Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-112
1089 Àz országgyűlés 112. ülése 1949. évi március hó 24-én, csütörtökön. 1090 buis elemeiknek az igazságszolgáltatásiban való »•észvételét. Ami pedig- a formát illeti, két eszköz áll rendelkezésünkre, miként a törvényjavaslat indokolása is megállapítja: az esküdtbír ásk>" elás és az úgynevezett vegyes jellegű Sehöffeir bíráskodás. A két forma között az alapvető különbség az, — tekintet nélkül az apróbb szervezeti különbségekre é& a bíróság tagjai" nak számarányára — bogy az esküdtszék c s upán a ténykérdést, esetleg a bűnösség kérdését dönti el, míg maga a jogi minősítés é s a büntetés kiszabása kizárólag a hivatásos bíráik feladata. Ezzel szemben a Schöffen~jellegű bíróság, amely rendszerint kisszámú. tagOiKból áll, a jog- és ténykérdést együttesen dönti el, közös tanácskozás után együttesen Szabja £i az Ítéletet. Meg kel] itt említeni, hogy ez a fajta bíróság egyéb hibája mellett a Magyarországon-egyébként érvényben volt esküdübíráskodáshoz hasonlít egy kissé. Tudniillik a magyar esküdtbíróság a világ többi esküdtbíróeágaitól eltérőleg úgy működött, hogy amíg a 'ténykérdést az esküdtek, tehát a laikusok összessége döntötte el, addig a jogi minősítésben és a bünteté 8 kiszabásában nemcsak a hivatásos bírák veitteik részt, hanem két olyan esküdt is, aki a ténykérdés eldöntésében is résztyett. Az állampolgári jogok kiteljesüléséhez és a közösségi érdekek védelmére a megfelelő értelmi és erkölcsi képességgel rendelkező, a dolgozó t nép ^ szeretetétől áthatott szak- és laikus bírákból álló vegyesbíróság alkalmazását tartom a legjobbnak, merít az ilyen bíróságokban érvényesül egyrészt a szalkbírák hosszú tapaisztalafe, másrészt a laikus ülnökök mijliő-ismerete, jártassága a cselekmény etnikai jellegét illetőleg, valamint az ítélkezésben való nagyobb 'Szabadsága. Nem vólletlieim _ hogy r a törvényjavaslatnak ezzel a részével ilyen részletesen foglalkoztani, de azért volt erre szükség, mert éppen a népbíráskodás kapcsán szerzett tapasztalatok adják meg azt az irányt, amely a bűnvádi perrendtartásnak ugyancsak ebben a törvényjavaslatban lefektetett módosításainak az útját megszabja, A felszabadulás óta eltelt idő, különösen a népibíráskodás kapcsán felmerült tapasztala' tok sokkah több hibára mutattak rá, mint az elmúlt félévszázad tapasztalatiad, amióta bűnvádi perrendtartásunk érvényben van. A laikus bírák bevonása nélkül talán sohasem jöttünk volna rá arra, hogy milyen felesleges intézkedések bűnvádi perrendtartásunknak azok a részei, amelyek különbséget tettek fellebbezés, sieanmisségi panasz. felfoíyamJDdás, semmisségi oik, stb. tekintetében. Jogász lett légyen a talpán, aki ebben a dzsungelben tökéletesen kiismerte magát. Saját rövid bírói multaimban is számtalanszor tapasztaltaim, hogy több évtizedes gyakorlattal bíró, kiváló jiogász hírében álló bírák órákon át vitáztak azon, hogy megsemmisíteni, vagy megváltoztatni kelbe az elsőfokú ítéletet, elutasítani vagy visszautasítani kell-e a felfolyamodást vagy a fellebbezést. Komoly védői multtat rendelkező ügyvédeknél láttam, hogy a semmisségi okot számtalanszor összetévesztették a semmisségi panasszal és viszont.