Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-4
37 Az országgyűlés 4. illése 1949. évi június hó 4-én, kedden. tt ssését parasztságunk maga hagyt® jóvá. és így azt a magáénak tekintette. Ennek a demokratikus munkamódszernek helyessége felsősorban abban mutatkozik meg, hogy a vetési tervet parasztságunk száz százalékig teljesítette, éspedig nem csupán forma szerint, hanem lényegében i.s. hiszem maga iß felismerte a tervszerű gazdálkodás előnyeit,, és arra törekedett, hogy -az úgynevezett súlypont-növények vetését, amelyre nemzetgazdaságunknak, iparúinknak elsősorban van szüksége, túlteljesítse. Ez elsősorban a mapnafargóra és lucernára vonatkozik. Napraforgóval 510.000, lucernával 520.000 katasztrális hold van bevetve; Magyarországon még soha nem vetettek be ilyen nagy területet ezzel a két: rendkívül fontos növénnyel. A natalmasan IkisaéÜesedeíttl natprlaforgótermőterület azt jelenti, hogy nemcsupáu növényi zsírellátásuuk és hazai vegyiparunk növényolaj ellátása van biztosítva, hanem exportra is fog jutná. A lucernával bevetett terület nagysága nemcsak talajjavító hatásálnál fogva fontos, hanem azért is. mert ezzel egyre növekvő állatállományunk szláimárai is sikerül bőséges takarmányellátásít biztosítanunk. (11.00) Hasonló q helyzet a cukorrépával is, A régi reakciós Magyarországon soha nem haladta meg a százezer holdat a eukorrép&termelés. Ezzel szemben az idén 186.000 katasztrális holdon termelünk cukorrépát és eizEell el fogjuk érni. hiHgy Horthy-Ma^yarország szégyenletesen alacsony, 10 kilogrammot is alig eilérő cukorfejadagja ebben iaz esztendőben már 22 kilogrammra lesz emelhető. Ipari szempontból rendkívüli jeleintősége van még annak, hogy olajlen, rostlen és rostkender vetéselőirányzatunkat dolgozó parasztságunk nemcsak elérte, hanem túl is teljesítette. , , Ami terméskilátásainkat illeti, örömmel állapíthatom meg, hogy azok jobbak, mint a felszabadulás óta bármikor. A kenyérigiaboiiatetrmés kilátásai különösen a búzánál kitűnőek. A Dunántúlon 9 mázsás holdamként! termésre számíthatunk, de a» ország egyéb részein is jó közepes, körülbelül 7.5 mázsás búzatermés várható. A rozsnál sem lesz okunk panaszra, mert bár a koratavaszi szárazság a rozs fejlődését hátráltatta, itt is a májusa eső hatására^ közepes, körülbelül 6—6-5 mázsás termés remélhető. Takarmánygabonában szintéin jó közepes termésre számíthatunk. Megállapítható, hogv gabonaféléknél ált a; Iában elérjük a hároméves terv holdankénti terméselőirányzatát, sőt búzában és tavaszi árpában valószínűleg meg is hajiad juk. Kiapás és takarmánynövényeinknél rekordtermésre számíthatunk. A burgonya, a ^ kukorica, a cukorrépa elvetését követően két héttel kapta meg az aranyatérő esőt s ha tó it lejárás továbbra is kedvező marad, akkor túl 'fogjuk" szárnyalni a három éves terv előirányzatát. Ugyanez vonatkozik a rizsre^ is. Huszonötezer holdnyi rizsterületünkön minden yalószi; nűség szerint elérjük a 18 mázsás holdankénti termést; ezzel nemcsak hazai rizsszükségMmnjk nyer kielégítést, hanem már exportra is juttathatunk ebből a felszabadulás előtt nálunk nem is termelt növényünkből. De termelünk * magyar földön más olyan növényeket is. améllyeket a felszabadulás eÜőtt nem termeltünk. Az idén kísérletképpen termelünk 650 holdon gyapotot és