Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
113 Az országgyűlés 92. Ülése 1948. nyéket, ingókat és ingatlanokat szereztek. A magyar katolicizmus különösen fájlalja azokat a veszteségeket, amelyek ezen a terein előallot'tak. (Zaj és ellentmondások a dolgozók pártján. — Egy hang ugyanott: A tízezer holdakat fájlalja!) Ismétlem, ha a magyar kormány yiszszaadná ezeket az egyesületeket, ez önmagában •elégséges voln,a ahhoz, hogy ezt az erősen fei" szított kérdést nyugvópontra hozza. (NAGY Károly (d): Földet vissza nem adunk! — Egy häng a néppárton: Nem is kéri senki vissza!) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a sajtóban és rádióban és a különböző egyesületek ülésein olyan súlyos rágalmazó kifejezéseket használnak a magyar katolikusok ellen (Egy hana a parasztpárton: Nem a katolikusok ellen! Ez túlzás! s — SZEGEDI Albertné (d) : Mindszenty ellen! — HALÁSZ Aladár (r): Konkrét esteteket! — BOTYÁNSZKI Pálné (d): Még csak nem is a hercegprímás ellem, hanem Mindszenty ellen!), amelyek mélyen 6értik a magyar katolikusok erkölcsi önérzetét és vallási meggyőződését. Elvégre az olyan ki" jelentések, hogy ai magyar katolicizmus püspöki székhelyei tulajdonképpen sündisznófeszkek vagy hogy a falun a kulákok és a papok zsarolói a népnek, talán még-em felelnek meg az igazságnak. (Zaj és ellentmondások a dolgozók pártján. — BOTYÁNSZKI Pálné fd) : Csak azok a papok, akik egy gyékényen árulnak Mindszenty vei! — KISS Ferenc (f): Nem azt mondjuk, hogy kulák ok; csak maradjanak »zsíros parasztok«! — Zaj.) Mivel látom azt a türelmetlenséget, amelyet ebben a kérdésben t képviselőtársaim tanúsítanak, egészein mérsékelt keretbe fogom szorítani monda/návalóimat. Foglalkoznom, kell itt azokkal a most már hónapok óta tartó sajtótámadásokkal, amelyek az ország beíreegprímása ellen irányulnak. (BOTYÁNSZKI Pálné '(d): Mindszenty nam a» ország hercegprímása! — Egy hang a dolgozók pártján: Szégyene a katolikusságnak! — Zaj.) A miniszter úr magyar érzésére appellálok éte 1 arra kérem őt, hogy az előbbi kormány idején rendszeressé vált ezeket a támadásokat szüntesse, illetőleg helyesbítek: szüntettesse be, működjön közre hatalmával és tekintélyével, hogy ezek a támadások megszűnjenek. Magyar felfogására apellálok pedig azért, mert a magyar embernek nem természete az, hogy hajtóvadászatot rendezzen egy ember ellen. (Zaj és elleentmondások a dolgozók pártján.) A magyar népinek az a természete, — és meg vagyok róla győződve, hogy (Egy hang a dolgozók pártján: A kémeket meg a hazaárulókat nebántsák?!) hogy amikor azt látja, hogy tömegek támadnak egyetlenegy^ embert, akkor általános emberi érzéstől indíttatva, (mindig a megtámadott felé fordul és .annak nyújt segítséget. (NAGY Károly (d) közbeszól.) Méltózltbsisiamak meggyő'ződlve lenni arról, akármilyen kijelentésekkel is kívánják az én beszédemet fűszerezni, (Felkiáltások a dolgozók pártján: Nem kívánjuk!) a magyar katolikusok milliói és milliói imádkoznak azért, (Nagy zaj, — NYLRI Béla Mihály (d): Ön nem beszélhet a magyar katolikusok nevében!) hogy annak az embernek testében és leikéiben bántódása ne legyen. (VÁRKONYI Imre (d): Megcsúfolják a katolikusokat! Szégyeljék magukat! A szószékből hordót csinálnak! — Állandó zaj a dolgozók pártján.) Még egy körülményre bátorkodom rámuORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi december hó 15-én, szerdán. 