Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-10
189 Az országgyűlés 10. ülése 1949. évi augusztus hó l?-én, szerdán. 190 között, amely nemzetekké fejlesztett harminc év alatt ezer esztendőn át primitív törzsi életet élő néptlöredékeket és »amelynek követése itt Közép-Európában hosszú évtizedek mesterségesen ébrentartott és fejlesztett feszültségei és ellentétei, súrlódásai és harcai után mátris megteremtette az itt élő népek harmonikus, békés együttélését, együttbaladáísát és együttmunkálkodását. Ez aa az együttélési törvény, amely fellendíti a népeik sajátos nemzeti kultúráját, amely eltünteti a kölcsönös bizalmatlanság érzését, amely kifejleszti a kölcsönös barátság érzését és véglegesen megalapozza a népeik igazi 'testvéri együttműködését. »A Magyar Népköztársaságban« — mondja ennek a törvényjavaslatnak az 50. §-a — »a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek«. Ez az egy mondat az ország lakossága több min* felének biztosítja véglegesen és »alkotmányosan« az eddisr nélkülözött egyenlő jogokat. Alkotmányossá les® a házasság és a család intézményének védelme, valamin'* az ifjúság érdekeinek védelmezése is. Az 53. §. szól az értelmiségről, amelynek kifejlődését »minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti« a Magyar Népköztársasáig. Az értelmiség: a mérnökök, orvotok, tanárok, írók, tudósok, művészek» újságírók az Összes szellemi dolgozók, a társadalmat alkotó osztályokból származva, természetesen a munkásokkal és dolgczó parasztokkal minden tekintetben teljesen egyenilő jogú polgárai a Népköztársaságnak- és ez# világosan biztosítják mindazok & paragrafusok, amelyek a jogokról szólnak és még külön azok» amelyek a művelődés, a tudományos munka és a művészet kérdéseit viszik be az alkotmányba. Rákosi Matyáís mai szavai az értelmiségről megnyugtattak minden esetleges bizalmatlanlk'Odó* és hatalmas perepektivát nyitottak az értelmiség előtt Forradalmi vívmány, hogy az alkotmányban biztosítunk 'támogatást a dolgozó nép ügyét sízoll^iáló tudományos munkának, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló», a nép győzelmét hirdető új művészetnek is. A sajtószabadságot és a szólásszabadságot tartalmazó paragrafus az eddigi formalista, képmutató és cinikus, látszat joggal szemben biztosítja a valódi sajtószabadságot és ezólásszabadságot. Losonozy Géza képviselőtársam beszélt már erről a kérdésről, de én is, mint a Magyar Ujságírószövetség elnöke, hangsúlyozottan hitet szeretnék tenni amellett, hogy ez az alkotmány biztosítja a sajószabaaságot, és mindjárt meg is mondja, hogy a dolgozók rendelkezésére bocsátja az ehhez szükséges anyagi eszközöket. »Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti« — így hangzott a mindig nagyképűen és hencegőn hirdetett régi törvény és így hangzik az ehhez hasonló sok törvény a nyugati kapitalista államokban. Mindenki kiadhat például újságot — mint Losonczy Géza is mondotta, — a demokratikus Amerikában, mindenki, akinek van néhány millió dollárja ahhoz» hogy megpróbálja felvenni a harcot a hatalmas ujságtrösztökkel ée a kapitalista vagyonhalmoizódás más uralkodóival. Ennél aljasabb képmutatás még ezekben az országokban is alig található! A Magyar Népköztársaság máris a nép tulajdonába adta a nyomdákat, az ujeágokat és ezzel teljesítette azt a kötelezettségét, hogy a szólásszabadság és sajtószabadiság jogainak érvényesítésére »a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket«. Igen, a dolgozóké a sajtó, a dolgozók saját lapjaikban mondhatják el — és mondják is el — mindazt, amit népünk érdekében el akarnak mondani. Külön paragrafus biztosítja új alkotmányunkban a polgárok lelkiismereti szabadságát ós a vallás szabad gyakorlásának jogát. Ennek biztosítása érdekében a Magyar Népköztársasáa- az Egyházat különválasztja az Államtól. Ez a rendelkezés a világon szinte egyedülálló anakronizmust szüntet meg, hiszen aligha van & világnak még egy orsizága, ahol az Egyház és áz AUam élete össze lett volna kapcsolva egészen a legutóbbi időkig. Az állam az egyházak felé a legteljesebb lojalitással és gondossággal már jóelőre biztosította azt, hogy ez a szétválasztás az egyházak anyagi életében se járjon semmiféle megrázkódtatással és vállalta azt, hogy azoknak az egyházaknak» amelyek erre vonatkozóan vele megállapodást kötnek, még évtizedekig segíti anyagi eltartását. Az egyházafe életének lelki oldalát, a vallásos életet természetesen egyáltalában nem befolyásolhatja ez a szétválasztás. Es az egyházak csak a legteljesebb bizalommal viseltethetnek az iránt az állam iránt, amely a legutóbbi évek forradalmi fejlődésének minden vívmányával, a népért hozott minden reformjával — amelyeket mind egybefoglal most ez az alkotmány — tettekkel és valósággal bebizonyította és ebben az alkotmányban, mint alaptörvényben vállalja, hogy teljesíti a vallások parancsát, amelyet eddig senki sem teljesített, amelyeknek • pyike ugy szól, bo^y »az utolsókból lesznek az elsők« és a másika úgy szól, hogy »aki nem dolgozik, a& ne ig. egyék«. (Elêûk hdyeslés és taps.) Ezt hirdették az egyházak papjai a templomokban és ezt nem valósították meg az államok, amelyek gyakran kereszténynek nevezték magukat. Ezt valósítja meg most az alkotmány, amely először állítja a népet a királyok, a kiváltságosok, a nép íeigázói helyére: az utolsókat az elsők helyére. Ismétlem: az egyháiz, amely koanolyan veszi, hirdeti, tanítja és követi vallása parancsait, csak a legteljesebb bizalommal viseltathetik az iránt az állam iránt, amely ezekkel azonos értelemben rendezi ember és ember egymáshoz való viszonyát. Én, aki jól ismerem protestáns egyházaink állásfoglalását, egész belső szellemét és magatartását, tudom és elmondhatom itt, hogy éppen az előbb hangsúlyozottak miatt ez a teljes bizalom meg is van egyházainkban a szocializmust építő és szociális örök igazságokat megvalósító Népköztársaságunk irántŰj címert ad Népköztársaságunknak ez az alkotmány- Nézzük meg, mit jelentett a régi Magyarország régi címere, és mit jellent nekünk új címerünk? (13.00)Királyok címeréből alakult az ország régi címere- Ez a címer a történelmi korszakok soriáki sok változáson ment át, de egészen ötven évvel ezelőttig nem volt az országnak törvényben megállapított, vagy éppen alkotmányos 1 , hivatalos címere- 1848-ban az ország; gyűlés kimondta azt az elvet, hogy az állami címer megállapítása a törvényhozás joga, de akkor sem élt ezzel a joggal, nem állapította meg a címer formáját és ez a kérdés 1848 előtt sem volt soha törvényhozásilag rendezva. 1896-ban történt mindössze annyi, hogy minisztertanácsi határozat alapján miniszterelnöki rendelettel közzétették azt a címert,
