Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-21

619 Az országgyűlés 21. iflé&e 1949 kat a nyersanyagokat és iparcikkeket, amelyek hazánkban nem találnátok, illetőleg amelyeket nem tudunk előállítani- Hála a SzovjetúniÓ­val és ia népi demokratikus országokkal meg­levő szoros gazdasági együttműködésiünknek, ezt is .sikerült már biztosítani. A. nyugati im­perialistáknak és hazai cinkosaákinak hosszú ideig egyik reménységük veit az. bogy efezi­ge tel esse 1 ., bizonyos nyersanyagokban! való kiéheztetés^el. sarokba szorítsanak bennünket. De számításaikban itt is kudarcot vallottak­Nem kalkulálták be számításaikba népünk mérhetetlen áldozatkészségét, ^ munkásaink, mérnökeink, tudósaink kezdeményezlő képessé­gét; neon kaikulállták be azt a hatalmas poli­tikai és gazdasági erőt, azt a lebírhatatlan erőt, amelyet az antiimperalista tábor élén a nagy szocialista Szovjetunió segítsége jelent számunkra is. (Lelkes taps.) A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szoros és egyire szorosabbá valló politikai és gazdasági együttműködését bizonyítja ezeknek az orszá­goknak kivitelünkben és behozataliunkban megnyilvánuló, növekvő arányszáma. Termé­szetesen még sok a tennivaló, hiszen a dél­keleteurópai népek évszázadokon' keresztül ellenségként éltek egymás mellett és gazdasági életük urai a német, angol, belga, franeia bankárok és gyárosok voltak a saját tőkéseik mellett és ezért az állítás nem megy egyik napról a másikra, zökkenő nélküli De az el­múlt néhány évben elért eredményeik mutatják a szinte határtalan lehetőségeket­Külkereskedelmünk ilyen átállítása nem csak azt jelenti csupán, hogy már nem va­gyunk félgyarmati ország és hogy biztosítani tudjuk fejlődő iparunk, nemzetgazdaságunk, az ötéves terv számára a szükséges nyers­anyagokat é& gépeket, hanem azt is jelbnti, hogy fezilard vasbetonalapra. helyeztük nemzet­gazdaságunkat- Megóvjuk nemzetgazidaságun­kat a. kapitalista országokban elkerülhetetlen, egyre sűrűbben ismétlődő és most fenyegető válságok megrázkódtatásának hatásaitól. A mi számunkra, akik tervgazdálkodást vezettünk be, elviselhetetlen* hogy mint állandó bizonytaknsájgi tényezővel kelljen számolnunk a vál-ággal, a devalvációval. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mi nem akarunk keres­kedni a nyugati hataltmakkal. Mi szívesen ülünk la tárgyalni egyenrangú^ félként min; denkivel- A Ház asztalán lévő költségvetési előterjesztés is beszél erről- Az 1950. költség­vetési évben tizennégy országban szájndéko­zunk külkereskedelmi képviseletet felállítani. A tizennégy ország közül tizenkettő nem népi demokratikus ország. ^ De ezt a kereskedelmi, gazdasági kapcso­latot, amelyet kapitalista országokkal létesí­tünk, nem illesztjük be a Marshall-tervbe, vagyis magyarán mondva: nem engedünk az oly nehezen megszerzett függetlenségünkből egy jottányit sem! (Nagu taps.) Nem akarunk osztozni a Marshall-segélllyeli »támogatott« or­szágok siorsában. Látjuk, mit jelent ez a támo­gatás- Amerikai parancsra a gyárak egész sorait, egész iparágakat állítanak le. Látjuk, hogyan nő a 1 nyomor, a munkanélküliség ezek" ben az országokban. Látjuk, hogyan süllyed­nek gyarmati és félgyarmati országokká sza­bad, nagy nemzetek­Mi nem kérünk ebből a segítségből és ezért, ha kereskedni takarunk kapitalista or­szágokkal, egyenrangú félként akarunk tár­gyalni, áruért árut adni és kapni. Mireánk is vonatkozik Mailenkoy elvtársnak a Nagy évi december hó 16-án, pénteken. 