Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-112

1091 Az országgyűlés 112. ülése 1949. valamely tettes felett Ítéletet mondunk- akkor a társadalmi körülményeik, mint felbujtó felett is mondjunk ítéletet; mint felbujtó &> cselekményt előidéző társadalmi körülmények is mindig kerüljenek a vádlottak padjára. A törvény ja vasiat résztoteibez nem sok hozzáfűzni valóm van, mert hiszen az előadó úr részletesein megindokolta a törvényjavaslatot, amelynek szakaszait egyébként az igazságügyi bizottság is részletesen letárgyalta. (13.00) Az 1. §-ho.z szólva: a

& egyesbíráskodás megszüntetését az «bnondotitakon kávü^ azért is örömmel üdvözlöm, mert noha csak szórványos iiyein 'jelenség volt a múltban, de ezáltal a befolyásolás és a korrupció lehetősége teljésen kiküszöbölődik. A 4. §-nak az a rendelkezése, hogy a ké" sőbb rendeletileg megállapítandó szerveik fogják kijelölni a laikus bírákat, a fejlődés és a politikai helyzet je enlegi stádiumában természetes, (VÉSZY Mátyág. (pik): Erről lehet vitatkozni!) amiként természetesen hatott a Függetlenségi Front megalakulásakor a _ koalíciós pártok és a szakszervezetek kiküldötteinek részvétele, később a dolgozó nép létalapjait elsősorban fenyegető gazdasági bűncselekmények súlyosabb eseteinek elbírálására hivatott uzsora bírósági különt ináesokba az elsősorban érintett üzemi munkások bíróként való behívása, (VÉSZY Mátyás (pk): Mindig törvény hozta eddig!) Ezidőszerint a FüggetlenségiNépfront, amelynek nyilván döntő szerepe lesz a laikus bírák kijelölésében, még nem készült eil szervezeteinek kiépítésé vei és így a bíróküldő szervek későbbi, rendelettel történő megalapítása indokolt éis szükségszerű. A 37. §"ra vonatkozik mindaz, amit általánosságban a perorvoslattal kapcsolatban előadtam- Legtalálóbban mutatott rá ugyainesiak az előadó úr az igazságügyii bizottságban mondott közbeszólásával, amikor akképpen jellemezte ezt a szakaszt, hogy megszüntetjük -a, jogi tolvajnyelvet. Örömmel üdvözlöm a 38. hinták azt a rendelkezését, amely érdemi fellebbezés nélkül módot ad az indokod ás megfellebbezésére is. Na

r gyón sokszor előfordul, hogy a bírói indokolásiban megállapított tényáHás_ sokkal jobban sérti még esetleges felmentés esetén is a terhelt érdekeit, mint a büntetést kiszabó marasztaló ítélet. Örömmel kell üdvözölnöm és« a bűnügyi védői kar régi óhaja teljesül azzal, hogy a javaslat 42. §-a megengedi, hogy kihirdetett ítéletet iletően hároim nap alatt jelenthető be a perorvoslat. Megszűnik ezzel az az általánosan ismert tünet, hogy az ítélet hallatára meglepődött vádlott és védője között hauk vita induljon meg a fellebezést illetően, és a vád és a védelem között egyezkedés kezdődik a jogerő érdekében ós abban a vonatkozásban, hogy a törvény imperativ rendelkezése ellenéra e'őbb a vádlottat és védőjét kérdezzék-e meg és csak azután nyilatkozzék a vádhatóság

v (Ugy van! Ugy van!) Az ilyen tünetek egyébként is kiküszöbölődnek az ülnökök közreműködése folytán, mert nyilvánvaló, hogy a büntető ítéletek jogerőre emelése tekintetében maguk az ítélethozó hivatásos bírák sem voltaik egészen érdektelenek, az ítélet jogerőre emelkedése esetén ugyanis technikai munkájuk kevesebb volt és így természetszerűen forszirozták azt, hogy az általuk hozott ítélet jogerőre emelkedjék. Œgy évi március hé 24-én, csütörtökön. 1092 hang a kisgazdapárton: Különösen sommás ügyekben!) Megszűnik továbbá az a középkori inkvizíciós eljárásra emlékeztető formaság is, hogy esetleg a perorvoslat bejelentése kapcsán a védő elfelejti kimomdani azt a bűvös varázsmondatot, hogy a semmisségi okokat fenn tartja és ennek gyászos következménye lesz a vádlottra. De nagyon gyakran előfordult az is. hogy a szerencsétlen védő bejelentette, a sokkal később elkészített jegyzőkönyvből azonban valamiképpen kimaradt és ennek aztán a vádlottra nézve súlyos konzekvenciái voltak. Helyes az 52. §-nak az a rendelkezése, amely a tisztán jogászi és formai kérdések eldöntését kizárólag a jogásztagok hatáskörébe utakjia. A favor defensionisnak, az ártatlanság védelmének teljes érvényesülését látom abbam a rendelkezésben, hogy amennyiben' a jogerős bírói határozatot a törvényesség érdekében perorvoslattal támadta meg a legfőbb államügyész, és a törvénysértés a vádlott előnyéire történt, -akkor a határozathozatal előtt a vádlott meghallgatandó és részére védő rendelendő. Ennek a rendelkezésnek alapjait megtaláljuk már az 1947:XXXIV. te. 22. §-ában, amelynek külön rendelkezése nélkül is felismerte: a Népbíróságok Országos Tanácsának jogegységi tanácsa, hogy amennyiben az ítéletet a vádlott terhére kívánják megváltoztatni, akkor ahhoz a vádlott védőjét is meg kell hallgatni. Minden ország alapja az igazságszolgáltatás és minden törvény annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak. Jövendő igazságszolgáltatásunk alapjai és ezzel a jelen javaslatból leendő törvény végrehajtása, is a magyar dolgozó nép kebeléből kiválasztandó laikus bírák kezébe van letéve. Én ezt jó kezekben látom. Minden dolgozó m'agya

r nyugodtan hajthatja álomra fejét, jogai és< személyes biztonságaszabadsága felett ott őrködik maga a mugyar nép. Az ezt biztosító töryényjjavaslatot ezért magam és pártom nevében örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps.) ELNÖK: Szól ásna kö vetkőzik a kijelölt szónokok; közül? SZENTHE JÓZSEF jegyző: Szabó Bertalan ! SZABÓ BERTALAN (p): T. Országgyűlés! Az 1945"ös felszabadulásnak egyik mélyre" ható vívmánya volt a dolgozó népnek az igazságszolgáltatásba viaió be vonulásai, abbam váló részvétele. ^Szerte az országban megalakultak a népbíróságok a munkásság és a dolgozó parasztság fiaiból, hogy elégtételt és igiaizságot 'szolgáltassanak sokat szenvedett népünknek és ítélkezzenek azok felett, akik tudatosan vagy elvakultságukban vétkeztek iái doligoizó magyar nép, illtetve annak egyes tagjai e'len. Ezek a népbíróságok politikai téren működtek. Helyenkint és időnkint hangzott el ellenük kifogás, de ha behatóan utánanéztek az egyes'" helytelen ítéleteknek, mindig kiderült, hogy a hibák főként ott mutatkoztak, ahoií a reakció, amely nagyon ügyesen demokratikus álarcba burko'ódzott, a maga embereit helyefejté el a népbíróságokon, a múlt rendszer bűnöseinek védelmére. Általánosságban tekintve azonban a dolgot, a politikai ügyekben ítélkező népbírósógok feladatuk magaslatán álltak. Nagyszerűen tudtak különbséget tenni a ludatos osztályellenség és a megtévedt, félrAveze-