Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-18
393 Az országgyűlés 18. ülése 1949. gekben majdnem a kétszeres embértömegre esett egy középiskola: 33.000 főre. Természetesen nem fejezi ki hűen a valódi helyzetet, ha a fővárost együtt vesszük, átlagban, hiszen a főváros kültelkei: Angyalföld, Kőbánya és a többi kerületek, majdnem ugyan úgy el voltak hanyagolva, mint az elővárosok. Ha a IV.. V. és- VI. kerületet külön vizsgáljuk, kiderül, hogy — szemben a 47.000-es lakosságú Csepellel, amelynek csak a felszabadulás után. a demokrácia juttatott középiskolát — a belső fővárosi) fcerüteMílbéh minden 7—8000 lakosra jutott egy középiskola. De a kulturálódás más területeitői is meg voltak fosztva Pestikörnyék lakói. Ha véletlenül színfházba akartak^ látogatni, bizony váUa±niok kellett sok kilométeres utazást, mert Pestkörnyék 60—70-000-es lakosságú városai közül egyetlenegynek sem volt színháza. Bèmmivel sem mutatnak jobb képet «z egészségügyi viszonyok. Amíg a fővárosban minden 244 emberre jutott egy orvos, a környéken átlagba n csak 1622 emberre jutott. Míg a környéki városokban és községekben minden 308 dolgozó után volt egy kórházi ágy. addig a fővárosban minden 55 lakosra jutott egy. + Ugyanezt az elmaradottságot tapasztaljuk a pestkörnyéki városokban a közművelődés terén i& Sajnos, az elmúlt évtizedek bűnös mulasztásait nem könnyű helyrehozni. így a legutóbbi 1949-es népszámlálás adatai is mutatják, milyen nagy volt a. különbség a fővárosi és a pestkörnyéki lakosok éfotszintje között. A ^népszámlálás adatai szerint Budapesten majd minden második lakásban, a lakás OK 47°/<rába.n volt bevezetve a gáz, ezzel szemben a pestkörnyéki latosok 98%-a nem élvezi &' modern technika ezen. szolgáltatását. De a higiénia alapeleme, a vízszolgáltatás is hiányzik Pestkörnyéken, a lakások legnagyobb, részében. Mindössze a lakások 25.5 v^-áhan volt vízszolgáltatás. De ha bármelyik részét vizsgáljuk az életnek és fejlődésnek, a pestkörnyéki dolgozók mindenütt lemaradtak, kinuHázták 'őket. A kapitalizmus bűne a pestkörnyéki városok és községek visszamaradásában mindenki előtt nyilvánvaló- A kapitalista rendszer hozta létre a pestkörnyéki településeket, de a kapitalizmus nem nyújtott segítséget a teremtő, építő munkás osztálynak emberibb élet megteremtésére. A három testvérváros: Buda, Óbuda és Pest egy várossá egyesítései idején, 1873-ban Pestkörnyéken mindössze hét község volt, öszszesen 22.000 lakossal. Ezekben a községekben mezőgazdálkodást folytatott 'a paraszti lakosság. A magyar kapitalizmus kialakulásakor a magyar ipar megteremtésével rohamosan nőni kezdtek az álmos kis falvak. A földnélküli zsellérek, a munkanélküli kubikosok előtt kettős választás állott: vagy kivándorolnak Amerikába, vagy fel'költözaiek a fejlődő magyar ipar központjába. Budapestre. És valóban, a kapitalista fejlődés következtében a pesti lakosság száma rohaimosan nőni kezdett Ezrével, tízezrével költöztek fel a munr kanélküü, éhező, földnélküli parasztok és mezőgazdasági munkások, akiket Budapesten a tömegszállások, a megfizethetetlen, lakbér, a drága élet, az alacsony fizeitési vártak. Érthető, hogy tömegesen menekültek ki a fővárosból és próbáltak gyökeret verni a főváros szélén, ahol olcsóbb volt ae élet. ahol remélni lehetett, hogy valamikor keservééi kuporgatás után egy évi december hó 13-án, kedden. 