620 Októberi Szocialista Forradalom 32- évforduló­ján mondott beszédéből a következő megálla­pítás: »El lehet mondani, hogy a világon a helyzet most olymódon alakul, hogy azokban az országokban és azokniáíli a népeknél, amelyek megvannak az amerikai segítség nélkül, a dol­gok jól mennek és meggyőződésünk, hogy még jobban fognak menni. Magában Amerikában és azokban az országokban pedig, amelyeket Amerika segít, a dolgok egyre rosszabbodnak « Ki akarunk használni minden lehetőséget, amely erősít; nemzetgazdaságunkat, mert ezzel népünk jólétét emeljük. Ezért mi aktív külkeres­kedelmi politikát folytatunk és még aktívab­bat fogunk folytatni. Széles, kiterjedt piacku­tatást teli végeznünk és áruinknak jó reklá­moit kell csinálnunk. Ezért is irányoz elő a költségvetés a külkereskedelemre az elmuj* költségvetési év 8.5 millió forintjával szemben most 23-7 millió forintot, és ezenkívül ezért fordít költségvetésünk oly na^y súlyt a szak­képzésre, ezért r fordít háromnegyed millió forintot erre a célra. Ezekem a tanfolyamokon a néphez hű, ügyes, jó kereskedelmi szakembe­reket képeznek majd ki és a® ezekből a tanfo­lyamokból kikerülő kereskedelmi szakemberek fogják feltölteni új és régi kirendeiteégeinket. Külkereskedelmi politikánknak, amelyet folytatunk, történelmi gyökerei visszanyúlnak az 1840-es évekre, amikor a haza függetlensé­géért haircoló hazafiak »védegylleítekelti« szer­veztek a magyar ipar támogatására, az osztrák cikkek bojkottálására. Már akkor felismerték azt az igazságod hogy önálló ipar nélkül nines önálló nemzet. Ezt a mozgalmait az osztrák urak minden eszközzel meg akarták semmi­síteni. Erre az időszakra esik a magyar ipar komoly fejlődése. Amikor most vámuniókról, különböző blokkokrój hallunk, eszünkbe jut Kossuitlh Lajosnak az a mondása, hogy: »Bizton elmond­hatjuk, hogy amely tartomány a német vám­szövetség tagjává lesz, előbb vagy utóbb né­metté lesz«. És valóban, amikor 1850 június 1-én. a magyar szabadságharc leverés*, után az osztrák császár megszüntette a védmámokat, ennek azonnal jelentkezett a hatása. Száimots iparág ment tönkre és a következő 'tíz eszten­dőben mindössze csak egyetlenegy gyár épült országunkban. Mi még iáikkor sem akarjuk ezt, ha most Ausztria vagy Németország , helyét Amerika foglalná ej. Nekünk tehát elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus or­szágokkal kell elmélyítenünk gazdaságii kap­csolatainkat. Ebben az irányban semilyen erőfeszítést nem kell sajnálni és itt különöisien fokoiztnunk kell aktivitásunka.t. T. Országgyűlés! Külkereskedelmünk kér­dései nem csupán külkereskedelmi apparátu­sunk kérdései és nemcsak a kormányzatunkat érintő kérdéseik ezek. hanem érintik egész népünket. Rákosi elvtárs több ízben; felhívta) dolgozó népünk figyelmét arra, hogy legyünk . előre­láítóak, ne csupán a miát nézzük, vigyázzunk arra, nehogy megegyük jövőnket. Elsősorban nehéziparunkat és gépáparunkait kell fejleszte­nünk. Minden, kiló cukor vagy búza, amelye 1 külföldön eladunk, erősíti népgazdaságunkat. mert fontos cikkeket tudunk érte venni. A másik probléma azt árú minőségének kérdése. Javítamunk kell az áruk minőségé 1 , mert ez fontos érdekünk. De azonkívül, hogy fontos érdekünk, becsületbeli kötelességünk is szövetségeseinkkel szemben- Üzetmeiniknek úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom