWét: mindenki képessége sze­rint, mindenkinek munkája szerint«. Hogy fejlődésünk gyorsabb, útja kony nyebb, hogy nem háborúk és polgárháborúk so­rán át, nem nehéz, szomoríú (áldozatok árán ju­tunk el fejlődésünk újaíbb és újabb lépcsőfokáV boz, lazt a 'Szovje'túniómaik köszönhetjük, a Szovjetunió dicsőiséges hadsíeiregéníek, amely felszabadított, és a Sz°vj©túniió példájának, laimely mutatja az utat és amely saját áldoza­taival megváltotta a mieiinket is. Ezért békés és nyugodt a mi fejlődésünk, ezért ju!th!attunk el eddig a napig és ezért építhetjük tovább új alkotmányunkat, amelyben nemcsak az van benne, aimlit eddig elértünk, hanem világosán benne van az őJs>» amiért még dolgozni aka­runk, amit el akaríumk érni. Nem áülunik mieg ezen a napon, amikor törvénybe iktatjuk ered­[mémyeiinikett, hianem indulunk rögtön tovább az >aa új miuinkara­Csak addig álljunk m)eg, amíg megálliapít­juk, hogy az a viharos ünneplés, az a taps és az az éljenzés, amely niagy előadónk» Rákosi Máítyiáls beszédét kísérte és követte, jelzi oi miai esemény történelmi nagyságát és jelentőségét és egész népünk lelkesedését tükrözli. Rákosi Mátyás iránt teljes bizalommal, népük félé hűséggel és felelősséggel fogadóim el Pártom nevében a törvényjavaslatot. (Hosz­szantatrfó, lélk&s tops. — A szánokat számosan üdvözlik.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül? • * KISIS GERGELY jegyző: Nánási LászÜó! NÁNÁSI LÁSZLÓ: Igein t- Országgyűlés! A magy Szovóeitúnió dilcsősiégies Vörös Had­serege felszabadította országunkat a fasizmus uralma aMl. Ezzel ;a miagyar nép előtt meg" nyílt a demokratikus ffejiilőldlés útja- Az íjuz álUamhatalom, amely a nagybirtokosok es nagytőkések birtokálban volt, amely a dolgozó magyar népre unalma alatt rengeteg _ szenve­dést zúdított, széjjéilhullott, megsemmisült. A roimokban heverő oirszláigban a munkásság és a d°lgozó parasztság vette kezébe a jövő épór tését. Nehéz küzdelmet kellett vívni po'Btakai ós gtazdasági téréin egyaránt- A régi rend szar­vezietileg széjjelhullott ugyan, de a földbirto­kosok, kapitalisták és híveik megpróbálták Hs­amét birtokukba keríteni a haltaimat a legkülön­bözőbb módokon és utakon. Csak a munkás­osztály élcsapatánlak, a magyar koimimunisták'" Bjafc köszönhető, hogy terveik, szándékaik nem sikerültek, hogy mlinden kisértetük. idejében lelepleződött, megsemmisült. A muukásoBztály ós a dolgozó parasztság szövetsége miind erő­sebbé vált, népi demokráciánk fejlődött, erő­södött Politikai fejlődésünkkel egyförimlátn haliad; tunk gazdasági téren is. Roan°kban heverő gyáraink felépültek földJeinklen megindult a termelő munka, hídjaink, vasutaiuk Jiisiko'i'áauk középületeink felépültek- Éppen úgy, mini ahogy politikai téren nehéz küzdelmeket foly­tattunk, gazdásági térén is rengeteg akadályt kellett leküzdeni és legyőzni. A gyáraikban dol­gozó munkásaink éhezve dolgoztak, hónapokon keresztül husihoz, zsírhoz, elegendő kenyérhez nem jutottak. Dolgozó parasztjaink rongyosan, igaerő és miegifeltelő szerszá!m°lk né-kül kíniód" tak a földekéin, de úgy a munkások» másat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom