Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

113 Az országgyűlés 92. Ülése 1948. nyéket, ingókat és ingatlanokat szereztek. A magyar katolicizmus különösen fájlalja azokat a veszteségeket, amelyek ezen a terein előallot­'tak. (Zaj és ellentmondások a dolgozók párt­ján. — Egy hang ugyanott: A tízezer holdakat fájlalja!) Ismétlem, ha a magyar kormány yisz­szaadná ezeket az egyesületeket, ez önmagában •elégséges voln,a ahhoz, hogy ezt az erősen fei" szított kérdést nyugvópontra hozza. (NAGY Károly (d): Földet vissza nem adunk! — Egy häng a néppárton: Nem is kéri senki vissza!) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a sajtóban és rádióban és a különböző egyesüle­tek ülésein olyan súlyos rágalmazó kifejezése­ket használnak a magyar katolikusok ellen (Egy hana a parasztpárton: Nem a katolikusok ellen! Ez túlzás! s — SZEGEDI Albertné (d) : Mindszenty ellen! — HALÁSZ Aladár (r): Konkrét esteteket! — BOTYÁNSZKI Pálné (d): Még csak nem is a hercegprímás ellem, hanem Mindszenty ellen!), amelyek mélyen 6értik a magyar katolikusok erkölcsi önérzetét és vallási meggyőződését. Elvégre az olyan ki" jelentések, hogy ai magyar katolicizmus püs­pöki székhelyei tulajdonképpen sündisznófesz­kek vagy hogy a falun a kulákok és a papok zsarolói a népnek, talán még-em felelnek meg az igazságnak. (Zaj és ellentmondások a dol­gozók pártján. — BOTYÁNSZKI Pálné fd) : Csak azok a papok, akik egy gyékényen árulnak Mindszenty vei! — KISS Ferenc (f): Nem azt mondjuk, hogy kulák ok; csak marad­janak »zsíros parasztok«! — Zaj.) Mivel látom azt a türelmetlenséget, ame­lyet ebben a kérdésben t képviselőtársaim tanúsítanak, egészein mérsékelt keretbe fogom szorítani monda/návalóimat. Foglalkoznom, kell itt azokkal a most már hónapok óta tartó sajtótámadásokkal, amelyek az ország beíreeg­prímása ellen irányulnak. (BOTYÁNSZKI Pálné '(d): Mindszenty nam a» ország herceg­prímása! — Egy hang a dolgozók pártján: Szégyene a katolikusságnak! — Zaj.) A minisz­ter úr magyar érzésére appellálok éte 1 arra ké­rem őt, hogy az előbbi kormány idején rend­szeressé vált ezeket a támadásokat szüntesse, illetőleg helyesbítek: szüntettesse be, működjön közre hatalmával és tekintélyével, hogy ezek a támadások megszűnjenek. Magyar felfogására apellálok pedig azért, mert a magyar ember­nek nem természete az, hogy hajtóvadászatot rendezzen egy ember ellen. (Zaj és elleentmon­dások a dolgozók pártján.) A magyar népinek az a természete, — és meg vagyok róla győ­ződve, hogy (Egy hang a dolgozók pártján: A kémeket meg a hazaárulókat nebántsák?!) hogy amikor azt látja, hogy tömegek támad­nak egyetlenegy^ embert, akkor általános em­beri érzéstől indíttatva, (mindig a megtámadott felé fordul és .annak nyújt segítséget. (NAGY Károly (d) közbeszól.) Méltózltbsisiamak meg­győ'ződlve lenni arról, akármilyen kije­lentésekkel is kívánják az én beszédemet fűszerezni, (Felkiáltások a dolgozók pártján: Nem kívánjuk!) a magyar katolikusok milliói és milliói imádkoznak azért, (Nagy zaj, — NYLRI Béla Mihály (d): Ön nem beszélhet a magyar katolikusok nevében!) hogy annak az embernek testében és leikéiben bántódása ne legyen. (VÁRKONYI Imre (d): Megcsúfolják a katolikusokat! Szégyeljék magukat! A szó­székből hordót csinálnak! — Állandó zaj a dol­gozók pártján.) Még egy körülményre bátorkodom rámu­ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi december hó 15-én, szerdán. 