Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
llß Az országgyűlés 92. ülése 1948. tásai azok, (VÁRKONYI Imre (d): Nem szégyenlik Krisztus nevét a szájukra venni? Megcsúfolják Krisztust! — Nagy zaj és ellentmondások az ellenzéken: Miért, miért? —- NÁNÁSI László (p): Krisztusnak nem volt 13.000 hotd földje! — NYÍRI Béla Mihály (d): Ha tudná, hogy mit mondott, akkor nem beszélne róla! — Egy hang a dolgozók vártján: Osafe azt tudja, amit Mindszenty mondott! — Állandó nagy zaj minden oldalon. — NYÍRI Béla Mihály (d): Az netai azt hirdette, amit maga hirdet!*) amelyeken a világ- felépülhet. Csak ta Krisztus tanításában lefektetett elveik azok, (VÁRKONYI Imre (d): Ha Krisztus itt volna, kiverne magát innen!) amelyeken a világnak, minden népeknek és nemzeteknek jóléte és békéje fel épül. (VÁRKONYI Imre (d): Gyűjtik a kincseket, hogy a másvilágon jobban éljenek és a kincsekért, a százezrekért harcolnak! — KISS Ferenc (félegyházi) (f) Várkonyi Imre felé: Valami baja lesz a nagy erőlködésbein!) T Ház! Jogász számára semmi sem lehet felemelőbb . feladat, mint hogy tiszteletben tartsa a törvényeket és különös tiszteletben tartsa a közjogi rendelkezéseket. Ezért ismételten és nyomatékkal kell kifejezésre juttatnom, hogy amikor azt mondtam, hogy a magyar kormány biztosítsa a katolikus vallás szabadságát, ez tisztán és kizárólag ama megzavaródásnak volt a következménye, amelyet ia közbe szólók okoztak nálam és ezt a kijelentést abban a pillanatban, még mielőtt az elnök úr rám csengetett volna, vissza kívántam vonni. Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a bejelentett szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Nánási László! NÁNÁSI László (p): T. Országgyűlés! (Felkiáltások az ellenzéken: Halljuk a felolvasást! Dupla vagy semmi! — BELSŐ Gyula (dn): Fő a nyugalom!) Nyugalom, az van nálam. (LÉ* VAY Zoltán (f): Mas' sincs!) Kedvel» ügyvéd úr, egyszer majd a fejére találok olvasni egyet s mást debreceni viselt dolgairól! (Taps « doh gozók pártján. — BELSŐ Gyula (dn): Ez jól kezdődik! — KISS Gergely (kg): Még mindig mosolygunk, ha egy parasztember feláll! Szégyen, hogy még mindig ezt csinálják!) T. Országgyűlés! A felszabadulás olyan lerombolt és kifosztott állapotban találta országunkat, hogy mán den erő összefogására és felsorakoztatására szükségünk volt ahhoz, hogy a romokat eltakarítsuk és megkezdjük- orszá" gunk újjáépítését. Nem volt sem időnk, sem módiunk arra*, hogy a jelentkező erőket jól meg tudjuk vizsgálni és szándékaikat alaposan ed tudjuk bírálni, így került be a magyar, parlamentbe többek között Lévay ügyvéd úr is. (Úgy van! Ügy van! Taps a dolgozók pártjáw. — LÉVAY Zoltán (f): szintén tapsol.) így történhetett meg azután, hogy országunk kormányzásaiba olyan erők és személyek is bekapcsolódhattak, akik ezt azzal a gondolattal tették, hogy segítenek ugyan a romok eltakarításában, az ország újjáépítésében, de csak azért, hogy a hatálom banne az övék legyen és tovább folytathassák azt a inépelnyomó és a dolgozókat sammibevevő uralmat, amellyel^ a történekem öorán olyan sok bajt és szenvedést okoztak a magyar népnek. (Ügy van! Ügy van! a dolgozók pártján.) így kerültek be a magyar demokrácia kormányába v a Vásáryak, a_ Mis» tétnek, a Gordonok: a feudalizmus, a kapitalizmus és az úri svihákság felkent lovagjai, (Felévi december hó 15-én, szerdán. 