Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-20
527 Az országgyűlés 20. ülése 1949. évi nőttön-nö és az imperialistákat a kudiaircok, sikertelenségek sorozata éri egymásután. A mi oldaaünJkon van 'az iigiazság, és tai mi olda" lunfkon van a z igazság- érvényesítéséihez szükséges erő isNépünk érzései ezekben a napokban különösein egységesek és egyfelé ímitiaitniak. Ezermillió emberrel együtt ünnepli az egész magyar nép « béfoefront vezéréit, ia nagy Sztálint hetvenedik születésnapján. (Lelkes, ütemes taps.) Amit arányában érzünk» azt igyekszünk kifő" jezni egész politikánkkal. fcü^oLitikánkfoal is. A költségvetést, amelv ennek kialakítására alkalmáé, a Függetlenségi Népfront nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik 1 ? CZETT JÓZSEF jegyző: Kurtán Sándor! ELNÖK: A képviselő urat illeti a szó. KURTÁN SÁNDOR: T. Országgyűlési A külügyi tárca költségvetésének megvitatásánál feltétlenül szükséges aláhúznunk, megemlítenünk egynéhány olyan tényt és eseményt, amely lehetővé tette és meghatározza jelenlegi külpolitikai irányvonalunkat, külpoláti" kai feliadatainkat. A felszabadulás előtti régi Magyarország külpolitikáját az a tény határozta meg, hogy az államhatalom a tőkés- és a földbirtokos osztály kezében volt. E kizsákmányoló osztályok külpolitikájának alapját az elnyomó rendszer fenntartása és a szomszédos népek elleni imperialista törekvés^ képezte. A munkásosztályt, a dolgozó i parasztságot fék" telenül kizsákmányoló rendszer fenntartása, a rablóháboirüból származó zsákmánymorasák érdiekében lemondtak országunk függetlenségéről. Magyarországot mindig valamely imperialista hatalom függvényévé, eszközévé változtatták. E külpolitika eszközeként sodródott népünk egymásután két esztelen imperialista világháborúbaÁ második világháború után alapvetően megváltozott; ez a külpolitika. A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege a fasizmus fölött altatott győzelmével felszabadítottla népünket a kapitalisták és a földesúriak igája «lóí. hazánkat ki szakította az imperializmus láncából, megteremtette szabad demokratikus fejlődé" sünk, nemzeti függetlenségünk: alapjait. Nemesiak hazánkban, de az egész nemzetközi viszonylatban is alap vetően megváltoztak az erőviszonyok a második világháború után. À Szovjetunió meaerősödve került ki a másodiik világiháborúból. A Szovjetunió győzelme nyomán Kelet-Európában a népi demokráciák egész sora alakult ki; összesen mintegy ,százmillió ember szabadult fel, szakadt ki az impe" rifalizimus láncaiból, mtegerősödtek a gyarmati felszabadító harcok. A második világháború pusztításain és óriási emberáldozatán milliárdokat zsebrevágó tőkések azonban nem nyugodtak. Élükön *m Egyesült Államok trösztjeinek uraival, a harmadik világháború kitörésén kezdtek spekulálni. Az Egyesült Államok imperialistái igyekeztek^ kihasználni világuralmi töinekvéseik céíjából imperialista ellenfeleik veréségét» imperialista szövetségeseik el'gyöingülését. E törekvéseikben ösztökélte őket és ösztökéli a tőkesrendszer ellentmondásaiból következő, fenyegető gazdasági válság réme. Ma már közismertek jazok a_ kézzelfogható tények- amelyek azt bizonyítják, hogy a» amerikai imperialisták náborúra törekednek Ós komolyan veszélyeztetik & békét. Ma már nemcsak céljaiban, hanem eredményeiben is közismert előttünk a segélyteiek feltüntetett ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ L december hó 15-én, csütörtökön. 528 Marshall-terv. A Marshall-terv eredménye rövidem összefoglalva: gyarmati helyzet, munkanélküliség, rohamosan csökkenő életszínvonal. Ezt szánták nekünk is azok az urak. akik oly nagy propagálói voltaik nálunk a» úgynevezett amerikai segélynek. Az Egyesült Államok mindezen túl haditámaszpontokat épít, katonai szövetségeket hoz létre, növeli hadi költségvetését, zsoldos hadsereget szervez Nyugat-Németországban. A háborúra spekuláló tőkéscsoport féktelen propagandát és uszítást folytat a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen, mert tudják magyoin jól. hogy amióta a Szovjetunió létezik, mindig szívós és következetes harcosa volt a béke ügyének, ök is- nagyon jól tudják, hogy a világ népei úgy tekintenek a szocialista SzovjetúJnlióra és bölcs vezetőjére, Sztálinra. (Nagy taps.) mint a béke, a szabadság és az emberi haladás legyőzhetetlen bástyájára. A népek sohasem felejtik el. hogy a Szovjetunió mentette meg az emberiséget a barbár nácizmustól, az imperializmus legerőszakosabb, legagresszívebb megnyilvánulásától. A második világháború, után kialakult nemzetközi helyzet fényesem igazolta azt, amit Sztálin a Bolsevik Párt XVII. kongresszusán mondott 1934-ben, értékelve a nemzetközi helyzetet. A háború minden valószínűség szerint elindítja a forradalmat, és egész sor országban magát a kapitalizmus létezését fogja kérdésessé tenni, mint athogyan az első imperialista háború után történt. S ha az első imperialista háború tapasztalatai ellenére a burzsoá politikusok mégis kapva-kapnak a háború után — mint a vízbefúló a szalmaszál után, — ez azt jelenti, hogy végkép megzavar od talk, zsákutcába jutottak és készek fejjel menni a falnak. Valóbani így történt. Amint említettem, a felszabadulás után a Szovjetunió megteremtette a dolgozó magyar nép érdekeiinek megfelelő külpolitika kialakulásának lehetőségét. A felszabadulás utáni osztályviszonyok következményeképpeii azonban mindezek a politikai erők Magyarországon Nagy Ferenc és társai vezetésével minden erővel a Z on voltak, hogy megakadályozzák új külpolitikai irányvonalunk kialakulását. Minden erejűikkel azon voltak, hogy hazánkat átjátsszak az amerikai imperializmus járszalagjána, megsemmisítsék nemzeti függetlenségünket. A nacionalizmus, sovinizmus felébresztésével igyekeztek befolyásolni az akkor még ingadozó tömegeket. E válságos időben a kommunisták-vezette munkásosztály, éléin Rákosi Mátyással, mentette meg függetlenségünket, szívós és következetes harffiot folytatva a még meglévő kizsákmányoló osztályokkal, reakciós politikai csoportosulásokkal szemben. A kommunisták által vezetett harc hozta meg a fordulatot. Ez a harc véglegesen! eldöntötte a hatalom, kérdését. Álliamhatalmunk a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került. Ennek az eredményeképpem külpolitikai irányvonalunk is megszilárdult. Hazánk véglegesen és visszavonhatatlanul a béke. a szocializmus táborának tagja lett. Kiemelkedtünk a külpolitikai elszigeteltségből, külpolitikai súlyunk is egyre jobbaim növekedett. Elsősorban a ' Szovjetunióval kötött kölcsönös barátsági és együttműködési szerződés volt az» amely komoly külpolitikai tényezővé tette hazánkat. A népi demokráciákkal kötött barátság és együttműködési szerződéssel pedig erősítettük és szilárdítottuk a béke frontját 34
