Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

llß Az országgyűlés 92. ülése 1948. tásai azok, (VÁRKONYI Imre (d): Nem szé­gyenlik Krisztus nevét a szájukra venni? Meg­csúfolják Krisztust! — Nagy zaj és ellentmon­dások az ellenzéken: Miért, miért? —- NÁNÁSI László (p): Krisztusnak nem volt 13.000 hotd földje! — NYÍRI Béla Mihály (d): Ha tudná, hogy mit mondott, akkor nem beszélne róla! — Egy hang a dolgozók vártján: Osafe azt tudja, amit Mindszenty mondott! — Állandó nagy zaj minden oldalon. — NYÍRI Béla Mihály (d): Az netai azt hirdette, amit maga hirdet!*) ame­lyeken a világ- felépülhet. Csak ta Krisztus ta­nításában lefektetett elveik azok, (VÁRKONYI Imre (d): Ha Krisztus itt volna, kiverne ma­gát innen!) amelyeken a világnak, minden népeknek és nemzeteknek jóléte és békéje fel épül. (VÁRKONYI Imre (d): Gyűjtik a kin­cseket, hogy a másvilágon jobban éljenek és a kincsekért, a százezrekért harcolnak! — KISS Ferenc (félegyházi) (f) Várkonyi Imre felé: Valami baja lesz a nagy erőlködésbein!) T Ház! Jogász számára semmi sem lehet felemelőbb . feladat, mint hogy tiszteletben tartsa a törvényeket és különös tiszteletben tartsa a közjogi rendelkezéseket. Ezért ismétel­ten és nyomatékkal kell kifejezésre juttatnom, hogy amikor azt mondtam, hogy a magyar kormány biztosítsa a katolikus vallás szabad­ságát, ez tisztán és kizárólag ama megzavaró­dásnak volt a következménye, amelyet ia közbe szólók okoztak nálam és ezt a kijelentést abban a pillanatban, még mielőtt az elnök úr rám csengetett volna, vissza kívántam vonni. Tisz­telettel kérem, méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a bejelentett szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Nánási László! NÁNÁSI László (p): T. Országgyűlés! (Fel­kiáltások az ellenzéken: Halljuk a felolvasást! Dupla vagy semmi! — BELSŐ Gyula (dn): Fő a nyugalom!) Nyugalom, az van nálam. (LÉ* VAY Zoltán (f): Mas' sincs!) Kedvel» ügyvéd úr, egyszer majd a fejére találok olvasni egyet s mást debreceni viselt dolgairól! (Taps « doh gozók pártján. — BELSŐ Gyula (dn): Ez jól kezdődik! — KISS Gergely (kg): Még mindig mosolygunk, ha egy parasztember feláll! Szé­gyen, hogy még mindig ezt csinálják!) T. Országgyűlés! A felszabadulás olyan le­rombolt és kifosztott állapotban találta orszá­gunkat, hogy mán den erő összefogására és fel­sorakoztatására szükségünk volt ahhoz, hogy a romokat eltakarítsuk és megkezdjük- orszá" gunk újjáépítését. Nem volt sem időnk, sem módiunk arra*, hogy a jelentkező erőket jól meg tudjuk vizsgálni és szándékaikat alaposan ed tudjuk bírálni, így került be a magyar, parla­mentbe többek között Lévay ügyvéd úr is. (Úgy van! Ügy van! Taps a dolgozók párt­jáw. — LÉVAY Zoltán (f): szintén tapsol.) így történhetett meg azután, hogy országunk kor­mányzásaiba olyan erők és személyek is be­kapcsolódhattak, akik ezt azzal a gondolattal tették, hogy segítenek ugyan a romok eltakarí­tásában, az ország újjáépítésében, de csak azért, hogy a hatálom banne az övék legyen és tovább folytathassák azt a inépelnyomó és a dolgozókat sammibevevő uralmat, amellyel^ a történekem öorán olyan sok bajt és szenvedést okoztak a magyar népnek. (Ügy van! Ügy van! a dolgozók pártján.) így kerültek be a magyar demokrácia kormányába v a Vásáryak, a_ Mis» tétnek, a Gordonok: a feudalizmus, a kapitaliz­mus és az úri svihákság felkent lovagjai, (Fel­évi december hó 15-én, szerdán. 