^ Természetesen mit szóljon ehhez a szegény laikus. bíró, amtkor a jogászok sem ismerték ká magukat! A Magyar Jogász Szövetség alakulásával ORSZÁGGYŰLÉSI NAPL,Ö V, kapcsolatban hangzott el éppen az igazságügyminiszter úr és az előadó államtitkár úr részéről, hogy a jogtudományt mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, meg kell szüntetni azt ai titkos nyelvezetet, amely c.s-ak néhány kiváltságosnak engedi meg, hog'y a jogtudomány berkeibe beléphessen. Ennek egyik fontos álloma&a ez a törvényjavaslat, amely egyszerűvé, áttekinthetővé, mindenki által érthetővé teszi a perorvoisilati elj árast. Tálán itt kell rámutatnom arra. hogy <a, jogi formalizmusok kiküszöbölése és a> laikus elemnek büntető igazságszolgáltatásunk mindéin ágazatába való beépítése folytán szükség'es, hogy az ügyészségek is mindenki által érthetően szerkcsszé.£ vádinötaikit, (Helyeslés.) a szóbea tárgyalásokon nyilatkozataikat közérthetően terjesszék elő. mellőzzék a felesleges formaságokat úgy a tényállítások, mint a jogi minősítésiek tekintetébenHelyesen mutatott rá erre Tímár István, az ig^azságügyminisztérium büntetőjogi osztályának vezetője egyik kritikájában. Szükségesnek mutatkozik, hogy az államügyészek vádirataikban és általában a bűnvádi eljárás során necsiak magával a forrná lis bűncselekménnyel foglalkozzanak, hanem mutassanak rá mindazokra a politikai, gazdasági és társadalmi szempontokra is. amelyek közösségi viszonylatban a cselekményt minősíthetik, vagy amelyek az enyhébb elbírálást teszik indokolttá. A nép részvételével és a perorvoslat egyszerűsítésiével kétségkívül megerősödnek a kriminalitás elleni küzdelem rozzant épületének falai, de a belső berendezkedés korhadt állapotát csak az anyagi jogszabályok megfelelő, a változott életviszonyoknak, a társaidiaimi berendejzkedés megváitozásá/nak (megfelelő lijabb jogszabályok létesítése segíti elő. Az új anyagi jogszabályok létesítésiénél figyelemmel kell lenni a jog-védett érdekben, a jogi tárgyban történt változásira, amely esetleg a belső lényeget alkotó alapvető tételek változásia folytán olyan reformált _ konstrukciót teremtene, amely esetleg .az eljárási jog szükségleteit is eltérő megvilágításba helyezné és a népnek az igazságszolgáltatásban való részvételét talán több. esetleg más, még fonto^abb feladatokhoz juttathatná. Az alkotaudó anyagi jogszabályok tekintetében fontosnak tartanám a jogvédett érdek megváltozásának megfelelően a cselekmény tárgyi súlyának előtérbe helyezését ia tettes szubjektív szempontjaival széniben. A cselekmény elbíráláséinál elsősorban arra kellene figyf'lemimel lenni, hogy a cselekmény elkövetése milyen veszélyt jelentett a közönségre nézve, vagy pedig ia cselekmény által bekövetkezett ered'mény milyen súlyos, mennyiben sértette a közösség érdekeit. Hogy érthetőbben fejezzem ki magamat: aki a hidakat felrobban" totta vagy, aki összeesküszik a magyar köztársaság ellen, cselekménye elbírálásánál ^ nem %het döntő jellegű, hogy büntetlen előéletű, hogy két gyermeke van, vagy pedig, hogy ezt vagy am&zt gondolta, ilyen vagy olyan okból cselekedett. Másfelől _ azonban a közösség érdekeit kevésbbé érintő bűneselekmé nyék elbírálásánál mégis figyelemmel kell lenni azokra a társadalmi körülményekre, /amelyek a tettest a . cselekmény elkövetésére vitték. Ismét idéznem kell Hajdú államtitkár úrníaik pár nappal ezelőtt elmondott beszédéből, amikor kifejezésre juttatja azt. hogy ha 09