114 tatni (POTHORNIK József (d): Cßiak a mandátum érdekli!) és ez az, hogy ha a kormány részéről mérlegre tétetnék az a tény, az a körülmény, _ hogy a magyar katolikus hierarchiában milyen helyzetet foglal el egy főpásztor. (VÁRKONYI Imre (d): Ö nem főpásztor, hanem ellensége a demokráciának!) akkor szükségképpen figyelembe kell vennie azt. hogy aa ilyem főpap hatalmát Krisztus helytartójától, Szent Péter utódjától kapja, (VÁRKONYI Imre (d): A nép ellen van!) akivel szemben mi nem gyakorolhatunk olyan magatartást, hogy bizalommal vagy bizalmatlanul viseieltetünk-e, mert ^ mi vele szemben m-iudáddig, míg ő a mi számunkra kijelölt főpásztor, hűséggel, hódolattal és tisztelettel tartozunk. (Nagy zaj a dolgozók pártján, — POTHORNIK József (d): Mi a magyar néphez vagyunk hűek! — Egy hang a dolgozók pártján: Püspökök jönnek-mennek, a magyar nép ittmarad, az utóbbit kell szolgálni ! — TISZA József (d): Egy gyékényen árulnak Mindsziemtyvel valamennyien! — JÁSZAI Kár roly (d): Mindszenty az új Führer! — Nagy zaj és ellentmondások az ellenzéken. — BELSŐ Gyula (du): Ugyan kérem, hát ilyet még sem lehet csinálni! A magyar hercegprímást a fasiszta Führ érrel neon lehet összehasonlítani ! Micsoda dolog ez! — Az elnök csenget. — POlHORNIK József (d) Belső Gyula felé: Megszolgálja a mandátumát! — BOTYÁNSZKI Pálné (d): Ugyanilyen erélyesen visszautasítjuk, hogy a Mindszenty ügyből katolikus ügyet csináljanak! Tessék külön választani!) Még csak arra a kérdésre tartom szükségesnek visszatérni, hogy meggyőződésem szerint a probléma megoldásának kulcsa (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) a kormány részéről az annyira tiszteletreméltó miniszterelnök úr kezében van. Most látatlanban is hozzáfordulok azzal a kérelemmel, hogy ő, aki ezt a kérdést a parlaiineint elé hozta, segítse 1 ennek a nehéz ügyinek a megoldását (NÁNÁSI László (p): Megígérte!) és mielőbbi eredményre juttatását. (KISS Gergely (kg) : Hát még mi rimánkodjunk!) Mert ha ez meg nem történik, akkor a helyzet még feszültebb, még gyötrelmesebb lesz és méltóztassék elhinni, hogy ennek pusztán és kizárólag a nemzeti érdekek fogják meg adni az árát. (NYÍRI Béla Mihály (di) : Önök lesznek érte a felelősek!) T. Ház! Befejezem mondanivalóimat. (Gúnyos helyeslés a dolgozók pártján. —- POTHORNIK József (d): Mindjárt csend lesz!) Most nyilatkozom családi vonatkozásban Marx Károly személyéről. (SZEGEDI Albertné (d): Ne vegye szájára ezt a nevet! — Nagy zaj a dolgozók pártján.) Marx Károlynak ma egyetlen élő unokája van, Blum Leó, a francia köztársaság volt elnöke, (Nagy zaj a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésné (d): Honnan veszi ezt? — Felkiáltás a dolgozók pártjáról: Rosszul van informálva! Sohasem volt elnök!) az ;> ottani Szociáldemokrata párt évtizedek óta első vezetője. Ez a Blum Leó volt az, aki két évvel ezelőtt megjelent könyvében azt írta, hogy ő mérlegre tette a tanítást, amelyet a világnak kétezer évvel ezelőtt Krisztus adott és most csak azzal a kérelemmel fordul minden népekhez és nemzetekhez, (MÓNUS Illésné (d) : Kicsoda?) hogy ezt az erkölcsi értéket, amelyet Krisztus hirdetett és amelyet a katolikus egyház kétezer esztendőn keresztül fenntartott, vegyék ölelő karjaikba, szellemét ápolják és melengessék, mert egyedül és kizárok« Krisztus tani8