116* kiáltások a dolgozók Pártján: Cselédei!) akik, ha ímmelHámmal részt is vettek az újjáépítés munkájában, de legfőbb tevékenységük abban merült ki, hogy a régi úri Magyarország visz- ' szatérésének útjait egyengessék, hogy a mum íkásokat és a parasztokat kiszorítsák az állam­életből. E céljuk eléréséhez minden eszközt jónak tartottak és minden eszközt fel is használtak. Az állampénzeik céltudatos elherdálásától az összeesküvésig mindan módon gyengítették vagy legalább is gyengíteni próbálták a népi demokráciát. Igyekeztek munkájukhoz szép külső formákat is találni és ajllkalmiazni. Ezt szolgálta Nagy Ferenc minisizterelnöksége és Kovács Béla földmívelésügyi minisztersége is. Nagy Ferencék milnit parasztok szerepeltek a kormányban, holott nem a dolgozó parasztság­nak, hanem a mezőgazdaság tőké 1 * elemeinek képviselői voltak. Az ő céljuk az volt, hogy a kapitalista polgársággal megegyezzenek és r a kapitalizmust megmentsék. Szerencsére a népi demokrácia őszinte hívei, az ország újjáépíté­sének igazi munkásai^ idejében mindig keresz­tülhúzták a s'zámításaikat. Népi diemokríáioiánk kormányzásába beépí­tett egyik ilyen reményük, az utolsó kapitalista szerencselovag, a megszökött elegáns úrifiú. Nyárádi Miklós volt. Ezt a nagypolgárt is Nagy Ferencék hozták a kisgazdapártba és ezen az úton került azután a pénzügyminiszteri székbe. (Egy hang az ellenzéken: Előbb nem tudták ezt?) Amikor Nyárádi hűtlensége tudo­másunkra jutott, nyilvánvaló volt, hogy ennek következménye is lesz. Dinnyés 1 Lajos minisz­terelnök le is vonta a konzekvenciákat, beadta lemondását. Az országgyűlés politikai bizott­sága helyette Dobi Istvánt ajánlotta és ennek alapján a köztársasági eilnok Dobi Istvánt meg is bízta a miniszterelnökséggel. T. Országgyűlés! Én a magam részéről tíoha nem ismertem el Nagy Ferencet a parasztság képviselőjének, és azt hiszem, ebben a vélemé­, nyemben nemcsak a nemzeti parasztpárt kép" viselői, hanem képviselőtársaim nagy többsége is oisztozik. Igv megállapíthatjuk, hogy Dobi István az első paraszt miniszterelnök, olyan paraszt, aki már régen felismerte, hogy a dol­gozó parasztság érdekeit csak az tudja jól szol­gálni, aki rendíthetetlenül a munkás-paraszt szövetség elve alapján áll é,a soha nem hajlandó kiegyezni megalkudni semmiféle tőkéselemek" kel. Népi demokráciánk elérkezett oda, hogy csak feltétlenül megbízható egyének kerülhet­nek be az ország kormányzásába. Annyi szo­morú és szégyenteljes példa van már a hátunk mögött, hogy a fokozott éberség abból a szem­pontból, hogy csak kipróbált egyéneket enged" hetünk a vezető pozíciókba, mindenképpen in­dokolt. Valljuk meg őszintén, hogy ezeknek a szégyenteljes eseteknek főforrásai a koalíciós alkudozások voltak. A most kialakulóban lévő Függetlenségi Front egyik legfőbb feladatát én éppen abban látom, hogy a jövőben ilyen Nyárádi-féle alakok nem kerülhetnek be többé az ország kormányába csak azért, hogy a százalékos arány valahogy csorbát ne szenved­jen. Megmondjuk ^őszintén: nekünk a nagypoh gárokból, az úrifiúkból, de minden kétszínű politikai kóklerből elég volt. Nem attól fé­lünk, hogy ezek itthagyják az országot, ennek csak örülni tudunk, de ezt ne mint miniszterek éí mint államtitkárok, hanem mint olyan urak tegyék, akik felismerték, hogy a népi demokrá"

Next

/
Oldalképek
Tartalom