Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-22

665 Az országgyűlés 22. ülése 19Í9 retétt és tisztelt vezérének irányításával,' (Hossz^ntarió lelkes, majd ütemes ' taps.) az élét min dien területén nagy eredményt ért el az 1949-es esztendőben. Hasonló eredmények biztos reményében indulunk neki az 1950-es évnek. Erősítjük a népi demokráciát, a Ma­gyar Népköztársaságot, építjük a szocializ­must és a maguk helyén szolgáljuk az egész világra kiterjedő békemozgalmat, amelynek élén felszabadítónk, a hatalmas . Szovjetunió és a nagy Sztálin áll. (Hosszantartó, lelkes, majd ütemes taps.) Az elért nagy eredmények! örömére és a jövőbe vetett biztos reménnyel, a kormányzat iránt érzett bizalommal, a költ" ségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? SZABÓ PIROSKA jegyző: Baráti József. BARÁTI JÓZSEF: T. Országgyűlés! A közlekedési tárca költségvetéséhez még az után sem hálátlani feladat felszólalni- hogy előttem szólott képviselőtársaim a súlyponti kérdé­seket és a legnagyobb eredményeket már ismertették. Éppen ezért a magam részéről inkább apró részletekről és a falu dolgozó népét a legközvetlenebbül érintő kérdésekről kívánok beszélni. Közutaink szempontjából , a 4278/1949. számú minisztertanácsi rendelet kétségkívül nagy és eredményes változást jelent. Az eredményes közúti politika szempontjainak hathatós érvé­nyesítése, valamint a közutak állapotainak fokozott feljavítása érdekében, az eddig tör­vényhatóságok kezelése alatt álló közutakat 1950 január 1-től állami kezelésbe veSzi a mi­nisztérium — mondja ^z indokolás, Ehhez^ az indokoláshoz oSak néhány szempontot kívá­nok felhosni. Mindnyájan tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy az állami utak jobbak, gondozottabbak. mint a megyei utak. De ez természetes is. ha figyelembe vesszük azt hogy a megyei költ­ségvetésekben jóval kisebb összeg lett elő­irányozva egy kilométer útszakaszra, illető­leg" egy négyzetmétarére, mint az azonos épí­tésű állami utaknál.™ De ezen belül is, a me­gyei utak minőségében döntő szerepet játszott a megyék anyagi helyzete. Amelyik megyé­nek ugyanis nagyobb volt az adóbevétele s így nagyobb volt az adórészesedése, az ilyen gyei utak minőségében r'iöntő szerepet játszott a megyék, amelyek adórészesedésben kedve­zőtlenebb helyzetben voltak- A megyék út- és hídépítési programjában, útfenntartási mun­káiban komoly zavart, sok fontos tervbevett munkában elmaradást okozott az, ha egy-egy megyében az év folyamán valamilyen ok miatt zavar állt be a z adófizetés teljesítésé­ben. Az ilyen és hasonló tervmumkák kiesése az állami útkezelésbevétel után, az országos terv keretében nem fordulhat elő. A most már egységes kezelésben lévő köz­utak fenntartására a költségvetés — mint hal­lottuk — keréken 213 milliót irányoz elő. En­nél az összegnél azonban figyelembe kell ven­nünk azt, hogy népgazdaságukban ez bősége­sen megtérül, _ mert a gondozott utak nagy megtakarítást jelentenek a gépjárómiűveiknél, a szekereknél, de az igavonó -állatoknál^ is. Gondoljunk csak arra, hogy az úttestein négy­öt gödör eléig 1 ahhoz, hogy az autónak, vagy a megterhelt szekérnek tengelye törjön, de az állat is egyenletesebben. ki s ebb erővel nagyobb terhet húzhat a gondozott úton, mint amikor . évi december hó lÖ-én, hétfőn 666 sainte lépésenként rángatja az állatot a folyton döccenő szekér. A közutak fenntartásával kapcsolatos má­sik nagy változás, hogy a következő évben, az útfenntartási munkákat már az e célból fel­állítandó nemzeti vállalatok fogják végezni­Természetesen a létesítendő utak megépítése is hasonlóképpen az útfenntartó nemzeti vál­lalatok feladata lesz. Ha az eddigi útépítési gyakorlatot nézzük, akkor ez az intézkedés mindenképpen helyes. