Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-112
1075 Az országgyűlés 113. ülése 1949. is úgynevezett jogi szakértőik éíiszajkóztakEzen a tárgyalásom ugyanis nem történt egyéb, mint az, hogy a Horthy-reinidiszier ellenforradalmi osztályhírósiága felmentette a bombázó gyilkosokat. Felmentette- pedig háromrendbeli gyilkosság bűntettében és hu&zonötrendbeli gyilkosság kísérleténeik bűntette miatt a vád alól Simkó Lászlót, Bölöni Miklóst, Fülöp Andort, Piroska Györgyöt, Piroska Jánost, Sági Jánost és Sági RóJkust. Egyébként az ítélet indokolása a következőket mondtja: »Ami, a nyomozást illeti, ^az egész nyomozati anyagot a bűnper elbírálás'-* szempontjából, mint bizonyítékot és a nyomozás ailatt történt beismerő vallomást a bíróság értéktelennek tekinti. A nyomozás alatt olyan dolgok történtek, — mondjia az indokolás — amelyek nyugtalanítók. A bíróság bizonyítottnak, látja, hogy súlyos bántalmazás történt. Kétségtelen, hogy súlyos gyasnúokok merültek M a vádlottak ellen, azonban ezeket a vád nem bizonyította, be. A bírói gyakorlat az. — mondja tovább az indokolás — hogy a vádlottak beismerése csak alkkor szolgálhat alapul a bűnösség megállapítása mellett, lm azt egyéb adatojk is bizonyítják.« Tehát hiába, dobtak bombát é)s< ezt beismerték, ha azt mással nem lehetett bizonyítani, cisalk a vallomással: akkor a bűnösség nem monidihlató ki. • »De sok olyan körülményt bizonyított a védelem, amtelyek erősein aneggyengítilk a rem delkezésre á'liló és ellenük szóló ti bizonyítékokat. A törvényszék — ezzel végződik az indokoláis — nem látta metgnyugtatólain bizonyítottnak, höigy a vádlottak voltaik a tetteseik, ezért felimenitő ítéletnek van helye.« T. Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ehhez a tárgyaláshoz és az ítélet indokolásához nem kei 1 ! sok kommentárt fűzni, ez önmagáért beszél. De vájjon állásában maradihatott volna-e egy olyan bíró, aki el merte volna ítélni Horthy és Héjjas Iván tömeggyilkosok legbizalmasabb és legmegbízhatóbb barátait: Piroska Györgyöt és Piroska Jánost? Az 1926-ban lezajlott frankhamisitási per ugyancsak fényesen igazolja az uralkodó osztály bíróságának tökéletes munkáját. A frankügy világbotrány volt. amelybe az akkor) egész kormány — Bethlen István miniszterelnökkel az élén — bele volt keverve. Az ellenforradalma korszak „és rendszer valamennyi neyestebb és jellegzetesebb figurája, ha nem is egészen, de legalább is féllábbal vagy félfcönyökig benne volf a frankhamisítási bűnügyben. Windisehgrätz hercegtől kezdve Nádosy főkapitányon és Zadravetz püspökön keresztül, a fehérterror és az ellenforradalom minden rendű éfe rangú kalandora szerepet klapott ebben az ügyben. A poJitifkai rövidlátás, tájékozatlanság és korlátoltság', a jellem'teilenség és a burzsoá rothadtság minden jelleerzetessége feltalálható volt az ügy szerep] őiiben. A frankhamisiítáisá pert a Töreky-tanács tárgyalta. Töreky elnöklésével és Méhes közreműködésével. Az ítélet indoikolasam észre is vehető Töreky szereplése. A vádat dr. Sztrache Gusztáv főügyész 'képviselte és ő mondotta el a vád indokolását. Az ítélet indokolásából csak a legjellemzőbb részeket mondom el. Az indokolásnak ezek a részei a 'következőfcéoüen szólnak: »Windisehgrätz Lajosban megcsillant egy kép, egy e-znie, amely elementáris erővel ragadta meg azt a Wundlsehgr ätzet, akiről egy püspök évi március hó 24-én, csütörtökön. 