114 tatni (POTHORNIK József (d): Cßiak a man­dátum érdekli!) és ez az, hogy ha a kor­mány részéről mérlegre tétetnék az a tény, az a körülmény, _ hogy a magyar katolikus hierarchiában milyen helyzetet foglal el egy főpásztor. (VÁRKONYI Imre (d): Ö nem fő­pásztor, hanem ellensége a demokráciának!) akkor szükségképpen figyelembe kell vennie azt. hogy aa ilyem főpap hatalmát Krisztus helytartójától, Szent Péter utódjától kapja, (VÁRKONYI Imre (d): A nép ellen van!) aki­vel szemben mi nem gyakorolhatunk olyan magatartást, hogy bizalommal vagy bizalmat­lanul viseieltetünk-e, mert ^ mi vele szemben m-iudáddig, míg ő a mi számunkra kijelölt fő­pásztor, hűséggel, hódolattal és tisztelettel tartozunk. (Nagy zaj a dolgozók pártján, — POTHORNIK József (d): Mi a magyar nép­hez vagyunk hűek! — Egy hang a dolgozók pártján: Püspökök jönnek-mennek, a magyar nép ittmarad, az utóbbit kell szolgálni ! — TISZA József (d): Egy gyékényen árulnak Mindsziemtyvel valamennyien! — JÁSZAI Kár roly (d): Mindszenty az új Führer! — Nagy zaj és ellentmondások az ellenzéken. — BELSŐ Gyula (du): Ugyan kérem, hát ilyet még sem lehet csinálni! A magyar hercegprímást a fa­siszta Führ érrel neon lehet összehasonlítani ! Micsoda dolog ez! — Az elnök csenget. — POl­HORNIK József (d) Belső Gyula felé: Meg­szolgálja a mandátumát! — BOTYÁNSZKI Pálné (d): Ugyanilyen erélyesen visszautasít­juk, hogy a Mindszenty ügyből katolikus ügyet csináljanak! Tessék külön választani!) Még csak arra a kérdésre tartom szüksé­gesnek visszatérni, hogy meggyőződésem szerint a probléma megoldásának kulcsa (Hall­juk! Halljuk! az ellenzéken.) a kormány részé­ről az annyira tiszteletreméltó miniszterelnök úr kezében van. Most látatlanban is hozzáfor­dulok azzal a kérelemmel, hogy ő, aki ezt a kérdést a parlaiineint elé hozta, segítse 1 ennek a nehéz ügyinek a megoldását (NÁNÁSI László (p): Megígérte!) és mielőbbi eredményre jutta­tását. (KISS Gergely (kg) : Hát még mi rimánkod­junk!) Mert ha ez meg nem történik, akkor a helyzet még feszültebb, még gyötrelmesebb lesz és méltóztassék elhinni, hogy ennek pusz­tán és kizárólag a nemzeti érdekek fogják meg adni az árát. (NYÍRI Béla Mihály (di) : Önök lesznek érte a felelősek!) T. Ház! Befejezem mondanivalóimat. (Gú­nyos helyeslés a dolgozók pártján. —- POT­HORNIK József (d): Mindjárt csend lesz!) Most nyilatkozom családi vonatkozásban Marx Károly személyéről. (SZEGEDI Albertné (d): Ne vegye szájára ezt a nevet! — Nagy zaj a dolgozók pártján.) Marx Károlynak ma egyet­len élő unokája van, Blum Leó, a francia köz­társaság volt elnöke, (Nagy zaj a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésné (d): Honnan veszi ezt? — Felkiáltás a dolgozók pártjáról: Rosszul van informálva! Sohasem volt elnök!) az ;> ottani Szociáldemokrata párt évtizedek óta első veze­tője. Ez a Blum Leó volt az, aki két évvel ezelőtt megjelent könyvében azt írta, hogy ő mérlegre tette a tanítást, amelyet a világnak kétezer évvel ezelőtt Krisztus adott és most csak azzal a kérelemmel fordul minden népekhez és nemzetekhez, (MÓNUS Illésné (d) : Kicsoda?) hogy ezt az erkölcsi értéket, amelyet Krisztus hirdetett és amelyet a katolikus egyház két­ezer esztendőn keresztül fenntartott, vegyék ölelő karjaikba, szellemét ápolják és melenges­sék, mert egyedül és kizárok« Krisztus tani­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom