Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-20
255 Az országgyűlés 20. ülése 1949. év december hó 15-én s csütörtökön, 526 eltorzításában, arra jellemző kis példa a lomdoni Tim ©s egyik cikke, amely a Magyar Állalmi Ellenőrzési Központ újjá szervezéséről szóló rendeletről ezzel a kivételesen vastagon szedett címimell számolt be: »Korrupció Magyarországon«- Kélünk tehát hazudnak, de nemi valószínű, hogy ömni ia gükról is 1 hazudjanak — rosszat. Márpedig: a hírhedt amerikai uszító, imperialista »IL S. News and World Report« című politikai folyóirat egyik legutóbbi számaiban átfogó riport jelent meg arról, hogy a kapitalista államokban milyen gondok nyomják az emberekéit. »Kis gondok töiltik az emberekeit, nem érnek rá törődni a inlagy világproblémákkal« — ír,ia jellemzően ez a lap. Majd így folytatja: »Ha a londoni munkások beszédét figyeljük. a bból neun derül ki, hogy tisztában lennének azzal, hogy ők kulcsfigurái a világgazdasági krízisnek. Nem világproblémákon aggódnak, haaiem sfeemélyük és családjuk kis problémáin, amelyeik számukra sokkal fontosaibbak. mint a niagy világgondok. Ezek a problémák pedig akörül mozognak, hogyan vegyenek heti keresetükből családjuknak ennivalót vagy elég téli ruhát, aimel^re sem pénzük, sem fontjuk nincs.« Párizsban — e lap szerint — az újra feléledt feketepiac okozza a legfőbb gondot *ai háziasszonyoknak, akik például vajat é.s tejet már k csak zugban, óriási felárral tudnak vásárottnii. Ujabb sztrájkokat jósol a téli hónapokra a rohaniosani növekvő katasztrofális drágaság; miatt. Nyugiatt-Németországban» — az amerikai $%) szerint — eddig; az volt a probléma, hogy mát vásárplljíainak a munkások a üén&ükkel. mert pénzük volt, de áru sehol. Mo sit, írja, megfordult a helyzet. Jelenleg azon törik- a fejüket, hogy mivel vásárolják meg azt az árut, amedy elérhetetlen árakkal már ott látható a. kirakatokban. Rómáról is beszámol a lap, ahol szerinte az emberek teljesen apatiíkusak a politikai kérdések iránt, és gondolataik csak akörül forognak, hogy apóiból él jeniek meg abban az országban, ahol már jóval több mint 2 millió a munkanélküliek száma és a dolgozók jövedaltme is 20 százalékkal kisebb, mint a háború előtt volt. Tokióban — a lap szerint — naponta ezrével Trcrülnek utcára a munkások, így próbálják egyensúlyba hozni az állam és a kapitalista vállalatok költségvetését- A világproblémákkal nem törődnek; a japánok. — törődjenek velük az amerikaiak, — mondják — ők győztek. Végül DélAmerika problémáiról is szó van ebben a cikkben. Argentinéiban az átlagember alig beszél másról, mint a hihetetlen drágaságról és a példátlan lakáshiányról. A többi délamerikai országban pedig egyre élesebben vádolják az Egyesült Államokat a súlyos 1 dollárhiánar miatt. Bitekintve attól, hogy a mi jelentéseink szerint a haladó és öntudatos munkástömegek ezekben az országokbán nagyon jól tudják és egyre jobban tudják, hogy valóban egyre súlyosbodó megélhetési gondjaik nagyon is szoros összefüggésben vaniniak a világpolitika legnagyobb problémáival és foglalkoznak is eaekkel a nagy problémákkal, még ha az amierikai ntagykapitalizmus lapja le is szeretné Őket beszélni rúila, mondom, ettől eltekintve ezek a nyugati életnívóról szólló hiteles adatok is azt bizonyítják, hogy a világpolitika