1078 hirdette itt a tárgyaláson, hogy a szíve mindig megindult az otthonukból kikergetett menekülő magyarok sorsán és aki a szorongatott magyarok sorsának / jobbrafordulásáért minden -habozás nélíkül már feláldozott. &gy nagy vagyont. Ez a Windisehgrätz magával ragadta az országos főkapitányt, — mondja az indokolás — Nádosy Imrét, akit itt a tár* gyaluson úgy festettek le, mint a letiport magyarság boldogulásának eszEozöjklben nein válogatós előharcosát. A bíróságnak s^mnii alapja s egyetlen olyan adata nincs, amelyre támaszkodva kétségbevonhatná, r hogy ^Windisehgrätz herceget, Nádosy Imrét és yád'otttársait más, mimt vallóban hazafias érzésük - és kizárólag esak hazafias érzésük késztetett erre a kétségbeesett vállalkozásra. (SZOMOLYAI Ágostonné (d) gúnyodon; Gyönyörű!) A törvényszékben — mondja tovább az indokolás — a leghalványabb gyanú sem merült fel abban az irányban, hogy Windisehgrätz herceg és társai akár politikai célok megvalósítására, akár saját vagyoni helyzetüknek előmozdítására gondoltak voln, a ennél az akciónál. Kellett tehát lennie az anyagia" kon, az egyéni érdeken felül álló gondolatnak, amely erre a kellemetlen, fáradságos, és veszedelmes munkára összehozta és együtt tartotta a per vádlottait. És amikor itt a vádlottak egyhangúlag mind a hazaiszeretetükre hivatkoznak, akkor a királyi bíróság nem tagadhatja meg« a vádlottaktól aalt, hogy cselekményük belső indítékának ilyetén meg vallását őszintének, hiteltérdemlőnek ismerjék elA bíróság nem tagadhatja meg tőlük az ő lelki motívumaiknak mind anyagi, mind egyéni eretektől való mentességét és egy magasabb, nemesebb eszméhez való kapcsolódása miatt annak elismerését, hogy ezek a vádlót" tak, ezek az elítéltek nem közönséges gonosztevők. (Giínyos derültgég.) T. Országgyűlés! Amint látjuk, az ítélet indokolása szabályos védőbeszéd volt a frankper vádlottai felett. A Töreky-tarács azután bőséges enyhítő körülmények felsorakoztatásával meghozta az ítéletet. A védők előterjesztésére » a bíróság Windischgrätzen és Nádosyn kívül — akik négy-négy évi fogházbüntetést kaptak — az összes többi vádlottakat azonnal szabadlábra helyezte. Persze, Windisehgrätz és Nádosy nem a szegedi Csillagbörtönben (SZOMOLYAI Ágiostonné (d): Mint az elvtársak!) vagy a váci fegyházban töltötték ki büntetésüket, hanem mint azt mindenki tudja, kényelmes, többsaobáis bakosztáilyukban formális háziőrizetben. (SZO" MOLYAI Ágostonné (d): Tisztes őrizetben!) Persze, a legközelebbi amnesztia alkalmával» karácsonyi ajándékként kormányzói kegyelemben részesültek. (SZOMOLYAI Ágostonná (d): Meghozta nekik a Jézuska!) T. Országgyűlés ! Ügy hiszem- senkinek nines kételye abban, hogy ebben a gyalázatos ügyben nem független bíróság, hanem nagyon le határozott r osztálybír óeág hozott ítéletet. 'Senki sem kételkedik abban, hogy Törekyt, Méhest és dr. Schtrache Gusztáv főügyészt nem az abszolút jog- és igazságérzet irányította a tárgyalás vezetésében, az ítélet indokolásában és az egész igazságszolgáltatásban. A frankperben az ellenforradalom vérgőzében, gyilkosságok és bestialitások fékteienségében sízülotett keresztény kurzus, Bethlen Istvánnal az élén, került a vádlottak padjára. Ennek az ellenforradalmi szeméttársaeágnak rothadt