394 kis házat-tudnak összetakarékoskodni a fejük fölé. Alig negyedszázada alatt & Budapest környéki lakosság száma ilyen módon több mint ötszörösére növekedett- 1900-ban. a századfor" dulóm már 130.000 lakosa vau a pestkörnyéki városoknak és községeklniek. ' A rohamos növekedés tovább folytatódott. 1920-ban 300.000, 1940-ben már tlöbb mint félmillió dolgozó lakott a pestkörnyéki településekenValóban gyors fejlődés ez. hiszen aliff 70 év alatt -"a környéki lakosok száma körülbelül a tizenötszörösére emelkedett. Az ipar fejlődésével fővárosunk is fejlődött. A város belső kerületei és a pestkörnyéki városok közötti elterülő lakatián vidékek mind" inkább betöltődtek. Űj és új gyárak alakultak, házak, lakótelepek épültek, mindinkább összeértek a régen méer messzefekvő pestkörnyéki városok a fővárossal. Mind szorosabb és szorosabb szálak kötötték össze a környéki •-varo.sukait a fővárossal. mindinká!bb-egy gazdasáeiés politikai egységet kezditek alkotni, mindinkább •uakroiniizmussá vált a pestkörnyéki városok különállása. A közműveik szálai kivezettek a környékre, a villamos kijárt és sokszor csak « zöldruhás fináncról és a vámházakról tudtuk, hol van Budapest határa. 1947 márciusában számlálást tartottak, hogy a környéki városokból és községekből hány ember utazik be a fővárosba. Meglepően nagy szám jött ki. Kiderült, hoffy egy nap alatt 194-000 pestkörnyéki lakos, az összes környéki dolgozók közéi 45°/oa jött be a fővárosba ügyeinek intézésére, munkájának elvég-zésére. T. Országgyűlés! Mindezek a tények azt mutatják, hogy az idő megérett arra, hosrv egyesítsük a fővárost és a környéki városokat. S # a mi számunkra egyenesen vonzó az. atmi visszatartotta a burzsaá-poOtgári várospolitikusokat, a kapitalista magyar állam vezetőit Nagy-Budapest megteremtésétől. Már a századforduló után akaefták emberek, akik látva a fejlődés irányát, propagálni kezdték a környéki városok egyesítését a fővárossal- Majdnem fél" évszázadiig folyt a vita, de nem jutottak előbbre, csak kerülgették ezt a számunkra oly nehezen megoldható kérdést, mint a macska a forró kását. Hogyne félteik volna ezek a . jó urak. Mszen jó emlékezetük lévén, még eszükben volt 1912 május 23-a, a magyar műnk ás mozgalomban oly híres »véres osütöritökv a mindem évben visszatérő május elsejei hatalmas demonstráció, az 1918 januári általános sztrájk, amely a háború ellen az orosz munkásSiággal való szövetséget írt a zászlajára. Ismerték 1919 hősi harcait és tudják, hoery az 1930 szeptiember 1-ei hatalmas megmozdulásban éppúgy, mint a fasizmus elleni állandó szívós harcban a pestkörnyéki munkágsásr az élen járt, megvédte szervezeteit a reakció rohamai ellenes a nehéz körülmények között küzdő földalatti kommuniista pártnak mindig a legmegbízhatóbb tartaléka és bázisa volt. Ezért féltek attól, hogy megteremtsék a főváros és környék« egységét, hogy egy városban egyesítsék a budapesti ©s környéki harcos munkáosztályt. A kapitalista várospoMitiikusok kínjukban a leglehetetlenebb és legostobább megoldásoklat javasolták- Az élet szorította őket, hogy nyíltan felvessék Naigy-Budapest megteremtését, de a félsz, úgylátsizik» az egyesülléstől visszatartotta őket. így születtek aizután olyan javaslatok, hogy külön Várossá, törvényhatosággá vonják össze a Budapesttel eigybekívánkozó környék