a gyapotvetéseik olyan szépen fejlődnek, hogv minden jel szerint elérjük a holdankinti hárommázsás magvas gyapottermést. Ha pedig ez, sikerül, akkor a jövő esztendőben már 3000 katasztrális holdon termel hetünk ,a haziai magból gyapotot. Gyümölcstermelésünk az, idén kitűnőnek ígérkezik és minden bizonnyal túlhaladja a felszabadulás ólta eltelt évek bármelyikét, főleg cseresznyéből, meggyből, kajszinibarackbói, körtébőü és dióból várható a háború előtti.tíz* éve& átlagokat jg meghaladó termés. Ma már elmondhatjuk, hogy hároméves tervünket ezen a vonalon is teljesítettük, a háborús pusztítások , által leromlott gyümölcstermesztésünk elérte a háború előtti színvonalat. Iparunk és mezőgazdaságiunk mellett vessünk egy pillantást a halborúbeini különösen súlyos pusztítást szenvedett közlekedésünkre is. A számok itt is magukért, beszélnek. Míg a háború előtt vasúthálózatunk hossza 7650 kilométer vo ! lt, addig 1949-ben 7980 kilométer tesz. A vasúti áruforgalom ma 35 százalékkal maigasabb, mint a háború előtti és a személyforgalom is lényegesen felülmúlja az utolsó békeév személyforgalmát. A Beszkárt autóbuszforgalíma 30 ezáízalékkal nagyobb, mint a háború előtt. Elpusztult hídjaink 95 százaléka az 1949. év végére újjáépül s ezek között elkészül novemberre a Lánchíd. A hároméves terv folyamán kereken 8300 millió forintot ruházunk be. A beruházások közelebbi megvizsgálásánál kiderül, hogy hároméves tervünk nem egyszerűen a magyar nemzetgazdaság háború előtti szerkezetét és arányait állítja helyre, hanem újat is teremt. Hároméves tervünk egész sor új üzemmel és egyéb gazdaságii alkotással fejleszti a magyar népgazdaságolt. Bizonysága ennek többek között a mátravidéki erőmű, az új modern fonoda Pestszentlőrincen, a 220 gépállomás, a közel 500 faluban kigyulladó villanyfény, az új' munkáskolóniák és parasztilázaik, kórházak és napközi otthonok. (Élénk tavs.) De e mellett megjegyzendő, hogy a helyreállított üzemek- műhelyek, hidak sem ugyanolyanok, mint háború előtt, hanem korszerűbbek és nagyobb teljesítőképességűek. Gondoljunk csak a péti nitrogénműveknek ai háíború előttihez képest jelentősen megnövelt üzemére, a Ganz villamossági gyár hatalmas új üzemére vagy az új Margit-hidraA. hároméves terv komoly mértékben miegnöveili áltaillában ipaa-unk és ezen belül a termelőszközöket előállító ipar, a nehézipar súlyát nemzetgazdaságunkban A nehézipar nemcsak egész iparunk és közieked esünk fejlődésének alapja, hanem döntő tényezője a mezőgazdaság korszerű átáillíltásának és nemzeti függetlenségünk megvédésének is. A hároméves terv ipari beruházásainak 85 százaléka szolgálja a termelőeszközök gyártáteának fejlesztését. Míg 1949-ben egésas ipari termelésünk a terv előirányzata szerint 27 százalékkal lesz magasabb, maint a háború előtt, addig a bányászati termelés 42 százalékkal, a vas-, fém- és gépipari termelés 77 százalékkal, a vegyészeti ipar termelése pedig 55 százalékkal fogja felülmúlni az 1938-as szinvonalat. Ipari termelésünkben a termelő eszközeiket előállító iparágak aránya az 1938. évi 38 százalékról 1949'ben 48 százalékra emelkedik. Ez a szerkezeti átállítás mezőgazdaságunkban is jelentkezik. Megindulja magyar mezőgazdaságnak a belter jes gazdálkodásra való áttérése. Ennek egYJk döntő eszköze az álHaani 3*