116* kiáltások a dolgozók Pártján: Cselédei!) akik, ha ímmelHámmal részt is vettek az újjáépítés munkájában, de legfőbb tevékenységük abban merült ki, hogy a régi úri Magyarország visz- ' szatérésének útjait egyengessék, hogy a mum íkásokat és a parasztokat kiszorítsák az államéletből. E céljuk eléréséhez minden eszközt jónak tartottak és minden eszközt fel is használtak. Az állampénzeik céltudatos elherdálásától az összeesküvésig mindan módon gyengítették vagy legalább is gyengíteni próbálták a népi demokráciát. Igyekeztek munkájukhoz szép külső formákat is találni és ajllkalmiazni. Ezt szolgálta Nagy Ferenc minisizterelnöksége és Kovács Béla földmívelésügyi minisztersége is. Nagy Ferencék milnit parasztok szerepeltek a kormányban, holott nem a dolgozó parasztságnak, hanem a mezőgazdaság tőké 1 * elemeinek képviselői voltak. Az ő céljuk az volt, hogy a kapitalista polgársággal megegyezzenek és r a kapitalizmust megmentsék. Szerencsére a népi demokrácia őszinte hívei, az ország újjáépítésének igazi munkásai^ idejében mindig keresztülhúzták a s'zámításaikat. Népi diemokríáioiánk kormányzásába beépített egyik ilyen reményük, az utolsó kapitalista szerencselovag, a megszökött elegáns úrifiú. Nyárádi Miklós volt. Ezt a nagypolgárt is Nagy Ferencék hozták a kisgazdapártba és ezen az úton került azután a pénzügyminiszteri székbe. (Egy hang az ellenzéken: Előbb nem tudták ezt?) Amikor Nyárádi hűtlensége tudomásunkra jutott, nyilvánvaló volt, hogy ennek következménye is lesz. Dinnyés 1 Lajos miniszterelnök le is vonta a konzekvenciákat, beadta lemondását. Az országgyűlés politikai bizottsága helyette Dobi Istvánt ajánlotta és ennek alapján a köztársasági eilnok Dobi Istvánt meg is bízta a miniszterelnökséggel. T. Országgyűlés! Én a magam részéről tíoha nem ismertem el Nagy Ferencet a parasztság képviselőjének, és azt hiszem, ebben a vélemé, nyemben nemcsak a nemzeti parasztpárt kép" viselői, hanem képviselőtársaim nagy többsége is oisztozik. Igv megállapíthatjuk, hogy Dobi István az első paraszt miniszterelnök, olyan paraszt, aki már régen felismerte, hogy a dolgozó parasztság érdekeit csak az tudja jól szolgálni, aki rendíthetetlenül a munkás-paraszt szövetség elve alapján áll é,a soha nem hajlandó kiegyezni megalkudni semmiféle tőkéselemek" kel. Népi demokráciánk elérkezett oda, hogy csak feltétlenül megbízható egyének kerülhetnek be az ország kormányzásába. Annyi szomorú és szégyenteljes példa van már a hátunk mögött, hogy a fokozott éberség abból a szempontból, hogy csak kipróbált egyéneket enged" hetünk a vezető pozíciókba, mindenképpen indokolt. Valljuk meg őszintén, hogy ezeknek a szégyenteljes eseteknek főforrásai a koalíciós alkudozások voltak. A most kialakulóban lévő Függetlenségi Front egyik legfőbb feladatát én éppen abban látom, hogy a jövőben ilyen Nyárádi-féle alakok nem kerülhetnek be többé az ország kormányába csak azért, hogy a százalékos arány valahogy csorbát ne szenvedjen. Megmondjuk ^őszintén: nekünk a nagypoh gárokból, az úrifiúkból, de minden kétszínű politikai kóklerből elég volt. Nem attól félünk, hogy ezek itthagyják az országot, ennek csak örülni tudunk, de ezt ne mint miniszterek éí mint államtitkárok, hanem mint olyan urak tegyék, akik felismerték, hogy a népi demokrá"