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az államépítészeti hiva­talok az utakat legtöbbször házikezelésben épí­tették, ami azt jelentette, hogy a hivatal meg­tervezte az utakat, ő irányozta elő a költsé­geket, saját magát bízta meg a kivitelezéssel és ugyancsak saját magát ellenőrizte!. így ter­természetesen az önköltség-csökkentés ezeknél a munkálatoknál illuzórikus volt. Ezzel szem­ben most a nemzeti vállalatok feladatta, hogy a normák és egységárak alapján munkába adott építéseknél, a munka előírt minősége mellett, megtalálják az önköltségcsökkentés lehetősé­gét és felállítandó nemzeti vállalataink nyil­ván meg is fogják találni a jobb és olcsóbb útépítés módját. Útépítési prograimmunkból a falu dolgozó népét legközvetlenebbül a "bekötő utak építése érdekli. A bekötőutak jelentőségéről ebben az országgyűlésben nem kell részletesen beszélni. Nem kell beszélni arról, hogy mit jelent agy falu számára bekapcsolódmi az ország gaœda­sáigi vérkeringésébe; hogy mit jelent az. h.a. egy falut az év miniden szakában el lelhet érni; hogy mit jelent a bekötőút a gazdaságig szem­pontokon túl, politikai, közegészségügyi, kul­turális, fctb- szempontból. Jellemző a Horthy­fasiszta kormányokra és politikusaikra, hogy a bekötő utakat kortesfogásnak tartották: és alkalmazták. Ha könnyebb volt egy község félrevezetése, akkor a választások előtt a be­kötő utakat esiak megígérték. Ha a falu nehe­zebben akart hinni az Ígéretnek, akikor a vá­lasztás előtti napokban szemfényvesztőnek ki­küldtek egykét mérnököt, akik ott méregettek, ténferegtek, itt-ott karókat verettek fe, hogy azután a választás után sem mérnök, sem képviselő feléié se .menjen ennek a falunak. Igaz, hogy sok ilyen becsapott faluba nem is lett volna tanácsos hamarosan elmenniök- Ha visaont úgy értékeltek ki egy falui hogy ott még a mérnöki jövés-menéssel sem tudnak eredményt elérni, oda még egy csomó követ is hordattak, hogy azutáu évekis: ött felejtsék és ott heverjen bedolgozatlanul. Hány ée hány falut találtunk a felszabadulás után, ahol az út mentén öt-hat éve hevert már a kő. amiből csak annyi haszna volt a parasztnak, hogy a nagyobbjából káposztasavanyítás idején a sze­kere derekába lökött egyet, vagy a taiHeskáján hazatolta, nyomatéknak a káposztáshordójára. Viszont az is megtörtént, hogy a vaksötétben szekéré vei-lovával nekiment a kőrakásnak, ée letört kereke feletti mérgében újra elmond­hatta »keresetlen« véleményét az urakról és az uraknak a bekötő utaíkat Ígérgető politikájá­ról. De a felszabadulás utáni politikánkra mi sem jellemzőbb a falun, mint az. hogy az em­berek ma már hisznek a bekötőút Ígéretének. Az örökké becsapott és így méltán bizalmatlan parasztságunkat a szabadságon kívül, a meg­valósított ígéretek nyerték meg népi demo­kráciánknak. Ez a bizalom okozza, hogy a be­kötőút nélküli falvaink parasztsága nia már nem a>z iránt érdeklődik, hogy leeiz-et bekötő

Next

/
Oldalképek
Tartalom