problémáit a Szovjetunióban és a népi demokráciákban oldották meg helyesen, amely országokban, közöttük nemi utolsó sorban Magyarországom, napról-napra emelkedik az életnívó. napról-napra kevesibednek a dolgozók gondjai. És miután egész költségvetésünket ntagyszerű ötéves tervünk jegyében tárgyaljuk, engedjék meg, hogy ugyancsak az imperialista sajtó adatai nyomán röviden beszámoljak egy angol hároméves terv eredményeiről, amelynek története szintén beleillik a magyar <tapok" nak abba a népszerű rovatába, amelyek címe körülbelül az. hogy »Nem mi mondjuk, — ők írják«. Tehát ők, vagyis a Time című hetilap legutolsó száma írja a következőt »A magy kudarc«, címmel. Az angol munkáspárti kotrmány grandiózus hároméves tervet dolgozott ki, hogy KeJet-Afrifcában, Tanganyikában óriási földimogyoró-ültetvényeket létesít, a melyeknek olajával ellátnák a tíz év óta zsirhiányban szenvedő angliai lakosságot. Most érkezett meg a jeletés a hároméves terv ölsŐ esztendejéről, az Overseas Food Corp.-tó 1 , amelyet a terv , végiieha jtásavai megbíztak. A terv szerint 3,210.000 acre őshöz ótot kellett volna termelőtalajjá átalakítani 24 millió font költséggel. Ez még deva^álatlian font volt, tehát jóval több. mint egymilliárd forint. 1948-ban 57 millió .tonna. 1949-ben 278 millió tonna földimogyorót kellett volna a terv szerint termelni. A súly tisztítva értendő. A 24 millió fontot el is költötték, és az eredmény ebh&n az esztendőben 2.150 tonna földimogyoró — héjastul — mérve. A példátlan balsiker hivatalos magyarázata: sok volt az eső, nagyon kemény a föld, a traktorokat _ nem tudták kezelni a benszülöt" tek, és az afrikai vadállatok mind szabotáltak. A vaddisznók kitúrták a földből az elvetett mogyorót, a telefonhuzal'okat pedig álllanicföan elszakították magas nyakukkal az affíra száguldó zsiráfcsordák. A jószdmatú vaddisznók és a rövidlátó zsiráfok megbuktatták aiz amerikai és az angol lapok szerint a nagyszerű hároméves terveit, és így nem tudják ellátni Anglia lakosságát földimogyoróval, amelyet egyébként majommogyorónak é}s amerikai mogyorónak is neveznek. (Dei'ültsVg.) A továbbra is zsír ós olaj nélkül szűkölködő 'angol népnek arról nem számoltak be 'ezek a lapok, hogy ugyanezen ai tanganyikai ősbozotos vidéken nagy háborús támaszpontot sikerült telepíteni az angoloknak, amerikai segítséggel. . r Egyébként <a ( z előbb említett Time-ban ae utóbbi időben egyetlen tárgyilagos^ ©ikket láttam Magyarországról. Ez arról számol behogyan csomagollják a kecskeméti hűtőházban aizi exportpulykát, amelytől az, angol karácso" nyi é'leílmezési gondok enyhítését remélik. T- Országgyűlés! Természetesen nfemcsák ily ein groteszk vonásokból rajzolódik ki a világpolitikai érem másik oldala. De ezek a vonások is hitelesek és jellemzők. Mi az éremnek ezt a túlsó oldalát egyre fokozódó elszántsággal, a háború és a háborús uszítás elleni gyűlölettel figyeljük, és minden, amit ott látunk, csak fokoizziai erőnket,és fokozza bizalmunkat a béketábor vezetője, a Szovjetunió iránt. Mint beszédem elején mondottam, külJpolikánk. külügyminíiszitériumunk munkája a dolgozó nép^ millióinak szívében élő érzésteket és elhatározásokat foglalja formába és fogja össze a világpolitikában jelentős erővé. Láttuk: nem vetetlen az, hogy a béketáboir erej«
